Könnyeket, kételyeket és nosztalgiát hagyott maga után a Lost

Rekordokat döntött, vitákat gerjesztett és egy televíziós korszakhatárt is jelzett a Lost című sorozat, amelynek utolsó részét vasárnap sugározták az Egyesült Államokban és több más országban. A készítők szerint az elmúlt néhány évben annyira megváltoztak a körülmények, hogy még egy ilyen nagyszabású sorozatot már biztosan nem lehet legyártani. A magyarországi sugárzás azonban még nem ért véget, így a Lost vége körüli eseményekről úgy számolunk be az alábbiakban, hogy közben nem lőjük le a rejtélyes fordulatokban bővelkedő történet végét.

A minél nagyobb csinnadrattáról a sorozat anyacsatornája, az ABC gondoskodott a leginkább. Reklámokkal együtt összesen ötórás műsort kanyarítottak a sorozatzáróhoz: először két órás összefoglaló résszel emlékeztek meg a sorozat hat évadáról, ezután következett a két és fél rész hosszúságú záróepizód, végül a Jimmy Kimmel által vezetett talkshow különkiadása, amelyben a sorozat számos főszereplője volt vendég.

Szokatlan módon maga az ABC javasolta Carlton Cuse-nak és Damon Lindelofnak, hogy legyen hosszabb az utolsó rész - az eredetileg nyolcvan-egynéhány perc helyett 105 percesre tolhatták ki a finálét, hogy minden eredetileg tervezett cselekményszál beleférjen. Ez persze nem egyszerűen a csatorna jóindulata miatt volt így, minden bizonnyal a még több, rekordösszegért értékesített reklámidő is közrejátszott a dologban - a hosszabbítással csak a finálé alatt több mint száz reklámspot került adásba, félpercenként közel egymillió dolláros áron. Mindenesetre mindenki jól járt, a tévésorozat-készítők közül igen kevesen mondhatják ugyanis el magukról, hogy tisztességesen, saját kreatív szándékuk szerint fejezhetik be a történetüket. Az persze, hogy ez a szándék hány néző elképzelésével esett egybe, már más kérdés.

Tévétörténetet írt, de nem a nézettségével

Az első adatok szerint a reklámszünetekkel együtt két és fél órás fináléra összesen húszmillió ember kapcsolt az este során valamikor, az utolsó fél órát tizenötmillióan nézték, az átlagos nézőszám pedig 13 és fél millió. Ez nem különösen kiemelkedő, de még mindig az elmúlt két év legnézettebb Lost-epizódja, a 18-49-es célcsoportban pedig a legnézettebb finálé volt az évadban. Bár nézettségben nem lett rekorder, mégis tévétörténelmet írt a sorozat, ugyanis sporteseményeken kívül még sosem fordult elő, hogy egy amerikai tévéműsort egyszerre sugározzanak a világ számos országában, az Egyesült Államok mellett például Spanyolországban és Törökországban.

A sorozat más miatt is tévétörténetet írt, ugyanis nemcsak a legdrágább nyitórésze volt 2004-ben, hanem összességében is a világ legdrágább tévésorozata volt. Csak a stáb több mint négyszáz fős volt (háromszáz ember Hawaiin és további száz fő Los Angelesben), digitális technika helyett pedig 35 milliméteres filmre rögzítették a felvételeket. "Ezt még egyszer nem lehet megcsinálni" - foglalta össze a helyzetet, Carlton Cuse, a sorozat egyik alkotója és központi írója a New York Timesnak adott interjújában, amikor arról beszélt, hogy miért nem lehetne ma már a Lost-ot új sorozatként eladni. "Az elmúlt hat évben annyira megváltozott körülöttünk minden, annyira széttöredezett a média, hogy ma már mindegyik területére kevesebb pénz jut. Kicsit olyanok lettünk így, mint a kovácsok az internet korszakában. Kár, mert nagyon szeretjük a műfajiságot, az akciót, a kalandot, miközben tudjuk, hogy mostantól egyre kevesebb esély lesz egy ekkora projektet összehozni."

Megosztott nézők

A fináléról nyilatkozó szakmabeliek és laikusok hol negatívumként, hol pozitívumként emelik ki, hogy a Lost-finálé épp olyan volt, mint a többi Lost-rész, legalábbis a tekintetben, hogy a nézőknek jó ideig ad okot a vitára. Annyi a különbség, hogy most a korábbi évadzárókhoz képest is több mindenről lehet majd nagyokat beszélgetni. Ez tudatos döntés volt: a sorozat másik főírója, Damon Lindelof számos riportban megosztotta legnagyobb gyerekkori élményét, ahogy édesapjával egy-egy Twin Peaks-epizód után hosszasan beszélgettek és gyártották a különböző elméleteiket. A Lost-tal is ezt az élményt igyekezett újragenerálni, vagyis, hogy egy televíziós műsor képes legyen túlmutatni a saját műsoridején.

Az már az évad elején világos volt, hogy a korábbi Lost-évadokhoz képest idén inkább a spiritualitás irányába tolódott el a történet, ami ugyanúgy, mint tavaly az időutazás-szál esetében, már a sorozat kezdetétől ott szerepelt a háttérben, de az erre való ráerősítés újabb nézőket morzsolt le. Az évad második felére aztán világossá vált, hogy az összes kérdésre nem fognak tudni válaszolni az alkotók, még ha akarnának se.

A finálé megítélése is sokban múlott azon, ki milyen elvárásokkal érkezett: aki a sorozatban felvetett összes rejtély Poirot-tévéfilmekhez hasonló szisztematikus elmagyarázását várta, az mindenképpen csalódott. Bár útközben, főleg az utolsó pár részben számos alapkérdésre választ adott a sorozat, sokaknak nem jöttek be a válaszok - egyfelől azért, mert a kérdések egyik részére egyeseknek túlságosan mitológiai, másoknak túlságosan emberi volt a válasz. Mindenesetre a még a finálé után is a konkrét válaszokra váróknak némi megkönnyebbülést jelenthet, hogy a hatodik évados DVD-, illetve Blu-Ray-gyűjtemény egyik extrájában számos olyan kérdésre ígérik a készítők a válasz egyszerű elmesélését, amire a sorozatban magában nem tudtak válaszolni, akár időhiány miatt, akár azért, mert egyszerűen nem volt hogyan beilleszteni a sorozat cselekményébe.

Annyiban mindenesetre a legtöbben egyetértenek, hogy érzelmes volt a finálé, és - tévésorozatnál szintén meglehetősen egyedi módon - az interneten keringő beszélgetések alapján az újságírók és a nézők között sem az volt a kérdés, hogy sírtak-e a finálé alatt, hanem hogy hányszor. De más furcsa hatásokról is beszámolnak, az egyik kritikus úgy fogalmazott, hogy a műsor után különös késztetést érzett arra, hogy a friss levegőn nézze egy darabig a csillagokat.

Búcsúznak a készítők

"Így volt a legjobb" - mondták el a főírók a UGO riportereinek arra a kérdésre, hogy utólag változtatnának-e bármit azon, hogy hogyan készítik a sorozatot. Cuse és Lindelof szerint szükség volt a mélypontokra is, és arra is, hogy a nagy amerikai csatornák egyikén készüljön a sorozat. "Ha kábelcsatornán csináltuk volna, többet káromkodhattak volna a szereplők, de nem lehetett volna ilyen izgalmas, ennyire műfaji. Az HBO vagy az AMC sorozatait, a Reklámőrülteket például úgy ül le az ember megnézni, hogy elsősorban művészetet néz, és másodsorban szórakozik. Mi nem szégyelljük, sőt büszkék vagyunk rá, hogy elsősorban szórakoztatunk, de közben átjönnek ezek a nagy témák is" - magyarázta Lindelof.

Hogy szerintük miért különleges sorozat a Lost, Cuse így fogalmazott: "Mi nem más sorozatokra modelleztük a mienket, ezért különleges. Olyan, mint Stephen King Végítélet című regénye, ami egy 1000 oldalas mű, mégis elsősorban a karaktereiről szól - és mi is végig a karaktereinket tartottuk elsősorban szem előtt, bármilyen műfaj irányába tolódott el épp a sorozat."

Búcsúznak a színészek

A Hurley-t alakító Jorge Garcia a Lost ideje alatt rendszeresen vezetett blogjában anekdotázott a finálé előtt. Elárulta többek között, hogy a forgatás helyszínéül szolgáló Hawaiira költözve a színészek is valahogy úgy érezték magukat, ahogy sorozatbeli figuráik (már a repülőgép-szerencsétlenséget leszámítva), vagy hogy minden héten annak a színésznek a házába mentek megnézni az aktuális epizódot, akire az fókuszált. Végül azt írta, hogy a legjobban a tengerparti stábsátorban eltöltött idő fog majd hiányozni neki, ahol a stábbal közösen fejtettek keresztrejtvényt vagy énekeltek Terry O'Quinn (Locke) és Naveen Andrews (Sayid) gitárjátékára. Egy másik interjúban Michael Emerson (Ben Linus/Henry Gale) pedig épp a Garciánál rendszeresen tartott nagy bulikra emlékszik vissza.

A színészek nagyjából egységesen azt fejezték ki, hogy fogalmuk sincs, mit fognak csinálni ez után a sorozat után. Ketten tettek azonban megdöbbentő bejelentést: Matthew Fox (Jack) és Evangeline Lilly (Kate) is visszavonulásukról adtak hírt. A veterán színpadi színész Emerson azonban ezt úgy kommentálta: "Azért csak kérdezzük meg őket tíz év múlva." És valóban, Lilly már visszakozott, a pár héttel ezelőtti The View című talkshow-ban Whoopi Goldberg kérdésére úgy válaszolt, hogy nem végleg hagyta ott a pályát. Egyvalaki mindenesetre biztosan Hawaiion marad: Daniel Dae Kim (Jin) a Hawaii Five-O című új rendőrös sorozatban kapott szerepet.

Búcsúzik a sajtó

A Lost-nak tulajdonított egyik legnagyobb érdem az internetes közösségeknek a műsorba való bekapcsolása volt, a kizárólag az internetezők számára készített, a műsor minőségével megegyező szintű anyagokkal. A fináléra is rengeteg profi és amatőr online újság és blog hozott létre Lost-napot vagy Lost-hetet. A Los Angeles Times például rangsorolta az összes Lost-részt, a New York Times pedig egy több mint másfél órás Cuse-Lindelof videointerjút szervezett meg és tett fel az internetre.

Az Entertainment Weekly tett ki a legjobban magáért, 11 különböző címlappal intettek búcsút a sorozatnak, online felületükön pedig mérhetetlen sok Lost-összeállítást olvashatunk. Időrendi sorrendbe tették például a 30 legfontosabb szereplőhalált, művészi, fekete-fehér fotósorozatot készítettek kilenc a sorozatban halálukat lelt központi szereplőről, és nemrég került ki a sorozatot végigkövető Jeff Jensen részletes finálé-elemzésének első, hét oldalas darabja is. (Óvatosan, itt már a sorozat végkifejletét is nyíltan kezelik.) Végül pedig a rajongók Jimmy Kimmel Youtube-oldalán ingyenesen megtekinthetik a finálé utáni adás interjúit, és a magukkal a színészekkel forgatott paródiákat is.

Dobay Ádám