Közel egy évig forgatták az Elit alakulat testvérsorozatát

Az HBO-n március 15-én, egy nappal az amerikai premier után indul a The Pacific - A hős alakulat. A történet középpontjában három második világháborús tengerészgyalogos áll, akik a csendes-óceáni hadszíntéren harcolnak: egyiküket Jon Seda alakítja, akit az HBO Magyarországon keresztül sikerült elérni. Több más médium mellett az [origo] is kérdezhetett a színésztől, az interjú ezen változata nálunk olvasható először magyarul.

Hogy került bele a The Pacific-be?

- Válogatáson vettem részt, tulajdonképpen Steven Spielberg, Tom Hanks, Gary Goetzman és még pár másik producer előtt csináltam egy olvasópróbát. Aztán jól sült el a dolog, és nagy megtiszteltetés, hogy végül az egyik főszerepet, Basilone szerepét kaptam meg, hisz eredetileg csak arra vágytam, hogy valamilyen módon részt vehessek a produkcióban. Annyira boldog és izgatott voltam, hogy benne lehetek!

Steven Spielberg és Tom Hanks az executive producerei a sorozatnak. Milyen volt a filmipar nagyjaival dolgozni?

- Egyszerűen hihetetlen. Hihetetlen munkát végeznek évek óta, a háborús filmek műfajában is, nézd csak meg a Ryan közlegény megmentésé-t vagy Az elit alakulat-ot. Ami szintén különlegessé teszi a projektet, hogy Spielberg és Hanks is nagyon lelkesek. Annyira odaadóan kutatnak a témában, és mindenáron a legjobb módját akarják megtalálni annak, hogy tiszteleghessenek ezek előtt az emberek előtt. Amúgy mindketten nagyon kedvesek, szerények, egyáltalán nincsenek elszállva maguktól. Nagy öröm volt számomra velük dolgozni.

Olyan sorozatokban játszott, mint az Oz, a Harmadik műszak, az Esküdt ellenségek, a Doktor House, a CSI: Miami helyszínelők, most pedig a The Pacific - A hős alakulat. Melyik volt a legnagyobb kihívás, és melyik sorozatot élvezte a legjobban?

- Nos, fizikailag egyértelműen ez a mostani munkám jelentette a legnagyobb kihívást, de talán szellemileg is. Azok az érzelmek, amiket a forgatás során tapasztaltam, nagyon erősek voltak, pont a sorozat természete miatt. Úgy értem, ez nem olyasmi, amit mi találtunk ki, itt igazi embereket játszunk el, akik valóban véghez vitték ezeket a hősies tetteket. Számomra ez egy keserédes történet, mert fizikai és érzelmi szempontból is ebbe a projektbe gabalyodtam bele a legjobban. Izgalmas és különös érzés, amikor megállsz egy pillanatra és rádöbbensz, hogy te jó isten, ezek az emberek tényleg keresztülmentek ezeken a dolgokon. Ráadásul fiatal srácok voltak, amikor megtapasztalták ezt az egészet. Mintha hirtelen felébrednél.

Volt olyan rokona, aki harcolt mondjuk a második világháborúban vagy Vietnamban? Vagy van olyan barátja, aki most Irakban vagy Afganisztánban szolgál? Úgy általában, mit gondol a háborúról?

- Nem hiszem, hogy lenne bárkim, aki harcolt volna a második világháborúban. A nagybátyám szolgált a koreai háborúban, nagyjából egy éve halt meg, úgyhogy láthattam rajta, mennyire megváltoztatta a dolog. Beszéltem erről apámmal, aki sosem hallotta, hogy a nagybátyám felemlegette volna az élményeit, de úgy látszott, valahol mintha belepusztult volna azokba a dolgokba, amiket átélt. A háború nem egy jó dolog, egyik oldalnak sem az. Mégis, mindig lesz vérontás, mindig lesz halál... kérdés inkább az, hogy hogyan csináljuk, mikor csináljuk, mi az ok, amiért érdemes. Nagyon sok kérdés van, amikre én nem tudok válaszolni, de ha csak csettintenem kéne ahhoz, hogy béke kegyen a világon, és mindenki szeresse egymást, akkor bizony csettintenék. De hát nincs meg ehhez a hatalmam, nem hiszem, hogy bármelyikünknek lenne. Csak bízni kell, és hinni abban, hogy a döntések, amiket a hadsereg hoz, jók és átgondoltak, és támogatnunk kell azokat. A katonák csak a munkájukat végzik odakint. Könnyű hátradőlni, és azt mondani, nem kellene ezeket a dolgokat csinálniuk. De hogyan ne tegyék meg, hogy ne csinálják?

A The Pacific forgatása alatt egészen extrém körülmények között éltek. Miért volt erre szükség?

- A történet hősei az Egyesült Államok különféle részeiről, sőt a világ különféle pontjairól érkeztek a csendes-óceáni térségbe, de amikor már együtt voltak, egy családdá váltak. Együtt nevettek, együtt tréfálkoztak, együtt szenvedtek és együtt vívták ki a győzelmet. Mi, színészek nomád körülmények között, egy sátortáborban laktunk, mert ezt látszott a legjobb módnak arra, hogy előhozzuk magunkból azt a bajtársiasságot, amit ezek az emberek érezhettek.

A realisztikus környezet - például az eredetihez egészen hasonló forgatási helyszín - mennyiben segítette, hogy elhiggyék, valóban egy történelmi esemény részesei?

- Egyszerűen hihetetlen volt, a helyszíntől kezdve a harcokig, amikben részt kellett vennünk. Keresztülvittek minket egy csomó dolgon. Valójában nem is kellett színészkednünk, csak reagáltunk a helyzetre. Néha tényleg nem tudtuk, hogy igazából harcolunk-e vagy csak játszunk. Nagyon mélyre kellett nyúlnunk, hogy olyasmit hozzunk elő magunkból, amit azelőtt soha.

A kilenchónapos forgatás során mennyi időt töltöttek ténylegesen a helyszínen? Mi volt a legjobb élménye?

- Nos, a kilenc-tízhónapos forgatás tényleg annyi volt, vagyis valóban forgattunk egész idő alatt. Azért is mondtam, hogy fizikailag roppant megterhelő munka volt, mert az egyes csatajeleneteket napokon keresztül csináltuk, úgy tűnt, mintha soha nem akarna vége szakadni. Amikor a tengerészgyalogosok megérkeztek a harctérre, azt gondolhatták, a háború hamar le fog menni, de aztán csak húzódott és húzódott. És ezt észre lehetett venni az arcukon, a szemükben, az érzelmeikben. Szóval egészen elképesztő, ahogy a forgatást időzítették, nekünk is ugyanez az érzésünk volt. Számomra a legnagyobb élmény az volt, hogy szembe tudtam nézni ezekkel a kihívásokkal, kiállni és a legjobbat hozni magamból. Nagyon sok dolgot megtudtam magamról. Megtudtam, hogy sokkal több van bennem, mint amit valaha is gondoltam. Véghez tudtam vinni olyan dolgokat, amikről azt gondoltam, soha nem leszek rá képes.

És mi volt a forgatás legrosszabb része?

- Őszintén szólva, számomra nem volt ennek rossz része. Egyszerűen büszke vagyok, hogy a részese lehettem. Minden pillanat igazán megérte, nincs olyan, amit bánnék, úgyhogy tényleg nem tudok rossz élményekről beszámolni. A legkeményebb az volt, hogy sok ideig voltunk a helyszínen, miközben a feleségem és a gyerekeim az Államokban maradtak. Nehéz volt tőlük távol lenni.

Milyen a sorozatbeli karaktere? Nehéz volt azonosulnia Basilone-nal?

- Van köztünk néhány hasonlóság. Basilone New Yorkban született, ahogy én is. New Jerseyben nőtt fel, ahogy én is. Imádja a bokszot, én pedig amatőr bokszoló voltam. Csakhogy ő tett valamit, amiről én csak remélhetem, hogy meg tudnám tenni, ha hasonló helyzetbe kerülnék. Amikor utánajártam a figurának, sok történetet találtam róla, volt, amelyik egyfajta szuperhősnek írta le, amelyben géppisztolyokkal felszerelkezve, mezítláb rohant át a dzsungelen, és volt olyan történet is, amely csak egy egyszerű New Jersey-i srácról szól. Próbáltam az emberi oldalát megfogni a karakternek, úgyhogy a végére egy srác lett New Jerseyből, aki imád tengerészgyalogos lenni és bármit megtenne, hogy a legjobban végezze a munkáját. Szerette az embereit, jól vezette őket, azok pedig tisztelték őt. Nem hiszem, hogy úgy tekintett magára, mint egy hősre. Bárki mást előbb nevezett volna hősnek, mint saját magát. De ez csak a lenyomata annak, hogy milyen lehetett, én pedig megpróbáltam őt bemutatni.

2008 májusában ért véget a forgatás. Kötött esetleg hosszú távú barátságokat a kollégáival? Összejárnak azóta is a stábtagok?

- Igen, abszolút. Nagyon közel kerültünk egymáshoz, szerintem most már mindig tartani fogjuk a kapcsolatot. Mindannyian folytatjuk az eddigi munkánkat, talán csinálunk még vagy ötven filmet, de ez az egy mindig különleges helyet foglal majd el a szívünkben. Valamiképp hasonlít ahhoz, ahogy a háborúban összekovácsolódtak az emberek, és aztán elváltak az útjaik. Tartották a kapcsolatot, vagy ha nem, akkor is megvolt a kapocs, de ez olyasmi, amit igazán csak az érthet meg, aki maga is keresztül ment hasonlón. A mi kötelékünk is hasonló James Badge Dale-lel, Joe Mazzellóval, Josh Bitonnal és Jon Bernthallal, mindannyian igazán közel kerültünk egymáshoz. És az összes fickó, Sam Parsonson és Akos Armont Ausztráliából, Ian Meadows és Scotty Gibson, mindannyian össze vagyunk kötve, innentől Ausztráliáig. Mindig is össze leszünk kötve, és gondolunk egymásra.

Milyen sorozatokat és filmeket néz a szabadidejében?

- Nagy sportrajongó vagyok, úgyhogy sok sportot nézek.

Említette, hogy egy ideig bokszolt, és hogy ez valamilyen módon segítette a karakter megformálásában. Még mindig űzi ezt a sportot?

- Évek óta nem foglalkozom komolyan a boksszal. Viszont szoktam még edzeni, csak hogy formában maradjak: van egy bokszzsákom, amin csinálok gyakorlatokat, nagyon jól levezeti a feszültséget.