Az első részben egy női börtönbe keveredtünk, hogy megtudjuk, milyen a döntési mechanizmus egy olyan zárt közegben, ahol a szórakozási formák száma igencsak véges, hiszen az elítéltek logikusan nem ugorhatnak el egy koncertre, moziba, mint sokan mások, akik szabadon bóklásznak. Egy ilyen helyen felértékelődik a tévé szerepe, mert egyrészt tényleg nem sok dolgot tehet egy elítélt (aki nem szórakozásból van börtönben, és nem is állami cél, hogy remekül érezze magát büntetése letöltése közben), másrészt a televízió egyfajta ablak a külvilágra, a rabok innen tudják meg, mi történt a városban, az országban, de ezen felül csak a képernyőn láthatnak bárt, tengert, tavat, várkastélyt vagy erdőt.
Egy zárt közösségben mindig érdekes megfigyelni, hogy miképp alakul ki a döntés, ki az, aki nagy befolyással van a többiekre, ki az, akitől félnek mások, van-e domináns egyéniség, illetve képes-e (jelen esetben) a zárka csöndes többsége eldönteni, hogy este egy romantikus, pityergésre késztető dráma menjen, vagy egy művérrel bőségesen meglocsolt tucatnyi halottat hozó akciókrimi.
Lássuk a meglátogatott intézmény történetét röviden! A Kalocsai Királyi Törvényszéki Fogházat - a Királyi Ügyészséget, a Királyi Járásbíróságot és a telekkönyvi hivatalt is magába foglaló - "Törvényház" részeként 1897-ben adták át rendeltetésének. A fogház mellett rabműhely és rabkórház is létesült. 1916-ban női dologházat hoztak létre, amelynek működtetését a fogház személyzete látta el. 1949-től az épület Kalocsai Megyei Bíróság és Fogház, de a bíróság 1950 áprilisában megszűnt. A Kalocsai Fegyház és Börtön - alapító okirata szerint - 1950-ben létesült. Ez év augusztusában a Márianosztrai Fegyház és Börtönből a női elítéltek egy részét ide szállították át. Az elítélteket eredetileg karbantartási, mezőgazdasági munkákkal, illetve kosárfonással, majd 1953-tól a Kalocsai Konfekcióipari Vállalat keretében - elsősorban munkaruhák gyártásával - foglalkoztatták. (Forrás: Wikipédia.)
Az intézetben töltik büntetésüket az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt nők is, jelenleg 300-330 rab van a falak közt. A videót elnézve elsőre a női rabok talán túl fegyelmezettnek, néha megszeppentnek tűnhetnek, de ne feledjük, börtönben forgattunk, ahol nem jellemző a folytonos viháncolás, ahol a szónak nagyobb súlya van, mint a kinti, szabad világban, és ennek megfelelően mindenki jobban vigyáz magára. Ha már korábban nem ezt tette.
Ennél többet írni a látogatásról felesleges szószaporítás, inkább nézzétek a videót! Jövő héten egy lényegesen komorabb helyszínen, egy férfifegyházban tudakoljuk, hogy a marcona, életellenes cselekedetért elítélt rabok néznek-e melodrámát, szappanoperát, kedvelik-e azt a nyomozót, aki minden epizód végén sittre vágja a rosszfiúkat. És persze feltesszük a két kedvenc kérdést: követik-e A szökés című sorozatot, és találnak-e ismerőst a Kékfény-ben.