Kukori és Tévémaci, a megtűrt vendégek

A magyar televíziózás kezdetekor az Esti mese meghatározó szerepet játszott a műsorrendben - ma már csak az MTV háttércsatornáján, az m2-n nézhetnek meg esténként egy mesét a gyerekek. A változáshoz közvetve hozzájárulhatott az ingergazdagabb műsorkínálat és talán a magyar animáció mostani attitűdje is, amely mintha figyelmen kívül hagyná a gyerekeket. Miért nincs már meg tehát a régi Esti mese? És milyen volt, amikor még láthattuk?

A Kukori és Kotkoda még ma is megy

Csütörtökön a Kukori és Kotkoda, pénteken a Frakk, a macskák réme egy epizódját láthatták a gyerekek, hétvégén pedig a Mirr-Murr kalandjai, illetve a Magyar népmesék miatt ülhetnek a képernyő elé. A műsorkínálattal tehát nincsen semmi baj, hisz nem animéket vagy erőszakos amerikai rajzfilmeket kínálnak az óvodás-kisiskolás, vagyis hétkor már ágyba bújó korosztálynak. A probléma csak az - legalábbis meglátásunk szerint -, hogy kicsi az adag: nincs meseblokk, mindössze egy, körülbelül tízperces rész, ráadásul az is egy olyan adón, amelyet nem lehet minden háztartásban, sima szobaantennával fogni.

Kérdésünkre az MTV egyik munkatársa elmondta, hogy azért a kettes csatornán sugározzák az Esti mesé-t, mert annak műsorrendjébe, tematikájába illeszkedik be jobban. Az Esti mese ugyanis 2006 őszén került át az m2-re, abban az időben, amikor a Magyar Televízió kialakította csatornái egyedi arculatát: "Az m1 műsorstruktúrája a tájékoztatás, a művelődés és a szórakoztatás hármas pillére épült, az m2 pedig ismétlő csatornából tudáscsatornává vált: a népszerű ismeretterjesztés, az oktatás és a felnőttképzés misszióját vállalta fel, határozottan nyitva a fiatalok felé" - olvasható a csatorna közleményében.

Ennek megfelelően az m2 már körülbelül 16 órától tudományos és ismeretterjesztő, ám mégis magazinjellegű műsorokkal várja a fiatalokat, 18:40-től pedig az Esti mesé-vel zárja a kisebbek napját. Ezzel még nem kaptunk viszont választ arra a kérdésre, hogy naponta miért csak egy mesét láthatnak a gyerekek: nos, ezért az m1 Híradó-ja a felelős, amely szintén 2006 őszén került át későbbi időpontba - a hírműsorba pedig nem akarták "belógatni" a mesét a szerkesztők, hisz szerintük a két csatorna műsorstruktúrája közt igen szoros a kapcsolat.

Nem voltak azonban mindig így elhanyagolva a legifjabb nézők, hisz már a Magyar Televízió első, kísérleti adásának is része volt egy rajzfilm, jelesül az Erdei sportverseny, Macskássy Gyula 1952-es alkotása. Bár a honi televíziózás történetét hivatalosan 1957-től számítjuk, zártláncú sugárzás már három évvel korábban is folyt: elsőként a Magyar Posta épületében lehetett tévézni, itt az említett rajzfilmet és a Mágnás Miská-t tekinthették meg az érdeklődők.

A nyilvános és rendszeres sugárzás 1957 májusában indult, heti két adásnappal. Pár hónap múlva az MTV (akkor még csak a Magyar Rádió főosztályaként) már háromszor jelentkezett egy héten: ekkor jelentek meg az első bemondónők, Tamási Eszter és Takács Marika, egy évvel később pedig az első férfi bemondó, Varga József. Az Esti mese ekkor még nem rajzfilmek vagy más önálló alkotások sugárzásából állt, a történeteket ugyanis a bemondók olvasták fel a gyerekeknek, miközben a kamera őket vette - nem volt tehát képi illusztráció sem. (Valószínűleg ugyanígy indult a Vers mindenkinek is, hisz a bemondók a hírek és mesék felolvasása mellett verseket is szavaltak akkoriban.)
 
Első férfi bemondónkhoz, Varga Józsefhez kötődik egyébként tévés legendáriumunk egyik gyöngyszeme is. Vargának egyszer egyik nőnemű kollégája helyett kellett beugrania, az utolsó pillanatban: az esti mesét kellett (volna) felolvasnia. "Én vagyok a fecskemama" - kezdődött a történet, a korabeli felvételen pedig állítólag már ekkor látszott, hogy az operatőr nehezen fogja vissza nevetését, a kamera ugyanis meg-megbillent. Ezután következett az "itt ülök a tojásaimon, füstös farkamat lóbálja a szél", amit már Varga sem bírt ki, így a képernyőt inkább elsötétítették.

A történetnek több változata is kering, ellenőrizni sajnos nem tudjuk, hisz akkoriban minden élőben ment, és az adásokat semmilyen formában nem rögzítették. A tudatos archiválást csak a hatvanas években kezdték meg: ebből a korból származnak az első Esti mesé-k is, amelyek már az ismert formában, meseblokkokkal jelentkeztek. 1964-re megszületett a mesék "kerete", vagyis a tévémaci kis jelenete is, amely idővel talán nagyobb érdeklődést váltott ki, mint maguk a rajzfilmek. A bumfordi, ám szeretni való kismedvét az alkotók eredetileg afféle "szignálként" tervezték, a nézők viszont kezdettől fogva mesealakként kezelték, akinek önálló élete van.

Az Esti mese egyik főcíme:

Így idővel több könyv is született róla, a Futrinka utca történeteit és a Frakk-ot is jegyző Bálint Ágnes tollából. Az eredeti figurát egyébként Köber Tibor tervezte, majd pár évvel később Foky Ottó alakította át, akinek többek között a Misi mókus vagy A legkisebb ugrifüles bábjait is köszönhetjük. Az ő "találmánya" volt a köztudatba beivódott, almazöld pizsama is, előtte ugyanis a maci egy pelenkaszerű bugyogóban tért aludni, mert a készítők szerint ez jobban kiemelte a báb esetlen mozgását. Időközben a maci babája is megváltozott, Valérkából Csutkababa, majd Paprikajancsi lett.

Az alkotók egyébként minden tekintetben igényesek voltak, ahogy például Foky Ottó mesélte egyszer az Aktív-nak: "Egy egész fogorvosgárda vizsgálta annak idején, hogy a maci úgy mosson fogat, ahogy az a gyerekeknek jó". És ugyanilyen igényesség jellemezte nem csak az Esti mese keretét, de magukat a meséket is: olyan kiváló magyar rajzfilmeket láthat(t)unk ezekben a blokkokban, mint a Nagy ho-ho-horgász, a Mekk mester, a Pom-Pom meséi vagy a Vízipók csodapók. Voltak persze külföldi alkotások is szép számmal: a lengyel bielsko-bialai trükkfilmstúdió alkotásai (Lolka és Bolka, Pampalini) mellett nem szabad megfeledkeznünk a szovjet No, megállj csak!-ról vagy a csehszlovák Kisvakond-ról sem - és még sokáig folytathatnánk a sort.