"Budapest nyugodt, kellemes hely" - mesél A katedrális főgonosza

A Tv2-n szeptember 1-én indult a részben itthon forgatott A katedrális, melynek legsötétebb karaktere a David Oakes által játszott William Hamleigh. A színész nagyon élvezte a lovaglást és a harci jeleneteket, és több kaszkadőrmutatványt is maga csinált végig; a Waltert játszó Götz Ottóval különleges kapcsolatot alakított ki, Budapestben pedig az tetszett neki a legjobban, hogy távol van Londontól. A forgatás során Fóton készült interjú angol nyelvű leiratát a Tv2 bocsátotta rendelkezésünkre, magyarul az [origo]-n olvasható először.

David Oakes a Globe Színházban kezdte pályafutását, és jelenleg is játszik színdarabokban. A képernyőn először az Elveszett kincsek kalandorai egyik epizódjában láthatták a nézők, majd a Trinity című sorozatban is feltűnt. A katedrális után egy másik történelmi szériában is szerepel, a Borgiák-ban Juan Borgiát alakítja. A katedrális-ban ő játssza William Hamleigh-t, a kíméletlen, vérengző gyilkost, aki mellett még a saját anyja sem érezheti biztonságban magát.

-------------------------------------

Ismerte A katedrális című regényt, mielőtt megkapta a szerepet?

- Ismertem a könyvet, noha nem olvastam. Az édesapám a Church of England (az első anglikán egyház - a szerk.) tisztségviselője, a Salisbury katedrálisban szolgál, ahol minden évben rengeteg példányt adnak el A katedrális-ból. Ennek ellenére sokáig az apám sem vette kezébe a regényt, de miután elolvasta, nagyon izgatott lett, hogy szerepelni fogok a tévés változatban - csak azt remélte, hogy nem azonosulok nagyon azokkal a dolgokkal, amiket William Hamleigh tesz.

Milyen ez a figura?

- Regan és Percy Hamleigh a szülei, akik viszonylag újonnan váltak nemesekké, így mindent megtesznek annak érdekében, hogy megerősítsék társadalmi pozíciójukat és kivívják az emberek tiszteletét. Regan részéről különösen nagy nyomás nehezedik Williamre is, ami a sorozatban sokkal jobban ki van bontva, mint a regényben. William aztán egy Aliena nevű lányhoz köti magát, de az megtagadja őt, mire a fiú bosszút forral - később számos más emberen is bosszút áll, számos más okból. Ezáltal találja meg magában az erőt, melynek segítségével a saját lábára tud állni. 

Ez vonzotta a szerepben?

- Inkább az lenne a helyes kérdés, hogy mi nem vonzott. A szerepben rengeteg olyan lehetőség van, ami minden színészt megragadna: lovagolhatok egész nap, kardokkal harcolhatok, és olyan nagyszerű színészekkel dolgozhatok együtt, mint például Donald Sutherland vagy Ian McShane. Ráadásul nem nehéz eljátszani Williamet, hisz gonosz emberként jóformán egyetlen arckifejezése van, ezt tehetségtelen színészként is meg tudom oldani. Persze csak viccelek, hisz a szerep rengeteg felkészülést igényelt. Gyerekkoromban lovagoltam, de újra meg kellett tanulnom: a lovam, Smart ráadásul nagyon mogorva természetű, és a harctól, a tűztől és a kiabálástól is fél - ami nem éppen hasznos a forgatás során. Ezzel együtt nagyon megszerettem, ha tehetném, hazavinném magammal Londonba. A harci jeleneteket is roppantul élvezem, a legtöbb kaszkadőrmutatványt is én magam csinálom meg: van egy jelenet, amikor leesem egy falról, és az utolsó pillanatban kapok el egy kötelet - az például nagyon jó móka volt.

Melyik volt a kedvenc jelenete?

- Eddig a harcjeleneteket élveztem a legjobban, de nagyon várom már, hogy Sarah-val (Sarah Parish, Regan Hamleigh alakítója - a szerk.) dolgozhassak, mert a Regan és William közötti kapcsolat annyira tartalmas, hogy minden színész el akarná játszani. Főleg egy fiatal brit színész - mint én -, ha egy elismert brit színésznő a partnere.

Ön szerint a nézők hogy fognak reagálni A katedrális-ra?

- Azok, akik olvasták a könyvet, fel fognak figyelni arra, hogy mennyire össze kellett sűrítenünk az eseményeket. Egy nyolcórás sorozatban sok mindent meg lehet oldani, de korántsem annyit, mint egy regényben - ez a könyv ráadásul különösen széles skálán mozog, a története több száz évet ölel fel. Azok, akik nem olvasták a könyvet, érdekes karaktereket fognak látni, akik izgalmas helyzetekbe keverednek. A legkedvesebb, legszebb embereket fogják látni, de az emberi természet legsötétebb oldalát is, amelyet inkább csak a televízióban látnak szívesen, a saját életükben biztosan nem.

Korábban is vett részt kosztümös, történelmi témájú produkciókban. Ez most segített valamit?

- Játszottam néhány világháborús drámában, de ez az első olyan produkcióm, amely a középkorban játszódik. Karddal például még soha nem kellett harcolnom, bár a drámaiskolában sokat gyakoroltuk, így nem volt tőlem teljesen idegen. Az viszont új élmény volt, hogy ötven másik, szintén páncélruhába öltözött emberrel vívok egy csatamezőn. A ruházat mindenesetre sokat segít abban, hogy belehelyezkedjek a szerepbe, valahogy súlya van ennek a páncélöltözetnek, konkrét és átvitt értelemben is. Az egyetemen volt olyan kurzusom, amely a középkorról szólt, így nem volt számomra ismeretlen a korszak, tetszik, ahogy keverednek a sztoriban a történelmi és a fiktív elemek.

Mi volt az első benyomása, amikor belépett a díszletbe?

- Hihetetlen élmény volt, igazán látványosra sikerült, azelőtt sosem láttam ilyet. Igaz, nem nagyon volt időm szétnézni, mert pörögtek az események. Sergióval (Sergio Mimica-Gezzan, a sorozat producere és rendezője - a szerk.) a casting óta akkor találkoztam először: egyből adott nekem egy kardot, megmutatta a lovamat, mondta, hogy szálljak fel, lovagoljak körbe, öljek meg egy szerzetest, öljek meg egy falubelit, dobjam a levegőbe a kardomat, kapjam el a lapjánál, üldözzem Rufust, öljem meg Rufust, menjek át Alienához, hogy rágyújtsam a házat. És ez jóformán csak az első jelenetem volt. Mindenesetre Sergióval csodálatos volt együttműködni, nem tudok rá jobb szót. Olyan nagyságokkal dolgozott már együtt, mint például Spielberg, és pontosan tudja, hogy melyik színészre mivel hasson, hogy kihozza belőle a legjobbat.

A többi színésszel milyen a viszonya? 

- Götz Ottóval (Walter alakítója - a szerk.) különleges viszonyom alakult ki, volt rá példa, hogy megosztottunk egy hotelszobát. De ami igazán lenyűgöző volt, hogy - leszámítva a fiatal színészeket - nem nagyon volt, akiről ne hallottam volna korábban, vagy ne láttam volna valamely munkáját. Örülök az esélynek, hogy velük dolgozhatok: itt vagyunk együtt Budapesten, mindannyian ugyanabban az épületben, így rá vagyunk kényszerítve, hogy kicsit jobban megismerjük egymást - ami, remélem, a képernyőn is meg fog látszani. A forgatásokon kívül rengeteget hülyéskedünk, remek csapat jött össze.

Budapestben mi tetszik önnek a legjobban?

- Egyszerűen az, hogy távol van Londontól. A brit főváros túlságosan nyüzsgő, túlságosan őrült, Budapest pedig egy nyugodt, kellemes hely, barátságos emberekkel. Ez is nagyban hozzásegített ahhoz, hogy hamar megragadjam a karakterem lényegét, átérezzem A katedrális hangulatát.