Hollywoodi nagyvadak a sorozatok világában

Tarantino, Spielberg, Cameron - az elmúlt években-évtizedekben nemcsak mozisztárok és vászonról ismerős színészek, hanem elismert hollywoodi rendezőnagyságok is előszeretettel kalandoznak a sorozatok környékén, de ez a kisképernyő és a nagyvászon közötti ingázás nem volt mindig magától értetődő.

1. A 80-as, 90-es évek: Hollywood nagyjai kisképernyőn (Spielberg, Lucas, Cameron)

A mozi és a tévé világa közötti átjárás évtizedeken keresztül jobbára csak egy irányba működött: a pályakezdő filmesek rendre a tévénél kaptak bizonyítási lehetőséget, aztán első adandó alkalommal dobbantottak a világot jelentő nagyvásznak irányába. Önszántukból aligha tértek vissza - a hollywoodi rendezők számára egyértelmű szakmai visszalépést jelentett újból sorozatokon vegetálni. A szemléletváltáshoz a tévén szocializálódó új hollywoodi generáció színre lépése kellett, akik gyakran már eleve a tévéből indultak (lásd a Columbo-epizódokkal startoló Spielberget) és akik számára már befutott filmesként sem derogált a tévében dolgozni, sőt a televíziózást legitim, újfajta lehetőségeket rejtő formátumnak tekintették - és nem mellesleg meglátták benne az árukapcsolás anyagi lehetőségeit is.

Nem véletlen, hogy a family entertainment két szakállas-farmeres atyaúristene, George Lucas és Steven Spielberg elsősorban bejáratott márkaneveik átmentésére használják a televíziót. Lucas már a sokadik bőrt nyúzza két releváns filmtörténeti hozzájárulásáról: három évadot élt meg Az ifjú Indiana Jones kalandjai (River Phoenix még halála előtt lemondta a szereplést), és ugyanennyinél jár a Star Wars-univerzum hézagait betömködő animációs széria, a Cartoon Networkön futó Klónok háborúja is - és akkor még nem is beszéltünk az Endor bolygón éldegélő ewokok előtörténetét taglaló animációs szériáról. Spielberg grandiózus, pazar kiállítású miniszériákkal igyekszik meglovagolni mozis sikereit: a különféle idegen-konspirációkra épülő Taken Magyarországon a sokatmondó Harmadik típusú találkozások alcímmel futott, Az elit alakulat második világháborús HBO-antológiája pedig a Ryan közlegény megmentése koncepcióját vitte tovább, különálló részekben bemutatva a háború fontosabb mozzanatait.

Spielberg kapcsolata a sorozatok világával itt nem ér véget: híres-neves produkciós cége, az Amblin Entertainment a 80-as, 90-es években a zajos kasszasikerek (Jurassic Park, Forrest Gump stb.) mellett valósággal ontotta magából a sorozatokat, melyekhez a dreamworker többnyire csak jól csengő nevét adta (pl. Seaquest), de nem ritkán aktívan, napi szinten is részt vett a gyártásban. A reggeli rajzfilmblokkokat kölyökfejjel habzsoló Spielberg különösen az animációs szériák irányába bizonyult elkötelezettnek: a Bolondos dallamok-figurákat pelenkás változatban felvonultató Tiny Toons sikerén felbuzdulva és a Warnerrel való együttműködés jegyében készült el többek közt a Freakazoid! és az Animánia (és annak spin-offja, a Bunkó és az Ész), melyekben rajzolt formában, szakállal-szemüvegben gyakran ő maga is megjelent.

A mindig új kihívásokat kereső blockbuster-gyáros, James Cameron a Titanic elsüllyesztése és saját megalomán Pókember-projektjének kútba esése után fordult a televízió felé: a Charles E. Eegle-lel közösen jegyzett Dark Angel két évadot élt meg, nagyszabású sorozatfináléját maga Cameron dirigálta. A közeljövő disztópikus Amerikájában játszódó biopunk-széria génmanipulált, emberfeletti képességekkel rendelkező "szuperemberekről" szól, akik gyerekként megszöktek az őket létrehozó titkos katonai laborból. A sorozat központi karaktere, Max Guevera (Jessica Alba áttörése) egyszerre idézi Joss Whedon hősnőit (Buffy) és Cameron vasakaratú amazonjait (Sarah Connor, Ripley) - a Dark Angel nem is kezdett rosszul, magas költségvetése és a vetítési időpontok szerencsétlen megválasztása miatt azonban a tervezett harmadik évadból már nem lett semmi.

David Lynch

Michael Mann, a Szemtől szemben és a Collateral alkotója a 80-as években párhuzamosan építgette mozis karrierjét és diktálta a trendet sorozatfronton: a kisképernyőre átruccanó rendezők közül szinte egyedülálló módon tévés munkái életműve szerves részét képezik, mozifilmjei és sorozatai között a kölcsönhatás oda-vissza kimutatható. Emblematikus bűnügyi szériái, a Miami Vice és a Crime Story forgatásán Mann-nak a színészek ruhatárától kezdve a soundtracken keresztül a színhasználatig mindenbe igen komoly beleszólása volt - nem véletlen, hogy ő volt az, aki néhány évvel ezelőtt elkészítette a Miami Vice moziváltozatát is.

Miután filmtervei sorozatosan elakadtak az előkészítési fázisban, a 80-as, 90-es évek fordulóján David Lynch, a Kék bársony vizionárius rendezője is próbálkozott a televíziózással: a kisvárosi idillt feje tetejére állító Twin Peaks szokatlan hangvételével, szürreális álomszekvenciáival szinte azonnal popkult hivatkozási alappá vált, melynek hatása még hazánkba is begyűrözött (például az "I Killed Laura Palmer"-pólók formájában). Bár a Marc Frosttal közösen elkövetett széria első évada kiugró nézettséget hozott, az ABC hosszú távon nem tolerálta Lynch sajátos módszereit (a gyilkos személyét a legenda szerint pl. pénzfeldobással döntötték el), és a második évad csökkenő népszerűségét látva nem kért többet a rendező látomásaiból. Lynch 1992-ben forgatta le a sorozat moziforgalmazásra szánt prológusát (Tűz, jöjj velem!).