Befejezik a praxist a Dokik

Az itthon több csatornán is látott Dokik a tizedik évadra már nem tér vissza, a show-t eredetileg adó ABC úgy döntött, nem kér többet a már amúgy is jócskán átalakított történetből. Cikkünkkel J. D., Turk és a többiek szürreális kórházi kalandjainak állítunk emléket, felvillantva néhány érdekességet a sorozatról.

A főszereplő, Zach Braff már korábban bejelentette a Twitteren, de az ABC csak a múlt héten tette hivatalossá: a Dokik kilenc évad után búcsúzik a képernyőtől. A döntés bizonyára a rajongóknak sem okoz túl nagy traumát, hisz az utolsó szezonra gyakorlatilag az összes főszereplő távozott, az új helyzetet és az új karaktereket amúgy is nehezen szokták meg a nézők. A show-t már el is kaszálták egyszer, de akkor - a hetedik évad után - az ABC átvette az NBC-től.

A sorozatot eredetileg narráló és annak sajátos hangulatot adó J. D. a kilencedik évadra azonban így is átadta a stafétabotot a Kerry Bishé által játszott Lucy Bennettnek - a show pedig épp a védjegyét vesztette el ezzel. Addig az összes eseményt a bohókás rezidens szűrőjén keresztül láthattuk, az álomszerű jeleneteket is az ő agymenése idézte elő. Talán azért kaphatott ilyen hangsúlyos és kidolgozott szerepet, mert egy valódi orvosról, dr. Jonathan Dorisról lett mintázva, akit az alkotó, Bill Lawrence még az egyetemről ismert.

A sorozatban már John Doriannek hívott doktor egyébként tanácsadóként is közreműködött, vagyis nemcsak régi élményeit mesélte el barátjának, de arra is ügyelt, hogy az egyes jelenetek orvosilag is viszonylag hitelesek legyenek. Az ő munkáját két kolléga, Jon Turk és Dolly Klock segítette, akik - Chris Turk, illetve Molly Clock néven - szintén megjelentek a sorozatban. A nyolcadik évad végén egyébként az igazi Jonathan Doris is feltűnt a képernyőn, igaz, csak annyit mondott filmbeli alteregójának, hogy "adios".

A szerepre tökéletes választásnak bizonyult Zach Braff, bár nem ő volt az első jelölt: J. D.-t eredetileg a Veronica Mars seriffje, Michael Muhney játszotta volna, csak épp nem volt elég fura a szerephez. Végül a többi karaktert is jól eltalálták az alkotók (a sajátos humor mellett ez vitte előre a sorozatot), sőt pár neves vendégszereplőt is sikerült megnyerniük: a tévében egyébként nem sűrűn látható Colin Farrell vagy Brendan Fraser éppúgy feltűnt a Dokik között, mint a Jóbarátok Monicája, Courteney Cox.

Ha már a klasszikus vígjátéksorozatnál tartunk (melynek Ross-Rachel párosához több kritikus hasonlította J. D. és Elliot itteni duóját), a Dokik is éppúgy ügyelt a címadásra, mint a Jóbarátok. Míg az elődnél majd' minden epizód címe The One...-nal kezdődött, addig itt a My... volt a hívószó. (Hasonló logikával működött még például a Monk, a flúgos nyomozó is, ahol pedig Mr. Monk...-kal indultak a címek.)

A Dokik-ban hangsúlyos szerepet kapott a zene is, kezdve a Superman című főcímdaltól, melyet a Lazlo Bane nevű banda a Men at Work egykori emberével, Colin Hayjel közösen jegyzett - utóbbi egyébként is több epizódban közreműködött. Zach Braff egy folkénekes barátját, Joshua Radint is berántotta a produkcióba, bár annak dalai nemcsak a protekció miatt működtek, hisz többek között a Grace kliniká-ban és a Tuti gimi-ben is hallhattuk azokat. Sőt a Dokik stábja egy musical epizóddal is előállt (My Musical), melyben a szereplők fakadtak dalra - a kórház ügyvédje, Ted itt egy a capella csoporttal tűnt fel, amelynek a valóságban is a tagja.