Olimpia a képernyő előtt, a fotelből

2008.08.01. 12:00

Nemsokára kezdődnek az olimpiai játékok, és ma már elképzelhetetlen, hogy ne kövessük minden percét figyelemmel: az MTV két csatornán napi tizenöt órában közvetíti az eseményeket, összesen 560 órányi anyagot továbbít nekünk Pekingből. Persze nem volt ez mindig így, mi, magyarok például csak 1960 óta kapunk tévés képet az olimpiákról.

Nyilvánvaló, hogy az első olimpiák tévés közvetítése egy nagyon egyszerű ok miatt nem valósult meg: nem találták még fel a televíziót. Az (elvi) technikai feltétel az újkori játékok közül is csupán a kilencediktől kezdve volt adott, a televízió az Egyesült Államokban ugyanis éppen 1928-ban, az amszterdami olimpia évében jelent meg. Ez azonban még csak úgynevezett mechanikus rendszer volt, erősen kísérleti jellegű, amivel nem vállalkozhattak volna efféle esemény közvetítésére. 

A ma ismert elektronikus sugárzással (persze kezdetleges formában) először Németországban kezdtek el foglalkozni 1935-ben, így az egy évvel későbbi berlini olimpiát már műsorra is tűzték - igaz, műsorról beszélni túlzás, hisz a korabeli tévék igen szűk, jó, ha napi két-három órás sávval dolgoztak. Mindenesetre a játékok történetében ez volt az első tévés közvetítés, és az olimpiából így is tisztességes adagot, összesen 70 órát adtak le, vagyis az idei mennyiségnek éppen a nyolcadát.

Ekkortájt a tévékészülékek még nem voltak magánkézben, így jobb híján a német posta vállalta, hogy Berlin és Potsdam egész területén "nézőszobákat" üzemeltet, ahol az arra járók beleshettek a tévés közvetítésbe. Maguk a felvételek is izgalmasak voltak, Hitler ugyanis náci propagandaként használta az olimpiát, így gondosan ügyelt arra, hogy a legjobbak készítsék el a képsorokat - "kedvence", Leni Riefenstahl egy egész filmet szentelt a játékoknak, amely technikailag ma is érvényes útmutatásként szolgál arra vonatkozóan, hogy miként érdemes sporteseményeket fényképezni.

A II. világháború miatt két olimpia is elmaradt, így a következő nyári játékokra csak 1948-ban került sor Londonban. Mivel a BBC volt a világ első tévécsatornája, amely 1936-tól rendszeres műsorral látta el a nézőket, az országban ekkorra már jó néhány háztartásban üzemelt tévékészülék - bár éppen a háború miatt mégsem olyan mennyiségben, mint azt a normális fejlődés lehetővé tette volna. Az a paradox helyzet állt tehát elő, hogy az első, mai módon közvetített olimpiát igen kevés ember követhette figyelemmel az otthonából. 

Mi, magyarok 1960-ban láthattuk először a tévében az olimpiát, ugyancsak azon egyszerű oknál fogva, hogy előtte nem volt min néznünk: hazánkban a rendszeres és nyilvános televíziós sugárzás csak 1957-ben kezdődött meg. A játékokat tekintve amúgy épp jókor kapcsolódtunk be a közvetítésbe, hisz a római olimpia volt az első, amelyet az európai tévék teljes egészében és élőben adtak - a játékok ideje alatt 296 tévés szakember dolgozott azon, hogy a közvetítés egyidejűleg juthasson el 36 országba.

A sugárzást - akárcsak Berlinben - Magyarországon is a posta oldotta meg, ami nem meglepő, tekintve, hogy az 1954-es első kísérleti adások is a Magyar Posta egyik irodaházában zajlottak. A cég az olimpiára a Budapesti Elektromechanikai Vállalattól rendelt egy külön sávot, amelynek fejlesztését postai és műegyetemi munkatársak végezték, és hogy a kapott jel erősebb legyen, a közvetítés idejére üzembe helyezték a kékesi és a tokaji állomásokat is, a már amúgy is működő budapesti, pécsi és szentesi torony mellett.

Forrás: Getty Images

Pekingben már készülnek

A következő, Tokióban megrendezett olimpiát a nagy távolság miatt már nem sikerült volna ilyen zökkenőmentesen közvetíteni: a magyar riporterek - köztük Vitray Tamás - így nem a helyszínről, hanem a több szocialista országot tömörítő Intervízió olimpiai központjából, Berlinből tudósítottak az eseményekről. Japánból angol nyelvű filmtekercsek érkeztek repülőgépen, kommentátorainknak így jóformán "csak" le kellett fordítaniuk a brit kollégák szövegét.    

Azt, hogy eközben mi történt idehaza, jól idézi az MTV Archívum feljegyzése: "09.00 Budapest: Sívó Róbert ügyeletes szerkesztő az utolsó simításokat végzi a legfrissebb olimpiai hírek szövegein. Az Unifax telefotógépről kivették a most érkezett negyedik tokiói képet, amely a női gerelyhajítás olimpiai bajnoknőjének utolsó dobását mutatja. Hírth Antal gyártásvezető a képekkel a II. stúdióba szalad."

A közvetítők ma már jóval modernebb technikai eszközökkel dolgoznak, így a Tokiónál nem sokkal közelebbi Pekingből is remekül foghatjuk az adást. Idén 51 fős magyar stáb dolgozik azon, hogy a nézők minél többet élvezhessenek az olimpiai játékokból: sőt ebben az évben az MTV már HD technológiával is közvetíti az eseményeket, így az arra alkalmas készülékek segítségével sokkal jobb minőségben tárulhat elénk a látvány.

Az 1936-os berlini olimpia nyitóünnepsége:


Miután az olimpián van mínusz 1. és 2. nap, az MTV augusztus 6-án és 7-én már melegít, hogy aztán augusztus 8-án, a megnyitóval teljes gőzzel indulhasson a műsorfolyam. A plusz 6 órás időeltolódás miatt a közvetítés mindennap hajnali háromnegyed háromtól délután fél hatig tart az m1-en, melyet minden este összefoglaló műsor követ. Az m2 kora délutánig az m1-gyel párhuzamos műsort sugároz, majd este saját olimpiai műsorral jelentkezik.

Az MTV minden esetben élőben közvetíti a hazánkat képviselő sportolók szereplését. Amennyiben két magyar vonatkozású viadal időben egybeesik, akkor az m1 és az m2 adása különválik, ha pedig kettőnél több magyar esemény "csúszik össze", akkor azok közül a legkevésbé éremesélyes látható majd később, felvételről.

1960 óta az idei olimpia lesz egyébként az első, amelyen nélkülöznünk kell egy élő tévés legendát, Vitray Tamást. A riporter tehát a magyar tévé által közvetített összes játékon ott volt, egészen mostanáig - ez idő alatt számos győzelmet érezhetett magáénak, ahogyan Kolonics György halála kapcsán a Nap-kelté-nek nyilatkozott: "Ebben a tekintetben 44 barátot mondhatok magaménak - ha csak az aranyérmeket számoljuk."

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK