Bud Spencer hatvan éve osztja a pofonokat

Október 31-én már a 79. születésnapját ünnepli Bud Spencer - ebből nagyjából hat évtizedet töltött bunyóval, akár a medencében, akár a filmjeiben. A színészre nemcsak Terence Hill állandó társaként vagy Piedoneként, de például a spagettiwesternek magányos hőseként is emlékezhetünk - és akkor még nem ejtettünk szót sportkarrierjéről. Hosszú pályát tudhat maga mögött, több korszakkal, szűnni nem akaró népszerűséggel.

A színész (magyarországi) népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint hogy - egy visszatértést leszámítva - 1985-ig forgatott Terence Hill-lel, hazánkban azonban máig aligha akad olyan ünnep, hosszú hétvége, amikor valamelyik közös filmjüket ne adná le a tévé - tegyük hozzá, általában elég szép nézettséggel. Bud Spencert ezért kezeljük inkább tévésztárként, annak ellenére, hogy a kalandok jó része eredetileg a nagy vászonra készült.

De ne szaladjunk ennyire előre, hisz Spencer 38 éves koráig csak kacérkodott a színészettel, előtte inkább sportolói karrierjére koncentrált - mellesleg tanulmányi eredményei is igen jók voltak, olyannyira, hogy már 16 évesen felvételt nyert az egyetemre. Négy évvel később nemzeti bajnokságot nyert mellúszásban, 1950-ben pedig az olaszok közül elsőként teljesítette az egy percen belüli időt a 100 méteres gyorsúszásban.

Tagja lett az olasz vízilabda-válogatottnak, amely még ebben az évben Európa-bajnoki címet, két év múlva pedig olimpiai ezüstérmet nyert. Spencer a versenyszerű sportolástól 1967-ben vonult vissza, utolsó meccsét éppen a magyar válogatott ellen játszotta, melynek Kárpáti György és Gyarmati Dezső is tagjai voltak. Bud Spencer nevét azonban hiába keressük a sportévkönyvekben, hisz ekkori sikereit még eredeti nevén, Carlo Pedersoliként aratta.

A tévénézők által ismert nevet csak hollywoodi szerződése után vette fel, kedvenc söréből (Budweiser) és kedvenc színészéből (Spencer Tracy) összegyúrva azt. Első, még szöveg nélküli szerepét egyébként az 1951-es Quo Vadis-ban kapta, itt a Peter Ustinov alakította Néró császár testőrét kellett eljátszania. A tengerentúlon az Isten megbocsát, én nem című filmben tűnt fel először, ekkor már Terence Hill-lel az oldalán - mint kiderült, a két színész Olaszországban is játszott együtt, a Hannibal-ban, de nem volt közös jelenetük, így nem találkozhattak.

Bud Spencer (jobbra) még úszóként

A páros mindenesetre sikeresnek bizonyult, 1967 és 1985 között szinte évente forgattak egy filmet, összesen tizenhatot. Ezek közül a legismertebbek: Az ördög jobb és bal keze; Különben dühbe jövünk; Kincs, ami nincs; Nincs kettő négy nélkül, plusz az 1994-es búcsúelőadás, a Bunyó karácsonyig. A nagydumás Terence Hill és a kevésbé beszédes, ám annál nagyobb pofonokat osztó Bud Spencer a filmtörténet klasszikus párosává nőtte ki magát, az egész világon népszerűségre tett szert.