Női börtönben, a tévé előtt

Vágólapra másolva!
Új sorozatunkban mikroközösségek tévézési szokásait kutatjuk. Bizonyára érdekes, miképp dönt a televízió előtt egy csoport ember, akik nem szabad akaratukból vannak együtt, nem maguk választották a másik társaságát, hanem a kényszer szülte a helyzetet. Első utunk egy női börtönbe vezetett, de terveink szerint kamerával ellátogatunk egy egészen más, sokkal zordabb, komorabb férfifegyházba, egy idősek otthonába és egy javítóintézetbe is.
Vágólapra másolva!

Az első részben egy női börtönbe keveredtünk, hogy megtudjuk, milyen a döntési mechanizmus egy olyan zárt közegben, ahol a szórakozási formák száma igencsak véges, hiszen az elítéltek logikusan nem ugorhatnak el egy koncertre, moziba, mint sokan mások, akik szabadon bóklásznak. Egy ilyen helyen felértékelődik a tévé szerepe, mert egyrészt tényleg nem sok dolgot tehet egy elítélt (aki nem szórakozásból van börtönben, és nem is állami cél, hogy remekül érezze magát büntetése letöltése közben), másrészt a televízió egyfajta ablak a külvilágra, a rabok innen tudják meg, mi történt a városban, az országban, de ezen felül csak a képernyőn láthatnak bárt, tengert, tavat, várkastélyt vagy erdőt.

Egy zárt közösségben mindig érdekes megfigyelni, hogy miképp alakul ki a döntés, ki az, aki nagy befolyással van a többiekre, ki az, akitől félnek mások, van-e domináns egyéniség, illetve képes-e (jelen esetben) a zárka csöndes többsége eldönteni, hogy este egy romantikus, pityergésre késztető dráma menjen, vagy egy művérrel bőségesen meglocsolt tucatnyi halottat hozó akciókrimi.

Lássuk a meglátogatott intézmény történetét röviden! A Kalocsai Királyi Törvényszéki Fogházat - a Királyi Ügyészséget, a Királyi Járásbíróságot és a telekkönyvi hivatalt is magába foglaló - "Törvényház" részeként 1897-ben adták át rendeltetésének. A fogház mellett rabműhely és rabkórház is létesült. 1916-ban női dologházat hoztak létre, amelynek működtetését a fogház személyzete látta el. 1949-től az épület Kalocsai Megyei Bíróság és Fogház, de a bíróság 1950 áprilisában megszűnt. A Kalocsai Fegyház és Börtön - alapító okirata szerint - 1950-ben létesült. Ez év augusztusában a Márianosztrai Fegyház és Börtönből a női elítéltek egy részét ide szállították át. Az elítélteket eredetileg karbantartási, mezőgazdasági munkákkal, illetve kosárfonással, majd 1953-tól a Kalocsai Konfekcióipari Vállalat keretében - elsősorban munkaruhák gyártásával - foglalkoztatták. (Forrás: Wikipédia.)

Az intézetben töltik büntetésüket az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt nők is, jelenleg 300-330 rab van a falak közt. A videót elnézve elsőre a női rabok talán túl fegyelmezettnek, néha megszeppentnek tűnhetnek, de ne feledjük, börtönben forgattunk, ahol nem jellemző a folytonos viháncolás, ahol a szónak nagyobb súlya van, mint a kinti, szabad világban, és ennek megfelelően mindenki jobban vigyáz magára. Ha már korábban nem ezt tette.

http://www.videa.hu/flvplayer.swf?v=DLGzk8Lvrfy1NL4Z


Ennél többet írni a látogatásról felesleges szószaporítás, inkább nézzétek a videót! Jövő héten egy lényegesen komorabb helyszínen, egy férfifegyházban tudakoljuk, hogy a marcona, életellenes cselekedetért elítélt rabok néznek-e melodrámát, szappanoperát, kedvelik-e azt a nyomozót, aki minden epizód végén sittre vágja a rosszfiúkat. És persze feltesszük a két kedvenc kérdést: követik-e A szökés című sorozatot, és találnak-e ismerőst a Kékfény-ben.