Húsz év, egy váltás ruha

Két csatornán is fut nálunk a Simpson család, csak amíg a Comedy Central az első évaddal kezdett, addig a TV6-on a legújabb részek mennek. Mindkét adás igen szórakoztató, pedig a kettő között majd' húsz év telt el. Mi lehet az oka, hogy a rajzfilmsorozat nemcsak hogy ma is képernyőn van, de még mindig friss és sikeres tud lenni?

A Simpson család-ot már 1987-ben láthattuk a televízióban, igaz, ekkor még nem önálló műsorszámként, hanem a Tracy Ullman Show egyik betétjeként. Az itt játszott rajzfilmek csak harminc másodpercesek voltak, az ötletgazda Matt Groening közel ötven rövid animáció legyártása után kapott lehetőséget arra, hogy - a show-ban már bevált karakterekkel - elkészítse saját tévéműsorát. A Simpson család első hivatalos epizódja karácsonyi meglepetésként került a tévénézők elé, 1989. december 17-én.

A sikersorozat azóta is folytatódik, az idén szeptemberben indult huszadik évad már a 421. epizóddal nyitott. Ezek után nincs azon mit csodálkozni, hogy a Simpson család a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült, a főműsoridőben leghosszabb ideje futó rajzfilmsorozatként. Sőt, Simpsonék egy másik rekordot is magukénak tudhatnak, hisz a hosszú évek során a tévésorozatok közül náluk fordult meg a legtöbb sztárvendég - találomra kiragadva egy évadot, a hatodik szezon 25 epizódjában 28 hírességet számolhatunk össze.

A sorozat első évadjában jobbára még csak Amerikában ismert emberek tűntek fel, de a kezdeti siker után, már a második évadra sikerült megnyerni olyan világsztárokat, mint például Ringo Starr vagy Danny DeVito - utóbbi Homer ritkán látott féltestvérének kölcsönözte a hangját. Később már arra is akadt példa, hogy egy legenda nyúlfarknyi szerepet is elvállaljon Simpsonék kedvéért: Elizabeth Taylor például csak annyit mondott a csecsemő Maggie-ként, hogy "daddy", vagyis "papa".

Az iszonyatos sztárdömping érzékeltetésére elég csak felsorolni pár hírességet, akik megfordultak a szinkronhangok között, esetleg rajzolt formában is megjelentek a képernyőn: a színészek közül Kim Basinger, Glenn Close, Winona Ryder, Susan Sarandon, Meryl Streep, Alec Baldwin, Kirk Douglas, Richard Gere, Mel Gibson, Donald és Kiefer Sutherland; a zenészek közül Johnny Cash, Elton John, Sting, Barry White, az Aerosmith, a Red Hot Chili Peppers, a Smashing Pumpkins, a U2.

De mi lehet a titka az óriási népszerűségnek, annak, hogy a legnagyobb sztárok is presztízsnek tartják a sorozatban való közreműködést? Matt Groening szerint az, hogy a nézők minden szinten be tudnak kapcsolódni a történetbe: aki csak egy epizódot néz meg, annak az a fél óra is remek szórakozás, ugyanakkor a fanatikus rajongók számára szinte minden részben akad valami apró meglepetés (például egy szereplő titkos hobbija vagy egy másik szereplővel való, addig háttérben húzódó kapcsolata).

Homer semmit sem tisztel

A Simpson család mai napig tartó sikerében valószínűleg az is közrejátszik, hogy gyakorlatilag minden korosztály és minden társadalmi réteg számára egyaránt élvezhető: a gyerekek jókat derülhetnek például Bart viccein, de a felnőttek is könnyen azonosulhatnak egy-egy karakterrel, ha saját problémáikra ismernek rá. Ugyanez a helyzet a különféle gondolkodású emberekkel is: akadnak, akik a felszíni humort keresik a sorozatban, mások szerint viszont igen komoly filozófiai tartalommal bír.

Utóbbi tábor odáig jutott, hogy a Men's Helth magazin 2005-ös listáján Homer Simpsont szavazta meg az évtized filozófusának. Sőt a Simpson család filozófiai kapcsolódásairól egy egész könyv is megjelent, The Simpsons and Philosophy: The D'oh! of Homer címmel, amely Homert Arisztotelésszel, Bartot pedig Nietzschével állítja párhuzamba. A szerzők, Mark T. Conard és Aeon J. Skoble több esszét szenteltek Simpsonék szexualitással vagy politikával kapcsolatos kinyilatkoztatásainak is, és a vallásos szomszédnak, Nednek hála a teológiai fejtegetések sem maradtak ki a könyvből.

Bart mindig csínytevésen töri a fejét

A Simpson család egyébként a gyakorlatban is hatott a vallásra: az anglikán egyház tavaly nyáron például Mix It Up with The Simpsons címmel adott ki egy könyvet, amely a sárga família kalandjai és a bibliai történetek között von párhuzamot. Amikor Bart türelmetlenül várja Ropi bohóc szereplését, az például a könyv írója, Owen Smith szerint olyan, mint amikor a keresztények várják Jézus eljövetelét.

A könyvhöz kapcsolódva az anglikán ifjúsági vezetők vetítéseket is szerveztek a templomokban, remélve, hogy ezzel több tinédzsert vonzanak be az egyházba. Emellett lelkigyakorlatokat is ellestek a Simpson család-ból: azt javasolták a "mozira" betévedő gyerekeknek, hogy helyezzenek el egy tál fánkot az asztalon, a "Ne érj hozzá!" felirattal - ezzel próbára tehetik magukat, mennyire tudnak ellenállni a kísértésnek.

Látható, hogy a Simpson család sok területen hatással van az emberekre. A legjobban azonban kétségkívül a karakterek fogják meg a nézőt: egy teljesen átlagos család, melynek tagjai húsz éve ugyanabban a ruhában (és ugyanabban az életkorban) élik mindennapjaikat, mégis mindig történik velük valami. Leginkább Homer az, aki megpróbálja kiszívni az élet velejét (már amikor nem a tévé előtt döglik alsógatyában, sörrel a kezében): járt már az űrben, több amerikai elnökkel találkozott, fellépett a Smashing Pumpkinsszal. És persze soha nem tanul semmiből, de talán pont ettől olyan emberi.