Pimasz és bátor a tévés nyúl

A világtörténelem nem sok nagyszerű, hős nyúlról emlékezik meg, annál kedveltebb figurák viszont az animációs filmekben, a hosszú fülükkel, jópofa kis farkukkal és az állandó répamániájukkal. Húsvétra itt van négy olyan nyulas rajzfilmsorozat, melyek ismerete nélkül lehet ugyan teljes életet élni - de nem érdemes.

Bár a Vissza a jövőbe-trilógiában Marty McFly gyakran felháborodik, ha gyávának nézik ("engem... senki nem nevezhet... nyuszinak!"), az írott mesékben félénknek, de okosnak, a rajfilmekben pedig szeleburdinak és virgoncnak ábrázolt nyúl igencsak kedvelt karakter a gyerekek és az animációsfilm-készítők körében. Roger most nem fért be kis összeállításunkba, de nézzük, milyen a nyúl Kelet-Európában és milyen az USA-ban!

Harminc fölött alig akad olyan magyar, akinek ne lenne legalább valami homályos emléke a Kockásfülű nyúlról, arról, hogy füleit propellernek használva repkedett ide-oda az istenadta, miközben megoldott számos kellemetlen helyzetet (nagyon drámai szituációkról azért nem volt szó: volt, hogy egy labdával lerombolt homokvárat kellett felépítenie egy játszótéren). Egy poros faló mellett, egy kopott bőröndben, egy toronyház tetején lakott kicsiként - amúgy az állat már rég betöltötte a harmincat is, mivel 1975 és 1978 közt készült itthon, a Pannonia Filmstúdióban. A sorozatot Richly Zsolt rendezte, a forgatókönyvet Marék Veronika írta, a zene pedig Balázs Árpád érdeme. A Youtube-on több nyelven is fellehető (noha beszéd, az nem sok van benne), a spanyoloknál Orejitas a cudaro névre hallgatott, és azt hitték róla, hogy orosz, az angol kisgyerekek pedig a Bunny in a Suitcase-t nézték, ha épp nem volt jobb dolguk.

A rajzfilm itthon az esti mesék közé is bekéredzkedett, így pedig szinte minden, tévékészülékkel is rendelkező magyar láthatta a nyolcvanas években. Mint a hazai animációs ipar több termékét, a Kockásfülűt is vetítették több tucat országban. 2002 óta DVD-n is megszerezhető, és amióta a harmincas-negyvenes szülők a gyerekkori kedvenceikre igyekeznek rászoktatni gyerekeiket, játék formájában is találkozhatunk vele a polcokon - így a cikkíró gyerekei birtokában is van egy kissé megviselt állapotú, már csak egy (kockás) füllel szomorkodó plüssnyúl.

A világ legismertebb nyula

Most viszont ragadjuk meg a Kockásfülű nyúl legendás távcsövét, hogy messzebbre pillantsunk: Tapsi Hapsi, azaz Bugs Bunny már jóval öregebb, mint a mi 33 éves nyúlunk, ugyanis 1939-ban született New Yorkban, Brooklynban, a szülészorvosok pedig a Warner Bros. illetékes stábjából került ki, ugyanis több személyhez is köthető az energikus, nyúlánk állat figurája. Úgy tartják, hogy a legismertebb rajzfilmes alakok közt feltétlenül ott van, a TV Guide pedig hat évvel ezelőtt minden idők legnagyszerűbb animációs figurájának választotta. Mi, Doktor Bubón és a Mézga családon felnőtt nemzedék ezzel a megállapítással ugyan vitatkoznánk, de kétségtelen, hogy a nyúl ott van százötven országban, Máris szomszéd és Ursula ugyanakkor nem túl ismert karakter Uruguayban vagy Laoszban.

Tapsi Hapsi különben nem csak az a virgonc, hebehurgya, a világ nagy dolgaira egyáltalán nem figyelő lény, akit mutat, fontos célok mellé áll, ha felkérik: 1990-ben szerepelt például egy drogprevenciós kampányban: a film egy Michael nevű tinédzserről szólt, aki előszeretettel szippantott a marihuánás cigiből, és néha lenyúlta apja sörét, de Bugs Bunny és társai jó útra vitték. Nem ezért a tettéért, de a nyúl kapott csillagot Hollywoodban, a Hírességek sétányán, és természetesen postabélyegen is szerepelt.

Noha nem szép dolog felhasználni a gyerekek kedvencét államérdekekre hivatkozva, Bugs Bunnyt politikai célok is mozgatták. Egy sokat vitatott epizódban például, melyet 1944 árpisában vetítettek először a mozik az USA-ban, a nyúl vígan hajókázgat a Csendes-óceánon, meglát egy szigetet, kiúszik, és a paradicsomi állapotok helyett japán katonákkal találkozik. Nem nehéz elképzelni, hogy a világháborús hisztéria közepette milyen sztereotipizált, milyen ellenszenves fickók nyüzsögtek a parton - nem csoda, hogy későbbi évtizedekben már csak véletlenül vetítették, különféle japán szervezetek indulatos ellenállása miatt.