R. Kárpáti Péter: Ha a Barátok közt jó, száz évig csináljuk

R. Kárpáti Péter tizenharmadik éve alakítja Berényi Andrást a Barátok közt-ben: a figurával sok közös is van bennük, bár ő nem olyan "ideggombóc", annak viszont néha kifejezetten örül, ha az utcán Andrással azonosítják. Az építőipartól indult a színészet felé, láthattuk a Szomszédok-ban is egy nyúlfarknyi szerepben, egy ideig pedig az McDc-ként ismert Veres Robi menedzsere volt, és szövegeket írt az X-Faktor-ban indult lánycsapatnak. Interjú.

Mit jelent a neve elején az R betű?

- Korábban írtam színpadi műveket, és publikáltam tárcákat és glosszákat is különféle újságokban. Amikor elkezdtem a főiskolát, akkor végzett a Kárpáti Péter nevű kiváló drámaíró - aki például az Országalmá-t írta -, és miután én is írogattam, célszerű volt nevet változtatni. Az R betű onnan jött, hogy régebben filmeztem is, szupernyolcassal csináltam egy pár trükkfilmet: azoknak az elején a monogramom úgy szerepelt, hogy egymás fölé volt írva a K és a P, ami egy R betűt formázott. Végül aztán R. Kárpáti Péter maradtam a sorozatban is, pedig már nem forgatok tollat. 

Azt hogyan éli meg, hogy a színészi teljesítményével vagy más eredményeivel kevéssé foglalkoznak a lapok? Ha rákeresek a nevére az interneten, a legtöbb oldal a válásáról, illetve a feleségével való újbóli egymásra találásáról szól.

- Egyszer már hosszan elbeszélgettem erről az egyik legnevesebb bulvárlap főszerkesztőjével, aki történetesen komoly irodalmi múltat tudhat maga mögött. Az valahol rendben van, hogy átmentünk bulvárba, hisz ez úgy látszik a kapitalizmus egyik velejárója, de közben sok mértéktartó lap megszűnt, amelyeket valahogy pótolni kellene. Talán a bulvárlapoknak is lehetne egy négyoldalas belső melléklete, amely, mondjuk, Básti Juli Kossuth-díjával vagy Darvas Iván életművével foglalkozik - ez azonban ma nem működik. Itt van például Alföldi vagy akár Stohl esete: függetlenül attól, hogy én egyetértek-e vagy sem az Alföldi-féle színházzal vagy a Stohl-féle szakmai működéssel, ők mindketten tehetségesek, és egyet s mást már letettek az asztalra. Érdekes módon azonban a szakmai teljesítményüket nem lehet egzakt módon megvizsgálni, mert az összes megjelenésük szinte kizárólag bulvárosított, így nem feltétlen mérvadó. Ugyanígy rólam nagyon kevesen tudják - még a Barátok közt-ös kollégáim közül is -, hogy volt szerencsém eljátszani a világirodalom legszebb szerepeit, vagy hogy egy mosonmagyaróvári kislánynak életmentő jótékonysági gálát szerveztem. Ezekről nem lehet olvasni, csak ha valamilyen magánéleti problémám van, annak van hírértéke. Nekem önmagában még ezzel sem lenne bajom, de attól félek, hogy ez a fajta hozzáállás értékvesztéshez, értéktévesztéshez fog vezetni.  

Építőipari szakközépben végzett, onnan elég messze van a színészet. Hogyan került mégis színpadra?

- Azt láttam negyedikben, hogy az osztálytársaim gyönyörűbbnél gyönyörűbb tervrajzokat adnak le, nekem meg semmi műszaki érzékem nem volt, csak a szabadkézi rajzkészségem volt jó - ezért is mentem oda nyolcadik után. Tizennyolc évesen viszont arra gondoltam, hogy nem jó, ha az ember egyből a második sorból indul neki az életnek, úgyhogy elkezdtem keresgélni, mihez értek igazán. Egy ideig játszottam zenekarban, amelyben benne volt Popper Peti is, aki aztán a Step együttessel lett ismert, illetve Boros Csaba, aki pedig már régóta a Republic tagja. A színházzal végül is Popper Peti révén kerültem kapcsolatba, az ő édesapja igazgatott akkoriban egy amatőr társulatot, amelynek a tagja lettem, és ott is ragadtam. Miután a zenekar feloszlott, valahogy kézenfekvő volt, hogy a színművészetire jelentkezem - ahová aztán nem vettek fel, csak harmadjára.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Az első tévés szerepét pedig a Szomszédok-ban kapta - arra hogyan emlékszik?

- Zalaegerszegen dolgoztam akkor színészként, onnan hívtak be a szerepre: Malek Andi figurájának játszottam az udvarlóját, de csak két-három epizódban, mert utána másként folytatódott a történet. Az interneten meg is lehet találni: kedves, vékony fiatalember voltam, és erősen igyekeztem udvarolni Malek Andinak. Igazából tévés vagy filmes munkát keveset kaptam a Barátok közt előtt, azok is inkább csak nyúlfarknyi szerepek voltak. Játszottam a Kisváros-ban és az Öt zsaru-ban, volt egy mosóporreklámom is, aztán amikor Koltai Robi rendezett Sopronban, utána meghívott A miniszter félrelép-be meg a Szambá-ba. Ezek is nyúlfarknyi szerepek voltak, de örültem nekik - jó kis kirándulás volt, főleg úgy, hogy vidéki színészek nagyon ritkán kapnak filmes ajánlatokat.

A Barátok közt-ben viszont már tizenharmadik éve alakítja Berényi Andrást. Meddig lehet vinni ezt a figurát?

- Nagyon szeretem csinálni, és nem untam még meg. Ha a Lear király-t kéne tizenhárom éve játszanom, valószínűleg már Lipótmezőn lennék, de ez egy szappanopera, és ha virtuálisan is, de olyan, mint az élet. Az életben is ugyanazok vagyunk már iksz éve, de mindig történik velünk valami, nem unjuk el magunkat - ugyanígy a virtuális szereplőkkel, így Berényi Andrással is mindig történik valami. Nem ugyanazt kell tehát estéről estére végigvinni, folyamatosan épül a családregény. Persze vannak áthallások a civil habitusom és András lelkülete között, de én nem vagyok ennyire ideggombóc. Én egy optimista pali vagyok, lényegesen több humorral, öniróniával, alkalmasint szarkazmussal. Szerintem nem szabad túlságosan komolyan venni magunkat az életben, el kell fogadnunk, hogy - mint emberi lények - tele vagyunk hibával és gyarlósággal. Aki nagyon komolyan veszi magát, az nem biztos, hogy hosszú távon jól fogja megélni ezt az egészet. Azt hiszem, a humor sok mindenhez kulcs lehet, az emberek közötti érintkezést is nagyban segíti.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Azt is ilyen jól tudja kezelni, ha az utcán valaki Andrással azonosítja?

- Igen, és szerintem ez teljesen rendjén van, miután az egy átgondolt koncepció volt, hogy korábban ismeretlen színészek bújjanak ezeknek a figuráknak a bőrébe - pont azért, hogy ne kiáltson fel a néző, mint annak idején a Szomszédok-nál, ahol egyszer csak egy taxisofőr képében látta viszont a Tenkes kapitányát, Zenthe Ferencet. A Barátok közt-nél ezt el szerették volna kerülni, mert az volt a cél, hogy a nézők maximálisan azonosuljanak ezekkel a virtuális figurákkal, mintha csak a szomszédaikat néznék. Ennek okán az utcán engem Andrásként ismernek, aminek megvannak egyébként az előnyei is: nagyon szívesen elbeszélgetek Andrásként is bárkivel, és akkor magamat meg tudom őrizni magamnak. Persze aki kíváncsi arra, hogy ki van a figura mögött, annak megjelenik R. Kárpáti Péter is.


Melyik volt a kedvenc időszaka a tizenhárom év alatt?

- Igazából nekem mindig az a fontos, az jelenti a kihívást - függetlenül attól, hogy tíz éve volt, vagy napjainkban van -, hogy amikor elhangzik a "felvétel", abban a pillanatban a színészi, szakmai tudásom legjavát tudjam beletenni a jelenetbe. Hatalmas ugyanis a felelősség, hogy mennyire hiteles az ember, és rajta keresztül mennyire hiteles a sorozat. Hogy konkrétan melyik időszak volt kiemelkedő, azt nehéz lenne megmondani, hisz minden egyes nap lehet kihívás. Néha az ember színészi tudását halmozottan igénybe veszik, máskor csak egy kávét kell kérnie két cukorral a Rózsában. Ez nem igényel túl nagy tudást, de a lélektani jeleneteknél igenis figyelni kell: amikor szakítás van, vagy a szülő-gyerek kapcsolat mélyebb rétegeit próbáljuk ábrázolni, akkor nem árt, ha az ember mögött van egy kis színészi tapasztalat. Itt körülbelül kétmillió nézőt kell szórakoztatni naponta, ami nem kis feladat.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Gondolták volna az elején, hogy ennyi ideig fog futni a sorozat?

- Megmondom őszintén, én bíztam benne: mikor ez a kérdés felmerült, Tihanyi Tóth Csaba barátommal (Novák Laci alakítója - a szerk.) voltunk csak ketten, akik semmi akadályát nem láttuk annak, hogy a sorozat akár száz évig menjen. Ebben persze közrejátszott a naivitásunk is: mindketten a Bika jegy szülöttei vagyunk, sőt egy napon is születtünk, május 9-én. Nagyjából egy időben indult akkor több tévésorozat, amelyek fokozatosan morzsolódtak le, de mi minden intő jel ellenére hittünk abban, hogy ha a Barátok közt jó, akkor száz évig csináljuk - valamiképp a homo ludens, a játszó ember attitűdjével álltunk ehhez hozzá.

Tihanyi Tóth Csaba vagy akár Szőke Zoltán (Berényi Miklós alakítója - a szerk.) is ugyanúgy az elejétől benne vannak a sorozatban, mint ön. Szorosabb velük a kötelék, mint az újabban érkezett szereplőkkel?

- Persze, főleg, hogy őket korábbról is ismerem: Tihanyival Békéscsabán dolgoztam együtt a színházban, Szőkével és Varga Izával (Balogh Nóra alakítója - a szerk.) Zalaegerszegen játszottunk együtt. A Barátok közt-tel csak erősebb lett a kötelék, összetartó kis csapat vagyunk a magánéletben is - persze nem fedőnyitogató módon, de tudjuk, hogy számíthatunk egymásra minden tekintetben. Az újonnan érkezettek közül is rengetegen vannak, akik nagyon jól beilleszkedtek: tiszteletbeli őstagnak tekintjük például Ramónát (Szentmihályi Zsófi alakítója - a szerk.) vagy Edinát (Nádor Kinga alakítója - a szerk.), a kicsik közül pedig Barna Zsombort (Illés Péter alakítója - a szerk.) vagy Szabó Kittit (Bokros Linda alakítója - a szerk.). Attól függetlenül, hogy ők fiatalabbak és később érkeztek, a csapathoz tartozónak érezhetik magukat, nekem pedig nagyon jó érzés, hogy így megvagyunk.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Azokkal a sorozatbeli családtagjaival is tartja a kapcsolatot, akiket már kiírtak a történetből?

- Váradi Zsoltival (Berényi Dani alakítója - a szerk.) szoktam találkozni, ő most rendezvényszervező is lett, de néha vissza is tér a sorozatba. Juga Veronikával (Berényi Kata alakítója - a szerk.) ritkán szoktam találkozni, inkább csak fogadásokon, akkor csak megkérdezzük egymástól, hogy mi történt az elmúlt időben. Csomor Csilla (Berényi Zsuzsa alakítója - a szerk.) visszatérő szereplő maradt a sorozatban, ugyanígy a többiek közül is sokan, akik a szerepük szerint más családhoz tartoznak. Mindenkivel össze lehet futni itt-ott, rendezvényeken, fogadásokon, néha be is jönnek, akkor is, ha nem forgatnak. Többé-kevésbé tudjuk a másikról, hogy miként alakul az élete, azután is, hogy kikerült a sorozatból.

Kevesen tudják önről, hogy egy ideig Veres Robi (McDc) menedzsere volt. Ez hogy jött?

- 2006-ban szerveztem a háromnapos Csobbanó Fesztivált Berekfürdőn, ahol egyik este épp az Apostol és a Groovehouse váltotta egymást a színpadon, amikor odajött hozzám egy fiatalember azzal, hogy szeretne ő is fellépni. Elmondta, hogy rappel, amire én kapásból azt válaszoltam, hogy szerintem ezt a jórészt középkorúakból álló nézőtábor nem díjazná. Erre ő mondta, hogy nemcsak simán rappel, hanem ott találja ki a szövegeket. Ez már érdekesebben hangzott, arra gondoltam, miért ne próbáljuk meg? Végül nagyon tetszett a produkciója, és mivel Robi akkor a rokkant nyugdíjából élt, felajánlottam neki, hogy máshol is szerzek fellépési lehetőségeket. Ezután négy évig dolgoztunk együtt, nyugdíjas otthonokban és óvodákban is felléptünk, ami - mint később kiderült -, arra mindenképp jó volt, hogy a freestyle rap alapvető stíluselemét, az obszcenitást kivegyük Robi előadásaiból. Ennek köszönhette, hogy a produkciója képernyőképessé vált, a Csillag születik-ben is elindulhatott. Innentől már az RTL Klub égisze alá került, de a baráti kapcsolat megmaradt közöttünk.

Más fiatal tehetséget is pártfogolt már?

- Igen, Jammalra, a Csillag születik-ben szintén látott beatboxos fiúra is felfigyeltem már a műsor előtt, sőt McDc-vel egy jó kis közös produkciót is összehoztak. Aztán az X-Faktor-ban indítottam a The Girls nevű négyfős lánycsapatot, amelyre az egyik barátom musicaliskolájában találtam rá: külföldi slágerekre írtam nekik magyar szöveget, és a koreográfiát is együtt készítettük el. Most pedig van egy szólógitáros testvérpár, amely Dire Straits-számokat és hasonló, sok instrumentális résszel tarkított dalokat játszik - ők még gyakorolnak, de remélem, hamarosan megmutatják magukat a közönség előtt. Ahova meghívnak műsort vezetni vagy zsűrizni, ott mindig nyitott szemmel járok, és ha tehetséget találok, akkor mindenképpen felveszem vele a kapcsolatot, igyekszem őt ösztönözni.

KAPCSOLÓDÓ CIKK