"Nem azonosítanak Pongrácz Péterrel" - interjú Gazdag Tiborral

A Tv2 Jóban Rosszban című napi sorozatában az utóbbi időben igen hangsúlyossá vált és jócskán meg is változott Pongrácz Péter karaktere: az őt játszó Gazdag Tibor örül az átalakulásnak, és az új Várnagy Elődöt is megszokta már, bár szeretett Damu Rolanddal dolgozni. Szőke András korai filmjeihez még zenét írt, most a Dr. Grog nevű zenekarral próbálgat egy falusi kocsmában, A kőszívű ember fiai-ban pedig három szerepet is játszik. Az [origo]-nak a kórházi sorozatokról, a forgatókönyvírókról és a nézettségi harcról is beszélt.   

Karaktere, Pongrácz Péter jófiúból rosszfiú lett az utóbbi időben. Ön személy szerint hogyan élte meg a változást?

- Engem nem zavar ez a változás, várható is volt, miután kezdett besűrűsödni a történet, az egész sorozat pörgősebbé vált. Az én karakteremnek is reagálnia kellett erre, Pongrácznak is tevékenyen részt kellett vennie a történetben, úgyhogy számítottam a változásra. Hogy ez a változás negatív vagy pozitív, azt viszont nem tudnám megítélni: Pongrácz megzsarolta például Várnagy Elődöt, de szerintem nem nagyon volt más választása.

A nézők 2009-ben még tiltakoztak, amikor felmerült, hogy Pongrácz figuráját kiírják a történetből. A mostani változásra reagáltak valahogy? Másként viszonyulnak önhöz az utcán?

- Alapvetően nem változott a viszonyulásuk, ugyanúgy odajönnek hozzám az utcán. Megjegyzést persze tesznek néhányan, vannak, akik kicsit furcsállják a karakter változását, másoknak viszont kifejezetten tetszik az új irány, amerre a történet tart. Nem érzem egyébként, hogy azonosítanának a figurával, nagyjából tudják, hogy én egy színész vagyok, és ez egy feladat, amit végre kell hajtanom.

Nem volt tehát semmilyen abszurd helyzet, amikor azonosították a szereppel?

- Még évekkel ezelőtt történt ilyen, egy öreg néni engem - mint orvost - akart kihívatni magához éjszaka, de ő már amúgy sem volt teljesen beszámítható. De alapvetően nem szoktak azonosítani a figurával, balesethez nem engem hívnak elsőként.

Kedveli egyébként a kórházi sorozatokat?

- A Vészhelyzet-et és a Doktor House-t kedvelem, de ezeket össze sem lehet hasonlítani a Jóban Rosszban-nal. Nem napi sorozatok, és nagy különbség van a között, hogy két hét vagy egy nap alatt csinál meg egy részt az ember - arról nem is beszélve, hogy ezek amerikai produkciók, egészen más kondíciókkal működnek.  
 
Volt esetleg valami mintája a szerep megformálásához?

- Nem, a legelején közösen alakítottuk a figurát a forgatókönyvírókkal. Alapból volt persze valamilyen elképzelésük a szerzőknek, de ahogy elkezdtem játszani a karaktert, ők is elkezdték hozzám alakítani a tulajdonságokat és a helyzeteket. Ez egy hosszú folyamat, és szinte minden nap kell hozni a figurát, így teljesen ellentétes személyiséget nem is lehetne hitelesen eljátszani. Látják az írók, hogy mire vagyok képes, ahhoz képest írják ők is a szövegeket.

És meddig lehet még vinni ezt a karaktert?

- Mindig van felfutó része a dolognak: ha évadban gondolkodunk, akkor van, mondjuk, két hullám, amikor egy-egy karakter körül besűrűsödnek az események, utána pihentetik egy darabig az írók. Nincs mindig akció alatt egy figura, úgyhogy elég sokáig lehet vinni, és az íróknak állítólag rengeteg ötletük van még.

Forrás: TV2

Pongrácz élete is besűrűsödött mostanában: megkínozták, majd ő kínzott, legújabban pedig kiderült, hogy komoly beteg. Elő tudnának állni az írók olyan történetszállal, amire nemet mondana?

- Mivel ez egy napi sorozat, ami nem megy olyan későn, és gyerekek is nézhetik, a produkció jellege már eleve szab egy határt. Van egy határ, hogy mit lehet, és mit nem, úgyhogy olyan szerintem nem is fog előjönni, amit ne lehetne felvállalni. Hogy csak egy durva példát mondjak, pornóznom biztos nem kell majd a sorozatban.

De azért a nézettségért így is lehet tenni. Ön szerint a Jóban Rosszban átveheti valaha a vezető szerepet a Barátok közt-tel szemben?

- Szerintem nem fogja átvenni, de ez a két csatorna közti különbségnek tudható be. Nem értek hozzá, de a különbség így is látszik, úgy tűnik, az RTL Klub olyan pénzügyi háttérrel rendelkezik, amilyennel a Tv2 sosem fog. Amikor elindultunk, még azt hittük, hogy új sorozatként átvehetjük a vezető szerepet, de a magyar piac nem erre rendezkedett be, a nézők akkor már megszerették a Barátok közt-öt.

Próbálkozások viszont vannak, 2009-ben jóformán az egész szereplőgárdát lecserélték. Azt az időszakot hogyan élte meg?

- Nekem is nehéz időszak volt, hisz sokáig együtt dolgoztam azokkal az emberekkel, akik akkor elmentek. Nehéz volt megszokni az új kollégákat is, mármint nem az ő személyüket, hanem a helyzetet, hogy most már mások vannak melletted a régiek helyett. De ezen már bőven túl vagyunk.

Forrás: TV2

Mi volt a kedvenc időszaka?

- Azokat a részeket szeretem a legjobban, amelyek kicsit filmesebbek. Tavasszal vettük fel azokat a pincejeleneteket, amikor engem tartottak fogva, most pedig én tartottam fogva Várnagy Elődöt - ezek a részek filmbe illően akciódúsak, ezeket szerettem. Kicsit másabb volt a munka metódusa is, mint egyébként szokott lenni.

Nemrégiben Damu Rolandot is eltávolították a sorozatból. Az ő ügyéről mit gondol?

- Nem nagyon érdekelt soha a kollégáim magánélete, mivel nagyon szoros a munka. Körülbelül huszonöt perc jut egy-egy jelenetre, én pedig forgatok egy nap tíz jelenetet, így se időm, se energiám nincs arra, hogy azzal foglalkozzam, ami a munkán kívül esik. Rolandról sosem volt rossz véleményem, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni - nekem csak az számít, hogy a stúdióban mit nyújtott. Jó humorú srác, mindig felkészülten, pontosan érkezett. Megdöbbentett, amikor megtudtam ezeket a történeteket, nem feltételeztem volna róla ilyesmit.

A helyére érkezett Szikszai Rémuszt megszokta már?

- Színházban dolgoztam már együtt Rémusszal, vagyis korábbról is ismertem őt, és tudtam róla, hogy remek színész. Nagyon intelligens, értelmes fiú, attól a pillanattól kezdve gördülékenyen tudtunk együtt dolgozni, hogy belépett a sorozatba. Nem volt semmi probléma más szempontból sem, Rémusz szerintem jól vette az akadályokat.

Forrás: TV2

Ön szerint változott valamit azon színészek megítélése, akik színházból mennek a tévébe? Amikor elkezdték ezt az egészet, még volt egy negatív felhangja.

- Igen, de ma már abszolút elfogadott. Tíz évvel ezelőtt még tényleg csúnya szemmel néztek ezekre a színészekre, sőt én magam is így néztem, hisz akkor még nem játszottam tévében. Megváltoztak mára a dolgok, a színházakban, az egész kultúra területén egyre fontosabb a produktum, nem pusztán a művészeti szempontok dominálnak. Innentől kezdve mindenki pontosan tudja, hogy ez egy munka - ráadásul nagyon kemény munka, nem mindenki bírja ezt a tempót, ezt a fajta koncentrációt. Itt tényleg huszonöt perc van egy jelenetre, míg a színházban másfél hónapig építgetsz egy szerepet. Ezt viszont tényleg csak az érzi, aki benne van, azok a kollégák, akik nincsenek, mindig meglepődnek, amikor belecsöppennek.

Megfordítva a dolgot, többen mennek el a színházba, ha ott láthatják Pongrácz doktort?

- Kétségtelen, hogy jobban vonzza az embereket az az előadás, amelyben ismert - és esetleg általuk szeretett - arcot látnak. Én most Veszprémben játszom A kőszívű ember fiai-ban, ami nem egy tömegmű, nem fogyasztható könnyen, mégis minden este telt házzal megy. Három szerepben is játszom benne, talán nekem is van részem abban, hogy szívesebben jönnek el a nézők.

Veszprémben játszik, a közelben is lakik, a Jóban Rosszban viszont Budapesthez köti. Hogy tudja összeegyeztetni a munkákat?

- Nehéz, de szerintem, ami az embert érdekli, arra mindig szívesen szán időt és energiát. A színészet mellett zenével is foglalkozom, van egy rockzenekarom is, a Dr. Grog. Ez itthon van, Bándon, a helyi kocsmában szoktunk összegyűlni próbálni - a tagok a környékről valók, én is be tudok ugrani forgatás után, úgyhogy össze lehet hangolni, hétvégenként még egy-egy koncert is belefér.

Forrás: TV2

Szőke András korai filmjeihez is szerzett zenéket. Ez hogyan jött?

- Mi egy gimnáziumba jártunk Andrással, laktunk is együtt, régebben nagyon jó barátok voltunk, úgyhogy szinte természetes volt, hogy közreműködtem a korai filmjeiben. András, Badár, szegény Ternyák Zoli és én egy baráti társaságként készítettük a filmeket: én zenei általánosba jártam, szerettem is a zenét, így a munkamegosztásban rám maradt, hogy elkészítsem a zenei betéteket. De szerepeltem is a filmekben, sőt ugyanúgy vittem a statívot, a lámpákat, mint a többiek. Játszottam aztán a Zsiguli-ban is, az volt az utolsó együttműködésünk Andrással. Kicsit eltávolodtunk, ő is másfelé ment, én is más dolgokat csinálok, nehezebb összeegyeztetni a találkozásokat - meg más világ is vesz körül minket.

Az undergroundból indult, most pedig egy népszerű napi sorozatban játszik. Nem érzi néha úgy, hogy eladta magát?

- Azt gondolom, hogy a saját munkám minősége a fontos, az, amit leteszek az asztalra. Most például játszom a Tasnádi István által írt Cupidó-ban, amelyben Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Csákányi Eszter is benne van. Tulajdonképpen a régi Krétakör Színház magvával játszom együtt, és az előadás is abban a munkastílusban készült, amelyet a Krétakör gyakorolt. Nem érzem azt, hogy kilógnék a sorból, és a nézők részéről sem érzek megvetést. A többiek is végeztek már olyan munkákat, amelyek nem feltétlenül számítanak undergroundnak, Mucsi is játszik kőszínházakban, Scherer is elvállal a tévében kabaréjeleneteket. Kitágult már ez a világ, és nem is baj szerintem, hogy nincsenek leverve a cövekek, nem csak azok mentén lehet mozogni.

KAPCSOLÓDÓ CIKK