Ahol semmi sem szent

Vágólapra másolva!
Óriási felháborodást keltett egy holland tévéshow terve, melyben három, transzplantációra váró beteg küzd egyetlen veséért, végül pedig a végstádiumban lévő donornak kell eldöntenie, hogy melyiküknek adja életmentő szervét. Mint utóbb kiderült, a "donor" csak eljátszotta betegségét, és maga a show is átverés volt - a készítők így akarták felhívni a figyelmet a valóban transzplantációra váró "versenyzők" és a hozzájuk hasonlók helyzetére. Akadnak azonban olyan tévés produkciók, amelyek joggal borzolják fel a jóérzésű nézők idegeit: számos műsor akad, melynek célja nem lehet más, mint hogy ledöntse a végső tabukat is.
Vágólapra másolva!

Ha igazán ízléstelenek akarnánk lenni, akár az Égből pottyant vesék címet is adhatnánk A Nagy donor-show-nak (holland eredetiben De Grote Donor Show), hiszen a szerencsés "nyertes" anélkül kaphat új szervet, hogy hónapokat kéne töltenie a várólistán, gyakorlatilag az ölébe pottyan a várva várt vese.

Legalábbis ezt hirdették a műsor készítői - aztán a június 1-jei adásban kiderült, hogy csak egy jól szervezett átverésről van szó, amely a transzplantációra váró betegek helyzetére szerette volna felhívni a figyelmet.

Ami azt illeti, a rendhagyó kampány remekül sikerült: már a műsor előtt többen felajánlották veséjüket a majdani két vesztesnek, és az is biztos, hogy a szervátültetésről már így is több szó esett a műsor kapcsán, mint az utóbbi években bármikor.

A betegekre már más módon is szerették volna felhívni a tévénézők figyelmét: korábban a Channel 4 egy végstádiumban lévő rákos beteg utolsó napjait szerette volna bemutatni, de aztán a Brit Médiafelügyelet, illetve a kormány nyomására mégis elállt tervétől.

Kérdéses, hogy a csatorna miként tárta volna a nézők elé a szenvedést: ha emberi módon, tisztelettel, akkor talán nem lehetett volna kivetnivalót találni benne - főleg, hogy maga a beteg is egyetértett azzal, hogy lefilmezzék. Hasonló alkotás sok készült már, elég csak például Zolnay Pál dokumentumfilmjére, a Védtelenek-re gondolni, amely négy AIDS-beteg történetét meséli el - közülük kettő még a forgatás alatt meghalt.

Mindenesetre különös, hogy ebben a témában mennyire ódzkodunk a vizualitástól, hiszen sok olyan blogról tudunk például, melyet halálos betegek vezetnek: akad magyar példa is, ahol az utolsó bejegyzést már az addigi író hozzátartozói fűzték hozzá a naplóhoz. Ezen esetekben nem nagyon találkozhatunk közfelháborodással, sőt inkább együttérző, támogató leveleket olvashatunk a kommentek között.

Részlet A nagy donor-show-ból:

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=m8QM23nreJqxwXNd


Más kérdés persze az is, hogy az ilyen esetekben a beteg saját kezdeményezéséről van szó, míg a tévéműsor elkészítésében a csatorna is érdekelt - márpedig ilyenkor kerülhet a valódi együttérzés helyébe a hatásvadászat.