Olimpia, közöny és mámor közt

Közel hatezren válaszoltak olimpianézési szokásukat firtató kérdésünkre. Olvasóink ötödét egyáltalán nem érdekli a sport ünnepe.

Olimpia alatti tévézési szokásokról korábban azt írtuk, hogy visszavetheti a kedvet, ha minden második számban kínai versenyző nyer, mert ez egysíkúvá, unalmassá teheti a televíziózást is. Annál lélekrombolóbb viszont, ha magyar versenyző sokáig nem nyer olimpiai bajnoki címet - mint történt egy Pekingben. Egy hosszú aranyszünet igencsak elkedvetleníti a tévézőt, aki egy-két két sorozatos kudarc után talán már csak legyint, és le sem ül, megnézni egy újabb futamot, döntőt, meccset.

Öt olvasónkból egy válaszolta azt, hogy teljesen hidegen hagyja az olimpia, további 17 százalékuknak pedig elég pár perc összefoglaló tévén, nincs igényük élő közvetítésekre. A válaszadók 12 százalékát csak néhány sportág érdekli, a többibe bele sem szagolnak, ugyanakkor hasonló azok aránya, akiket csak a magyar versenyzők teljesítménye hoz lázba, és mérhetetlen közönnyel néznek (ha néznek) olyan műsorszámot, hol dél-koreai küzd mexikóival.

Olvasóink negyede válaszolta azt, hogy annyi olimpiai közvetítést néz, "amennyit csak bír", további kilenc százalék pedig naponta minimum két órányi sportot fogyaszt a képernyőn keresztül. A "napi egyórányi olimpia" opciót a válaszadók 4,5 százaléka választotta.