Élet a Tüskevár után

1966-ban mutatták be a Tüskevár sorozatváltozatát, melyben az akkor tizenhárom éves Seregi Zoltán játszotta a főszereplő Tutajost. A színészt azóta nem láthattuk filmen, színházban is csak szerencsével - hogy mi történt vele az eltelt négy évtized alatt, arról ő maga mesélt az [origo]-nak.

Seregi Zoltánt a Békés Megyei Jókai Színházon keresztül értük utol, Tutajos egykori megszemélyesítőjének ugyanis még mindig köze van a filmhez és a színházhoz - csak épp már régóta a másik, kevésbé feltűnő oldalon dolgozik. Seregi rendezőnek állt, legújabb terveként több darabot is szeretne színre vinni a békéscsabai színháznál, például az Üvegfigurák-at Tennessee Williamstől vagy A bolondok grófjá-t Jókaitól.

Előbbi színművet Seregi édesapja, a debreceni Csokonai Színház néhai igazgatója, Seregi László is rendezte annak idején, sőt Seregi az ő révén került be a Tüskevár-ba is. Az apa épp egy tévéfilmet forgatott, amikor asszisztensnője megkérte, hadd vigye be a fiát Fejér Tamáshoz, a Tüskevár rendezőjéhez, aki ilyesmi karaktert keresett Tutajos személyére. "El is vittek, akkor már a szereplőválogatás a végén járt, csak két-három gyerek volt, én úgy estem be, másnap pedig már mondták, hogy én leszek Tutajos" - emlékszik vissza Seregi.

A színész gyerekként még játszott aztán pár szerepet a József Attila Színházban, A Pál utcai fiúk 1969-es, Fábri Zoltán-féle filmváltozatában pedig ő kölcsönözte a hangját Bokának, akit az angol William Burleigh alakított. Egy ideig jó viszonyt ápolt Tüskevár-beli barátjával, a Bütyököt alakító Barabás Tiborral, akinek az volt élete egyetlen szerepe - a kapcsolat aztán minden különösebb ok nélkül megszakadt, a fiúkat másfelé vitte az élet, Seregi pedig máig nem tudja, hogy mit történt azóta Barabással.

Seregit a Tüskevár után egy-két évig még felismerték az utcán, később viszont elkezdhette a fiatalok "normális" életét: elvégezte a debreceni egyetemet bölcsész-tanári szakon, negyedévesen pedig felvették a színház- és filmművészetire is, rendező szakra. Szegeden kezdett, majd a Thália Színháznál volt tíz évig, és végiglátogatta a határontúli magyar színházakat is, Nagyváradtól kezdve, Szabadkán át, egészen Komáromig.

1993-ban aztán visszatért a tévéhez, ő rendezte a Frici, a vállalkozó szellem című sorozatot, melyben Körmendi János játszotta a főszerepet, de például Kubik Anna és Sinkovits Imre is feltűnt a produkcióban. "Az egy falusi Szomszédok volt, de hozzá kapcsolódott egy Hogyan legyünk vállalkozók? című tanfolyam is" - mondja Seregi, aki a kétezres évek elején még egy sorozatot készített: ez volt a Nemzedékek egymás közt, melynek epizódjai mindig egy-egy családi problémáról szóltak, amit aztán pszichológus közreműködésével beszélhettek ki a stúdióban tartózkodó nézők.

Tutajos és Bütyök elbúcsúzik a berektől:

Seregi felnőtt korában inkább a rendezéseire koncentrált, a Szegedi Nemzeti Színházban és később a Jókaiban csak egy-egy beugró szerepet vállalt saját darabjaiban - azt is csak akkor, ha valaki lebetegedett, vagy más kényszerhelyzet állt elő. Szerepelt volna Nemere István Vérvonal című erotikus thrillerjében is, amely azonban nem készült el: csak a hírverése volt nagy, a bulvárlapok címlapján rendre meg is jelent, hogy "lelőtték Nemere Istvánt" - a sajtótájékoztatón ugyanis egy jól megrendezett jelenettel adtak ízelítőt a filmből.

Forrás: [origo]

Seregi megírta egyébként a Tüskevár folytatásának, vagyis a Téli berek-nek a forgatókönyvét is, de egyelőre nem gyűlt össze elég pénz ahhoz, hogy sorozat formájában is megvalósulhasson a történet. A Tüskevár-ba bele-belenéz, ha épp megy a tévében, de rendszeresen nem szokta visszanézni saját magát: a klasszikus sorozatot természetesen gyermeke, unokája is látta már, de nekik nem jelentett olyan különleges élményt.

Nem úgy a közönségnek, amely a mai napig, több mint negyven év múltán is szereti a Tüskevár-t: Seregi egyik legkedvesebb emléke egy közönségtalálkozó, melyen afölött sajnálkozott, hogy a sorozatot annak idején nem színesben forgatták - mire egy kisgyerek így válaszolt: "Én, ha nézem, én színesben látom".