Deutsch Anita: Egy időre mindenkit ki kéne írni a Barátok köztből

Deutsch Anita Barátok közt
Vágólapra másolva!
A Barátok közt-be frissen visszatérő Deutsch Anita a múltról és a jelenről, valamint férjéről, a napi sorozatban szintén látott Kinizsi Ottóról mesélt az [origo]-nak. A színésznőnek a legjobban a saját karaktere, Szilágyi Andrea hiányzott, sorozatbeli testvérére a mai napig családtagként tekint, és el van ájulva az időközben megjelent új generációtól.
Vágólapra másolva!

Mennyire vagy képben a Barátok közt történetével? Tudod például, hogy most épp kivel van együtt Bartha Zsolt?

- Ezt épp tudom, azokkal a szálakkal tisztában vagyok, amelyek valahol a karakteremhez futnak ki. A történet többi részét nem annyira ismerem, ha például egy kvízjátékon kéne részt vennem, ahol a sorozatról kérdeznének mindenfélét, szerintem veszítenék. Az a baj, hogy amikor a Barátokközt megy, az nálunk pont altatási idő, így általában csak az interneten tudok bekapcsolódni.

Téged még ma is azonosítanak a karakterrel?

- Ma már kevesebbszer fordul elő: inkább az első két évben volt ez jellemző, utána szerencsére volt egy nagy váltás, valószínűleg addigra jegyezték meg az igazi nevemet is. Az például elég kellemetlen tud lenni, amikor az edzőterem öltözőjében, zuhanyzás közben ismernek fel. A legjobban viszont azokon az embereken tudom felhúzni magam, akik megállnak velem szemben, és úgy méregetnek, nyugtázzák, hogy én vagyok az, akit a tévében láttak, mintha én magam ott sem lennék, nem látnám és nem hallanám őket.

- Mivel töltötted az elmúlt éveket, amíg nem láthattunk a képernyőn?

- Amellett, hogy családanya meg feleség vagyok, dolgoztam egy ideig egy médiaiskolában, és versmondást vállaltam különböző helyeken. Szerepeltem reklámfilmekben is - legutóbb egy pelenkareklámban -, de ezek külföldi piacra készültek, például Izraelbe és Törökországba.

Milyen volt a visszatérés a Barátok közt-be? Hogy teltek az első forgatási napok?

- Nagyon jól. Lehet, hogy furán hangzik, de hiányzott a karakterem, Szilágyi Andrea: a legjobban annak örültem, hogy ennyi idő után találkozom vele, jó volt újra felölteni magamra a figurát. A többiekkel, mármint a kollégákkal tartottam a kapcsolatot az elmúlt években is, így tényleg inkább az volt izgalmas, hogy újra beléphettem a stúdióba.

Kikkel maradt meg a kapcsolatod?

- Szinte mindenkivel, és nemcsak a színészekkel: nagyon szeretem a stábtagokat is, némelyikükkel a mai napig jó viszonyt ápolok. Van egy mag, amellyel annak idején együtt forgattam, de már egyikük sincs a történetben (ide tartozik például Szabó Erika vagy Farkasházi Réka); a mostaniak közül talán Kiss Ramóna az, akivel sokat járok össze.

Sorozatbeli testvéreiddel, Pali és Lóri egykori megformálóival milyen a kapcsolatod?

- A kisebbikhez, Bruckmann Balázshoz civilben is szoros kapcsolat fűz, szinte már családtagnak számít nálunk. Magyar Bálinttal úgy alakult, hogy nem tartjuk a kapcsolatot, persze, ha néha összefutunk, boldogan üdvözöljük egymást, és amúgy is örülök, ha hallok felőle. Ő túl korán kikerült a sorozatból ahhoz, hogy jobban összekovácsolódjunk.

Az új generáció képviselőiről mit gondolsz?

- Rajongtam például Dósa Matyi és Csifó Dorina játékáért, és nagyon sajnáltam, amikor ők elmentek a sorozatból. Nem volt nehéz a legújabbakat sem elfogadni, Aradi Balázst és Barna Zsombort például elképedve hallgattam, amikor - nem a Barátok közt-ben - verset mondtak: azt gondolom, hogy bármelyik színházban megállnák a helyüket. A nemrég látott Nyári Diát kisiskolás kora óta ismerem - a Győri Nemzeti Színházban játszott kisebb-nagyobb szerepeket -, úgyhogy nagyon örültem neki, amikor bekerült a sorozatba.

Forrás: rtlklub.sajtoklub.tv

Van köze a visszatérésednek ahhoz, hogy a férjed, Kinizsi Ottó időközben rendező lett a Barátok közt-nél?

- Jó lenne, ha lehetne ebbe beleszólása, de ott még nem tartunk, rendezőként ehhez semmi köze. A producer hívott vissza, úgy kerekítették a történetet, hogy lett benne egy izgalmas szál, amihez újra fel kell tűnnie Andreának is. Eddig is rendszeresen esett róla szó egyébként, viszonylag sokszor emlegették a szereplők, így a nézők is tudhatták, hogy a karakter még él a háttérben. Most jött el az ideje a visszatérésének, és az én élethelyzetem is most lett olyan, hogy el tudtam vállalni a szerepet, már a kisebbik lányomat is itthon tudom hagyni néhány órára.

A nagyobbik lányod egyébként már tisztában van azzal, hogy a szüleinek mi a munkája?

- Már hatéves, úgyhogy igen. Sokszor állítanak meg az utcán, autogramot kérnek, és az oviban is mondták neki, szóval tisztában van vele, hogy mit csinálok. De olyan ez a gyerekeknél, hogy aki ebbe születik, annak teljesen természetes, hogy látja a szüleit a tévében.

Amikor Ottó hazaért a munkából, mesélt neked a forgatásról?

- Nem kellett sokat mesélnie, mert ha nem is dolgozni, de bejártam én is a forgatásokra, szinte napi kapcsolatban álltam az ottaniakkal: teljesen olyan volt, mintha még mindig ott lettem volna. Az, hogy már három éve nem forgattam, engem lepett meg a legjobban. Ottó is elmesélte azért, hogy mi történt vele aznap a forgatáson, és ez nagyon jól jött, főleg az elején: nem volt akkora a váltás, és nem éreztem annyira a hiányát az egésznek.

Forrás: rtlklub.sajtoklub.tv

Ottó végül Kakasy Dóra karakterével együtt távozott a sorozatból. Milyen érzés volt, amikor másik nővel láttad a képernyőn?

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagyon jólesett, és persze nem is kiáltottam fel a tévé előtt, hogy "Jaj, de édesen csókolóznak!" Annak kifejezetten nem örültem, amikor tudtam, hogy ágyjelenetet megy forgatni. ("Én viszont örültem!" - szólal meg Kinizsi Ottó, aki végig Anita mellett van az interjú alatt - a szerk.) Másrészről kettőnk között ez soha nem okozott problémát, és egyébként Dóri az egyik legelragadóbb ember, akit ismerek.

És mit szóltál ahhoz, hogy Ottó bajuszt növesztett egy tévéfilm kedvéért?

- A bajusz a lányunknak és nekem sem tetszett annyira, de Ottó jó volt a filmben. Szerencsére már nincs meg a bajsza, mert azt a filmet a nyáron forgatták.

Amíg a Barátok közt-nél voltál, melyik volt a kedvenc időszakod?

- Az elején iszonyú izgalmas volt, azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy miért jó, ha az ember belecsöppen egy ilyen jól működő dologba. Annak idején elképesztő volt - és szerintem most is az -, hogy milyen magas a sorozat nézettsége, mennyien voltak kíváncsiak ránk: amikor új szereplőként bemutattak minket az egyik budapesti bevásárlóközpontban, egy idő után le kellett zárni a helyet, mert nem fért be több ember. Hihetetlen volt, ilyet még nem tapasztaltam előtte. Az elején a karakterem is nagyon-nagyon jó volt szerintem: aztán kevésbé izgalmas dolgok történtek vele, de addigra már szóba is került, hogy kiírnak. Most épp azzal viccelődtem Kalamár Tamásnak, hogy egy időre mindenkit ki kellene írni a sorozatból, hisz utána annyira jó visszamenni, ugyanolyan jó és lelkesítő érzés, mint a legelején.