Buliznának az agg hupikék törpikék

2008.06.19. 10:02

Hatvan éve bukkantak fel először a furcsa kis lények a bokrok alatt, de idő kellett, hogy megismerje és megszeresse őket a világ. A képregények után mozifilmben tűntek fel, aztán az amerikai televíziós ipar tette őket ismertté mindenhol, Indonéziától Togóig. A törpök valószínűleg jövőre térnek vissza a mozikba, élőszereplős és animált figurákkal készített filmmel.

A hupikék törpikék megálmodója, Pierre Culliford, ismertebb nevén Peyo a napokban lenne nyolcvanéves, 1928. június 25-én született. Félbeszakított tanulmányok után a II. világháború alatt egy animációs stúdiónak is dolgozott, itt ismerte meg a belga Morrist (akinek Lucky Luke-ot, azaz Villám Willt vagy Talpraesett Tomot köszönheti a világ) és André Franquint, az európai képregény egyik nagy szerzőjét. Később a reklámszakma felé ment, de mindvégig a középkor volt kedvenc történelmi időszaka, ide helyezte a Johan és Pirluit (Janó és Bibice) két hősét is.

Ötven éve, 1958-ban történt, mikor Peyo egy képregény-sorozatot készített a Spirou magazin számára, hogy a középkori történetbe belekeveredtek a törpök: egy csodafurulyát keresett épp a királyi apród és kis pajtása, csatlósa, mikor találkoztak a hangszer készítőivel, a meghökkentő, apró lényekkel. A figurák hamar sikeresek lettek, 16 kötetnyi képregény Peyo életében jelent meg, a többit már 1992-ben bekövetkezett halála után adták ki.

Az eredeti sztori megfilmesítésére várni kellett, végül a hetvenes évek derekán készült el az animációs film, a hazai moziba 1980 környékén került. Ekkor még nem volt magyar nevük a figuráknak, de a nyugatról beszivárgott képregények, illetve a mozifilmben sokat szereplő, de nem fő karakterként felbukkanó kis kék manók sok gyerek képzeletét megragadták: egy budai általános iskolában 1982 előtt Schlümpfe őrs is létezett, mivel csak német nyelvű kiadáshoz jutottak hozzá a Mókus vagy Olimpia nevet már unó kisdobosok.

Csak képregénnyel vagy egy mozifilmmel persze nem lettek volna ennyire ismertek, kellett hozzá a televízió is. Az NBC vetítette a törpök kalandjait 1981. szeptember 12-től kezdve, összesen 256 rész került képernyőre. Az első évad még 26 epizódból állt, de a siker miatt a második már 36-ra hízott. Maga Peyo is meglepődhetett a nagy sikeren, és mivel hosszú időn keresztül mással nem is foglalkozhatott, nyilatkozatában párszor megjegyezte, hogy néha már a törpök rabjának érzi magát.

Megnőttek a fiúk

A hagyományos sorozatrészek mellett speciális adásokat is építettek a hupikék kis fickók népszerűségére, így volt tavaszköszöntő, karácsonyi, Valentin-napi különkiadás, többek között. A Smurfs mindenesetre innen kezdve megállíthatatlan volt, 1983-ban és 1984-ben is megnyerte a legjobb, gyermekeknek szánt, szórakoztató műsor díját a Daytime Emmy-kiosztón. William Hanna és Joseph Barbera újabb diadala is volt ez, a kötelezően háromalmányi magas (tehát nem is olyan apró) törpöket pedig megismerte a világ, Vietnamtól Kongóig.

Talán nem mindenki tudja, de a törpök száznál is többen vannak, majdhogynem kommunista társadalomban, hol a pénznek nincs szerepe. Főnökük egy szakállas figura, Törpapa, 543 éves, de jól tartja magát, egy nappal sem látszik idősebbnek 530-nál. Hókuszpók (Gargamel) szinte semmi mással nem foglalkozik, csak azzal, hogy minél több törpöt elkapjon, és őket mihamarabb megegye, eltűntesse vagy arannyá varázsolja, így nem olyan könnyű az élet a kis faluban, főképp azért, mert csak fiúk jönnek-mennek - egy darabig. Törpilla sokáig az egyetlen nő köztük, és őt a főellenségnek köszönhetik, mivel Hókuszpók kreálmánya eredetileg, egyfajta rontásként küldi őt a faluba (összetartó férfitársaságot könnyen képes szétbomlasztani egy miniszoknyás, szép nő érkezése), de a törpökből áradó végtelen jóság hatására a szoknyás lény is megváltozik. Az animációs sorozat vége felé feltűnik még két női törp, csak az a kérdés, hol bujkálhattak olyan sokáig.

Megy a bolt

A sikeres filmekre, sorozatokra természetesen hezitálás nélkül lecsapnak a licencjogokat birtokló gyártók, az élelmes kereskedők, így a törpök sem tudták elkerülni, hogy gyerekjátékként bukkanjanak fel, akár puzzle, akár kis figura formájában, de ott vannak mindenhol, paplanhuzaton, bébielőkén, baseballsapkán, esőkabáton, kifestőkönyvben, állólámpán, matricán. Sajnos lemezen is: míg képregényben, tévésorozatban éltek, addig nem volt baj, de nagyon komoly diszkográfiájuk van, sok remek zenész nem adott el ennyi albumot, mint a világslágereket és hazai popdalokat magyarul, és persze manóhangon éneklő törpök. Mikor azt hallja az ember, hogy "én vagyok a Captain Törp / kedvencem csak a gyömbérszörp / száz minyomot / fekve kinyomok", nagyot sóhajtva arra gondol, talán mégsem lett volna baj, ha mégis a gonosz, de igen szerencsétlen varázsló nyer.

A törpök valószínűleg jövőre térnek vissza a mozikba, egyfajta élőszereplős és animált formában készített filmmel. A Shrek 3. részének forgatókönyvírói kezében a kis kék lények sorsa - 2009 karácsonyán talán kiderül, mire készül ezúttal Hókuszpók.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK