Hajós András: Minden ziccert nem lehet elvinni

 A Heti hetes állandó tagja mesél arról, hogy mit gondol a szerepéről, miképp alakult ki a csapat, megvédi a TV Paprikán látott gasztroműsorát, és elárulja, miért kerüli a sajtót. Nem tervezi, hogy politikus legyen, ugyanakkor nagyon érdekli a politika: az LMP-t még támogatta is csendben, háttérből, de nem akarta arcát adni a pártnak, mert tudja, hogy megosztó személyiség. A héten már egy újabb Viasat-produkcióban, A cég hangjá-ban szerepel, Somával és Novák Péterrel alkotják egy zenés reality zsűrijét.

Könnyen mondtál igent a Viasat3 felkérésére?

- Megkerestek, találkozunk, sokat beszéltünk a műsorról. Megnéztem a svéd, ausztrál, angol verziókat, elképzeltem, ezekhez képest milyen lehet majd a magyar. Tetszett, így elkértem magam az RTL-től. Éreztem, hogy szeretném ez megcsinálni, részben azért, mert soha nem voltam zenei zsűritag. No, nem mintha ehhez feltétlenül ragaszkodnék, sőt, a legtöbb zenei tehetségkutató műsorban könnyen lehet, hogy ellenszenves és durva lennék. Itt viszont nem az a cél, hogy sztárocskákat gyártsunk, hanem az, hogy a hétköznapi emberek érezzék jól magukat, bármennyire giccsesen hangzik is ez. Ez nem sztárcsináló, ez bátorságkutató, lazaságkutató verseny. Nem mondom, hogy nem éreztem izgalmat, nem tartottam attól, hogy a produkció átcsúszik másba. Sokszor átéltem már ilyet a hazai televíziózásban, hogy valami elindul, és egészen másmilyen lesz. Ritka élmény, hogy A cég hangja az lett, aminek indult. Hogy a képernyőn szeretik-e majd, azt nem tudom, de az nem az én gondom. Viszont ami a világ különböző országaiban működött, lehet, hogy itt is sikeres lesz.

A Viasat3 korábban tartozott neked, a Késő este Hajós Andrással című műsor után. Rendezve lett a számla?

- Ez öt évvel ezelőtt volt, és nem csak, hogy tartozott, de voltaképp soha nem fizettek. Hónapokig érdekelte a sajtót az ügy, aztán elcsendesedett. Most, amikor Csényi Kati programigazgató megkeresett, nem tagadom, rákérdeztem arra, hogy azok közül, akikkel én akkor tárgyaltam, dolgozik-e ott most is valaki. De megnyugtattak, ez már egy másik Viasat3, és ráadásul én is másik korszakban vagyok. Az, hogy igent mondtam ennek a tévének, logikus lezárása a történetnek, amúgy sem szeretek sértődött lenni sokáig. Nem bosszúból és dühből, de nem szerződtem volna, ha a régiek vannak ott, egyszerűen nem bíztam volna bennük.

Az RTL Klub könnyen elengedett a Viasathoz? Egyáltalán, folyamatos szerződésed van ott?

- Nem nagyon feszegetném ezt a kérdést. Van egy rendszer, ami szerint működünk, és jól működünk. Nincs szerződésem a csatornával, mint - mondjuk - Stohl Andrisnak, de pár éve van egy korrektül működő gentlemen's agreement az RTL és köztem, és nagyon örülök annak, hogy a csatorna ésszerű határokig engedi, hogy elmenjek olyan műsorba más kereskedelmi tévéhez, ami nála nem férne el. Nekem, imidzsemnek jót tesz, szakmai fejlődésnek tekintem, amúgy is kilógok egy kicsit a sorból. A pályám ezen szakaszán úgy érzem, hogy nekem ez a műsor fontos. Kicsit a régi világ televíziózását idézte, amiben nekem aktívan nem volt részem, de kamaszként a tévében láttam. Szeretném hinni, hogy a színvonal, a szórakoztatás, az erkölcsi tartalom nem állnak hadilábon egymással. Lehet úgy is szórakoztatni, hogy nem aljasodunk el.

Mikor a Viasat3 megkeresett, mennyire volt fontos a többi képernyős személye? Nem féltél, hogy ellenszenves emberekkel tesznek össze?

- Meggyőző volt, hogy Somát és Novák Pétert kérték még fel zsűritagnak, Varga Liviust és Sipos Pétert műsorvezetőnek. Ilyenkor az elején mindig megy a kavarás, amikor megtudtam az összeállítást, megnyugodtam. Olyanokkal leszek képernyőn, akikkel egy oldalon játszunk, találkozunk esélyegyenlőségi, környezetvédelmi eseményeken. Ismertem a gondolkodásukat.

Nagyon fontos neked, mit gondolnak rólad az emberek? Azért kérdem, mert vitába keveredtél a neten, a comment.com-on egy cikk után a hozzászólókkal.

- Nem vitatkoztam vagy védtem magam, hanem helyre tettem néhány dolgot kommentben, ugyanis a tények a nézőkre is tartoznak. A rosszindulatú állítás szerint megbukott a szereplésemmel készült Legénykonyha a TV Paprikán, holott eleve 12 epizódra engedtek el az RTL-től, ez a 12 rész pedig le is ment rendben.

A tévéből ismert médiaszemélyiségek mégsem állnak le levelezni a netezőkkel.

- 1995 óta, hogy a volt Internetto első fóruma megalakult, ugyanaz a nickem. Szerintem kötelessége kommunikálnia egy médiaszereplőnek, főleg, ha az interneten is éli az életét. Sokszor idegesít, amiket összeírnak, néha odaszólok. Ha soha semmit nem válaszolnék, az olyan, lenne, mint egy színész, aki nem köszön vissza a járókelőnek az utcán. Egy-két fórum van, ahová írok. Tapasztalatom szerint ki tud alakulni józan, értelmes kommunikáció, ha a megszólított beszáll. Különben nem üzletileg vagyok jelen ebben a szférában, nincs is saját honlapom.

Tehát fontos, mit gondolnak az emberek, ugyanakkor mégsem adsz szívesen interjút. Miért?

- A kilencvenes évek közepétől kezdve politikai kommunikációval foglalkoztam, évekig a Főpolgármesteri Hivatalban dolgoztam, majd pr-igazgató voltam egy számítástechnikai cégcsoportnál. Értek a sajtóhoz, értem, hogy működik. Azt gondolom, hogy a médiakarrierem elején aktív voltam, álltam a sajtó rendelkezésére, amikor szükség volt erre. Azóta visszahúzódtam, részben magánéletem védelmében, részben pedig azért, mert "a kevesebb az több". Nem történik annyi minden az emberrel, ahány címlap van. Én még így is nagyon soknak érzem magam.

Nem volt egy konkrét eset, amikor elfordultál a bulvárlapoktól?

- Ez egy olyan szakma, ahol az imidzsem, a személyem a termék, ami persze nem egyenlő énvelem, csak egy szelete annak. Ez nem hazugság, nem becsapás, ez inkább részigazság - a kialakult képet pedig gondozni kell, mint egy kertet. Igyekszem nem a sajtó által kontrolláltnak lenni. Nem szerepelek annyit a lapokban, tízből kilenc felkérésre nemet mondok, ennek hátránya is van, mutatták is nekem az RTL-ben az ismertségi grafikonokat, görbéket. Én egyszerűen egy mások piacon akarok mozogni, mivel nincs fogyikazettám, sem terápiás klubom, ahogy divatboltom sem. Ha lenne, akkor úgy működne a dolog, hogy címlapon kell lenni, bármi áron. De mielőtt bárki elkezdene sajnálni, hogy nincs butikom, elárulom, hogy vannak olyan cégek, ahová elhívnak kommunikációs tanácsadásra, intranetes interjút készíteni, felkérnek, tartsak tréninget, vezessek műsort. A Bolhacirkusz-ban a Radio Cafén meg közéleti újságírást csinálok és tanulok vicceskedés nélkül, mert ez egyre jobban érdekel. Ezeket a munkákat azért kaphatom meg, mert nem vagyok a Blikk címlapján.

Csupa komoly munka, semmi hakni?

- Álltam én már viccelődve a Profi parkolójában, felléptem önkormányzati rendezvényeken, stand up comedyvel, voltam kolbászfesztiválon. Ma is szoktam, de inkább a siketek világnapjára megyek el, romaügyeket, biciklis ügyeket támogatok, sokszor nem kérek pénzt. A számomra fontos ügyek mellett én szépen csendben mással megkeresem a pénzem. És nem az van, hogy lenézem a Profi parkolójában állókat, de sokuknak nincs is mondanivalóm, amit mondok, nem értik: belvárosi, diplomás gyerek vagyok, egészen más felfogással, humorérzékkel. A Heti hetes-ben különben pont azon a határon mozgok népszórakoztatásban, ami még oké. És itt nem a szerénységről meg a magaskultúra iránti elkötelezettségről van szó azzal, hogy mást nézek, mást olvasok, mint a nagy átlag: mindenki ott szerepeljen, ahol akar, ahol jó neki. Minden ziccert nem lehet elvinni. Ismerek sok olyan embert, aki egyszerre akar híradós, reggeli műsorvezető, esti talkshow-gazda lenni. Sok ez: inkább a minőségre kéne figyelniük, de különben nem érdekel, az ő életük.

Említetted egy korábbi interjúban, hogy te sem elegáns hivatalban kezdted. Hol is?

- Voltam rakodómunkás, pincér, szakmunkástanuló, sajtós. Tizenéves koromtól kezdve önkifejezésre vágytam, zenére, akárcsak sokan azok közül, akik a műsorban szerepelnek. Akinek közülük van hite és munkabírása, szorgalma, annak még összejöhet. Fiatalon sok zenekart alapítottam, ez volt a hobbim: muzsikálni fontosabb volt annál, hogy ebből lesz-e valami, vagy sem. A legtöbb zenész nem azért a pár ezer nézőért csinálja, akik majd csápolnak a koncerten, hanem azért, hogy a szenvedélye, a hobbija legyen a munkája. Én meleg szívvel szemléltem ezeket a próbálkozókat, és van, aki még akár be is futhat - de nem ebben a műsorban. Különben nincs könnyű dolga a maiaknak, mert a zenepiac, de a zeneoktatás is megváltozott, Kodály nagyszerű zenepedagógusi tevékenységéről például elfeledkeztünk egy kissé.

Szerinted van társadalomformáló szerepe a gyakran politizáló, 1-1,5 milliós nézettségű Heti hetes-nek?

- Társadalomformáló szerepe remélem nincs, véleményformáló szerepe van, nagyon sok más műsorral, újsággal, portállal együtt. A Heti hetes is része annak, amit nyilvánosságnak nevezünk, egy felület, ahol zajlik a közbeszéd, a közös ügyeink kitárgyalása. Elég speciális formában, és egyedien, de ennél nem misztikusabban. Tulajdonképpen egy kávéházi asztalnál ülünk a barátainkkal, és csipkelődve-szurkálódva, szubjektíven és néha szélsőségesen, néha felkészülten, máskor tájékozatlanul, időnként cinikusan, időnként meg érzelmesen megdumáljuk a dolgok állását, ahogy az szerintünk van. Ezt csinálja minden baráti társaság országszerte, csak mi közben profi szórakoztatók vagyunk, és tudunk úgy beszélgetni, hogy az ne csak egymás, hanem a nézők számára is érdekes legyen.

Nem tenne jót a műsornak és nem növelné még a nézettséget, ha jobboldali színészek, zenészek, celebek is beülnének vitatkozni?

- Az elmúlt tíz évben tudomásom szerint közel kétszáz szereplője volt a műsornak, köztük jobboldali vagy éppen politikailag független szereplők is. Ebben a műsorban a nevettetés és a szórakoztatás az elődleges cél, így az maradt meg benne hosszú távon, aki erre a nézők visszajelzése alapján képes. De nem akarom kikerülni a kérdést teljesen. Nagyon sokan nem is akarnak eljönni, nagyon sokakat meg nem is szívesen hívnának, gondolom, ha más műsorokban meg magánbeszélgetésekben magyargyalázó humortalan bérenceknek titulálnak minket. Én ezt leszarom. Én például annak idején egyszer Kokóval voltam egy műsorban, és szerintem tök jó volt, valami jobboldali politikus szájtépését kritizáltam éppen, és azt mondta, ő ezt az illetőt még sosem látta. Erre megcsipkedtem, hogy nyilván Kokó hátul ült, és Orbán Viktor kitakarta a színpadon, azért. Erre csípőből azt felelte: "Lehet, Andriskám, de én legalább olyan színpadokon állok, ahol van előtte közönség, és mi a helyzet veled?" Szóval szerintem működött volna többször is, de nem az én dolgom. Ennyi. Én igyekszem nem megfeledkezni arról, hogy ez nem az én műsorom, ez egy igen gyorsan guruló szekér volt, amikor felvettek rá, azóta én is tolom, de tudom, hol a helyem. Soha nem is szóltam bele, kivéve egy esetet: Lovász Lacit én javasoltam, szerintem bevált.

Tervezel politikai karriert? Esetleg az LMP-nél?

- Valaha terveztem, de felnőttem, láttam sok mindent, és bármennyire vonz is, azt hiszem, nem hiányzik, hogy hajnalban keljek azért, hogy délre már gyűlöljenek, estére meg már idegbeteg legyek. Érdekel, izgat a politika, ha valaki független főpolgármester-jelöltként akarna indítani, akkor két napra biztosan bepörögnék, de azt hiszem, a véleményemet jobban ki tudom fejteni a médiában, akár a Heti hetes-ben, akár a Bolhacirkusz-ban. Talán nagyobb hatással is lehetek így a dolgokra, valamint én az uszodában kezdek, nem a sajtótájékoztatón, és a családommal vacsorázom, nem a bíróságon. Szabad vagyok, ha akarok, berúgok a Szigeten és arcra esem, dalokat írok hajnalig, aztán délig alszom, és még akkor is lesz közönségem, amikor már a mostani pártok is elmentek a levespornak.

Segítettél az LMP-nek a kampányban?

- Segítettem, eleinte aktívabban, majd rájöttem, hogy többet használok, ha nem a személyemet tolom előtérbe, ami talán túl ismert, és túlságosan megosztó, hanem inkább a háttérben maradok. Például a Bolhacirkusz-ban igyekszem lehetőséget biztosítani nekik, hogy interjúkban fejtsék ki az elképzeléseiket, vagy éppen a Heti hetes-ben állok melléjük. Arról nem is beszélve, hogy bár nagyon szurkolok nekik, és bízom bennük, én azt hiszem, nem tudok kötelékekbe tartozni. Én magányos, hajnali sün vagyok. Egy igazi Omega Hím.

Térjünk vissza A cég hangjá-ra! Titkos kedvenc volt a műsorban?

- Voltak kedvencek, a végső nyertes pedig az egyik favoritom. Fontos volt, hogy a csatorna teljes mértékig engedte, hogy mi dönthessünk, soha nem jött be senki azzal, hogy "így kéne, úgy kéne, izé, tudod, a lemezszerződés". Frankó volt a forgatás, hiszen nem az volt a tétje, hogy valakinek az életét megváltozik-e. Közönség előtt léptek fel, jó hangulat alakult ki, mert a fellépők hoztak dolgozókat, kollégákat, családtagokat. Mindenki szurkolt valakinek. Tök jól levették a rokonok is, hogy ez most nem arról szól, hogy a Cilike sztár lesz.

A zenét maguk választhatták a csapatok?

- Nem, Novák Peti a zenei producer, ő találta ki, mely számokat adják elő, azt hiszem, sorsolással dőlt el. Egy elég jelentős magyar blokk is szerepet kapott. Biztos nagyobb slágerek lennének a műsorban, ha hagytuk volna őket választani, de így nem a dal versenyez, hanem a dolgozók. Persze saját hanggal kellett előadni a produkciót, de kaptak profi segítséget éneklés és koreográfia tekintetében. Mi nem parasztvakításra készülünk, a műsor célja, hogy mindenkiből kihozza azt, amit jól áll neki. Egy-két alkalommal különben engem is megérintett az előadás, holott nem vagyok egy érzelgős típusú ember: megható volt végignézni, hogy zenére eddig nem gondoló emberekben milyen változás zajlik le. De azért nem egy közszolgálati zselé, itt igazi, élő emberek, igazi történetek lesznek.

Mindenkit ismertél a stábból?

- Liviust és Sipos Petit is ismertem, zenészek, de meglepett, milyen elképesztően jól vezették a műsort. Nagyon fontos eleme az adásoknak, ahogy ők bemennek a cégekhez, elmondják, miről van szó, válogatnak. Az elején világos volt, hogy akinek volt már cédéje, zenekara, és arcolt, azt udvariasan kiszelektálták. A műsorvezetőktől is nagyon pozitív kisugárzású lett a show, ami azért fontos, mert mostanában a humort a gúnnyal keverik össze, az izgalmat pedig a gyűlölettel és a szánalommal. Itt mindenkinek lehet szurkolni, és mindenki nyer.

Feszültség nem volt a zsűritagok közt?

- Papíron, írásban kellett szavazni. Volt néha vita, egy kis összeveszés, kis dráma az öltözőben. Az jut-e tovább, aki zeneileg jobb, vagy az, aki nagyobb utat járt be a személyiségfejlődésben? Netán az, aki jobban képviseli azt a szemléletet, amit a műsor át akar vinni? Lényeg, hogy már felvettük a műsort, és izgatott vagyok, hogy induljon már, lássa más is.