Joshi Bharat: A pofonnál jobban fáj a szó

2009.06.05. 11:47

A TV2 műsorvezetője szerint a lányát vagy fiát konokul és szívtelenül megtagadó anya szavai sokkal sebzőbbek tudnak lenni, mint pár, indulatból kiosztott pofon. Szerinte csetepaté mindig is volt az ilyen jellegű délutáni show-kban, és csak véletlen, hogy megszaporodott ezek száma, amióta a Joshi Bharat a Mónika sávjában fut. Indiáról, a bábszínházról, a korábbi tévés szereplésekről és a talkshow-ról kérdeztük a kéthónapos lazítás előtt álló sorselemzőt.

29 éve él Magyarországon. Milyen a magyar lélek?

- Mielőtt idejöttem, sokat voltam Stockholmban, valamennyire ismerem: a német, a skandináv lélek eléggé individuális. Szent meggyőződésem, hogy a magyaroknak a legfontosabb a közösségi lét. Példát mondok: csak két hónapja laktam Gödöllőn, mikor egy barátom eljött meglátogatni, de elfelejtette a címem. Megkérdezte egy bódénál, és tudták pontosan, hol lakom. Terjedtek ott a hírek, az emberek szoros kapcsolatban voltak egymással, jutott idő egymásra.

1980-ban jött ide, diktatúra volt. Mi tetszett az országban?

- Én nem a diktatúrához, én az emberekhez jöttem. Előtte nyolc hónapot voltam Svédországban, voltak ott is barátaim, de itt egészen másképp fogadtak, több szeretettel. Indiában vagy Stockholmban soha nem mondták, hogy "milyen szép, fekete hajad van", de itt igen, ehhez pedig melegség kell, hiszen mi másért mondana ilyet az ember? Skandináviában az emberek lépegetnek felfelé a mozgólépcsőn, itt állnak. Ez szimpatikusabb, talán azért, mert ráérősebb. Ezenfelül Budapesten szerelmes is lettem, megnősültem, gyerekem született, ez is marasztalt. Szép volt, de elindult egy lejtmenet, nem tudtuk lefékezni.

Mikor járt legutóbb szülőföldjén?

- Legutóbb két éve voltam Indiában, két testvérem van kinn. Nagy a rokonság, csak kint szorosabbak a kapcsolatok. Az unokatestvér meg olyan, mint egy testvér, a nénikém olyan, mint az anyám.

Egy ismerőse helyett ugrott be egy produkcióba, ez volt az első külföldi útja. A véletlen mozgatja az embert?

- Mi Indiában igazi művészetet csináltunk saját pénzzel, fiatal színészekkel, Lorca-darabokat is adtunk elő. Ha meghívtak Bombaybe egy fesztiválra, attól már igen boldogok voltunk! Közben a bábosok - akkori szemmel nézve - a primitív bábokkal beutazták a fél világot, mindig irigykedtem rájuk. Érdekelt, mit csinálnak, ott voltam köztük. Akkor történt, hogy a főszereplő édesanyja meghalt, három héttel a külföldi turné előtt, így kérdezték, nincs-e kedvem beugrani. Éjjel-nappal tanultam a dalokat, a mozdulatokat, de akkor gyorsan ment a tanulás.

Közgazdasági diplomáját még kint szerezte? Használta is?

- Még Indiában, de inkább főiskolai szintnek felel meg itthon. A süketek intézetében voltam adminisztrátor, meg nyolc napig dolgoztam egy bankban, de kirúgtak. Hogy milyen pénztáros voltam? Nagyon gyenge, nem is csoda, hogy csak rövid ideig voltam ott.

Sok éven át, 1993 júliusáig volt a Bábszínháznál. Emlékszik az 1982 áprilisában történt kettős halálesetre?

- Igen. Nagy veszteség volt, hihetetlen az egész. Az első hetektől kezdve ott dolgoztam a Bábszínháznál. Bölöni Kiss István, Havas Gertrúd mentek el akkor tragikus módon. Mindkettő tanárom volt, mikor itt a bábszínész-képzőbe jártam. Szén-monoxid-mérgezésben haltak meg, és pontosan emlékszem, akkor ügyeletes rendező voltam. A Jeles napok című előadás ment akkor, de nem voltak ott fél órával előtte, ahogy azt megszoktuk. Régi generációs színészgárda tagjai voltak, de nem érkeztek meg, néztük az órát, csak nem jöttek. Elküldtünk egy embert az otthonukba, rájuk törték az ajtót, de már későn.

Azt írja a honlapján, hogy a bábozás kényszer volt, és a sorselemzés sem érdekli különösebben, de ezt várják az emberek öntől. Akkor ez két kényszerpálya?

- Nem. Én színész akartam lenni, de ahogy belejöttünk a bábozásba, beleszerettem. Tudtam, hogy itt, Magyarországon indiai származású színészként nem lenne könnyű: Kálid Artúr itt szültetett, az más helyzet. Mindkét pálya arról szólt, hogy én nem pont ezt akartam, de a sors ezt adta, erre terelt. Ha én bármit csinálok, felfedezem benne a szépségeket.

15 év telt el a bábozás után és a show indulása közt. Mivel foglalkozott?

- Soha nem jósoltam, és horoszkópokat sem csináltam. Egy Kurír-cikk volt kinn nálam a falon: Joshi nem jós volt a címe. Ezoteriával foglalkoztam. Voltam sokszor tévéshow-ban is, Vitraynál, Déri Jancsi Éjszakai kaszinó-jában, sokat szerepeltem az MTV-n, én voltam akkoriban az egyetlen csodabogár. Akkor még nem foglalkoztak sokan ezoteriával, új téma volt, a nyolcvanas évek közepétől engem hívtak, ha ilyen témák kerültek terítékre, vagy Indiáról kellett beszélni. Katona Klárival a Napraforgó-ban voltam többször, de jártam Fábrynál, Friderikusznál, reggeli adásokban is. Eleinte minden szerdán voltam a TV2 reggeli műsorában, mint most Csillag Lilla.

Casting során került a TV2-höz. Valaki beajánlotta?

- Egy ismerősöm kérdezte, hogy van-e kedvem. Egy ötven fölötti, indiai ember mennyire lehet érdekes, gondoltam kételkedve. 53 éves kisfiúként, idegen világban mozogva, elmentem hát a válogatásra. Első rostán túljutottam, szóltak, hogy két hét múlva lesz megint egy forduló. Végül tavaly júliusban szóltak, hogy három esélyesből végül én kaptam meg a műsort.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Milyen volt az első munkanap?

- Ez egy szakma, bele kell jönni. Első nap csak egy adást tudtunk felvenni, második nap már kettőt. Az első adásra készültem rendesen, kérdésekkel, csak azt felejtettem el, hogy "Jó napot kívánokkal" illik kezdeni a műsort. Zavaromban aztán a vendégek nevét is elfelejtettem, ott ültem, mint egy fej nélküli csirke, nem tudtam, mit kérdezzek.

Miben más ez a show, mint a Mónika? A legtöbb embernek ugyanaz a kettő.

- Nem tudom, mi az ő szándékuk, én magamról tudok beszélni. Én akkor látom először a vendéget, amikor belép. Van olyan is, hogy semmi előtörténetet nem tudok, vagy legfeljebb csak egymondatos szinopszisból indulok. Beszéltetem, hadd mondja, közben keresem, hol tart, hallgatom, mit és miért mond. Ha tényleg megoldást keresnek, akkor el tudom juttatni őket oda. Ha csak azért jönnek, hogy beolvassanak a másiknak, akkor nehéz. Van olyan, akinek beborul az agya. 197 adás, 600 történet, szituáció volt eddig, és ebből 20 esetben nem történt előrehaladás. Ugyanakkor legalább 200 esetben volt katarzis, amit utólag is tudtunk követni. A stúdióban az a feladatom, hogy legyen pozitív üzenet is a perpatvar mellett.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

BB Évi megmentése PR-akciónak tűnt.

- Nem volt az. Van nálunk egy szerkesztő hölgy, Deák Zsuzsa, ő saját pénzét költötte Évire, napokig ott volt mellette, rendszeresen látogatta. Látszott, hogy a lány teljesen elveszett, és közel a határ, ahonnan már nincs visszaút. Ha a dolognak van imázsjavító ereje, akkor az mellékhatás.

De nem sikerült megmenteni őt, pedig valahol a TV2 terméke. Nyilván nem kötelessége a csatornának fognia minden felnőtt szereplője kezét élete végéig, de imázsban jó, ha segít az összezuhant Big Brother-győztesen.

- Nincs lezárva az ügy. Sok szakember tartja vele a kapcsolatot. Ha kicsit is jobban lesz, akkor is megérte. Mikor utoljára beszéltünk édesanyjával, azt mondta, hogy egy szakemberekből álló háló védi.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK