Sikítozó szőke nő, pizsamában

A médium már negyedik évadját kezdi a Hallmarkon, miközben a TV2 bőszen ismétli a korábbi részeket. Kedd este ugyanabban az időpontban két hazai is tévén rémüldözött Allison Dubois: mi az oka annak, hogy jól működik a sorozat? Öt ok arra, hogy szabadidőnk tévével töltött idejének egy részét miért töltsük a furcsákat álmodó szőkével.

1. A médium lényegesen fordulatosabb és meglepőbb, mint például a Szellemekkel suttogó, mely ugyan nem édestestvére a vizsgált sorozatnak, unokatestvéri kötődést azonban könnyen megállapíthatunk. Utóbbi - főképp az első évadban - egy kaptafára készült, igen kiszámítható epizódokat hányt egymásra, a vége, a happy end jóformán mindig előre tudható volt, a tolmácsolós jelenettől pedig, mikor a nyugtalan halott szavait továbbította Melinda Gordon, már előre ásítunk. Analízisünk tárgya, Alllison viszont mindenféle rémálmokat lát, s ezek nem egy az egyben történnek meg később, hanem egészen furcsán, szinte soha nem logikusan kapcsolódnak egy későbbi, gyakran tragikus eseményhez. A kreatív csapat tehát ad teret a gondolatoknak: míg a néző spekulál, kombinál, próbál rájönni az álom értelmére, természetes tempóban folynak az események - s a végén gyakran lehet elismerően hümmögni, hiszen nem ritka zárásra a váratlan ötlet.

2. Maga Patricia Arquette, akit olyan filmekben láthattunk, mint a Tiszta románc, A kisördögök, A végtelen, A titkosügynök, a Hi-Lo Country, a Stigmata, A holtak útja vagy a Sátánka - Pokoli poronty. "Egy ideig otthon voltam a lányommal, aztán amikor arra gondoltam, hogy ideje visszamenni dolgozni, egyszer csak egy sor szörnyű forgatókönyvet kaptam. Akkor mondta az ügynököm, hogy talált egy nekem való produkciót, de az televízióra készülne. És én azt gondoltam, miért ne. Nagyon izgatott voltam, elolvastam az anyagot, és valóban tetszett" - mesélte az [origo]-nak tavaly. A színésznő pedig jó választás volt, tíz-húsz rész után sem idegesítő, bár mi valószínűleg az életben nagyon unnánk, és kisebb idegrángások lennének szemeink alatt, ha életünk párja gyakran halálsikolyokat hallatna álmában.

Forrás: [origo]

3. A férj, Jake Webber. Láttuk őt a Ha eljön Joe Black című filmben, játszott a Vakrepülés-ben, de tévés szerepei közül emlékezetes még a Mocsok macsók meséi-ben nyújtott alakítása. Ez a különben szórakoztató és sok kényes témát meglepően simán képernyőre dolgozó sorozat, melyben sok férfiember talált önmagához nagyon hasonlító karaktert, csak két évadot, mindössze húsz részt élt meg. Jack itt keresztnevét megtarthatta (Berman volt a másik), szemben A médium-mal, ahol Joe Dubois a neve. A nyilvánvaló főszereplő, Allison mellett elég komoly szerep jut neki is, megismeri a néző a munkáját, kollégáit, cégváltással kapcsolatos aggályait, miközben rendes apa és igen türelmes férj, aki tolerálja asszonya furcsa dolgait.

4. Díjat nem kap akármi. Nem állítjuk, hogy minden, tévés díjjal jutalmazott produkció nagyszerű és felejthetetlen élménnyel gazdagítja életünket, de 2005-ös indulása óta A médium-ot háromszor jelölték Emmyre, két évvel a start után Patricia Arquette meg is kapta mint legjobb drámai színésznő. Három Golden Globe-jelölést is bezsebelt, a produkció pedig több kisebb tévés díjat nyert.

Forrás: [origo]

5. Arielnek, Bridgette-nek és Marie-nak köszönhetően családi sorozatokat kedvelők is megkapják a magukét, hiszen állandóan van valami galiba a gyerekekkel, ugyanakkor a misztikus sorozatokra bukók is ki vannak elégítve. Akinél kettő vagy több kislány van otthon, tanúsíthatja, hogy cseppet sem túlzott az a hangzavar, piszkálódás- és árulkodásmennyiség, ami a Dubois-reggeliket jellemzi, tehát a családmodell is korrekt ábrázolást kap, de mire a családi perpatvarra nem kíváncsi, a rejtélyekre fogékony néző elkezdené unni, már egy gyilkosság helyszínén járunk. Kint amúgy az NBC-n fut a sorozat: az első évad 13,8 milliós átlaga előbb 11,2-re csökkent, majd az este cseréje után 8,5-re. A negyedik évad, mely itthon most kerül a Hallmarkra, 10,4 milliós tábort vonzott az USA-ban, azaz közel kétmillióval nőtt az átlagos nézőszám. Allison látná a jövőt, mi csak azt mondjuk: biztató.