Nem olyan álomszerű tengeren forgatni - mesél A bárka tévésorozat színésznője

A bárka Esteláját, a romantikus, álmodozó naivát az ecuadori Giselle Calderón alakítja. Az AXN sorozatának egy részét a Földközi-tengeren veszik fel, messze a partoktól, de az Andokból származó lány jobban szeret Madridban forgatni, ötszáz kilométerre a tengertől. A csapatot nagyon összetartónak véli, és azt sem bánja, ha ordibálnak a rendezők.

Hogyan kerül egy ecuadori lány Spanyolországba?

- Tizenhét évesen hagytam el Dél-Amerikát, hat éve jöttem Európába, majd sokáig Mallorcán éltem. Másfél éve jöttem Madridba, hogy munkát keressek, előtte dolgoztam modellként, pincérnőként, sminkesként: mivel sok turista megfordul a szigeten, mindig akadt valami. Klipekben szerepeltem, német és spanyol áruházak katalógusaihoz is fotóztak, persze ruhában. Közben azonban a színészi pálya vonzott.

A bárka előtt hol láthattak a tévézők?

- Egy kisebb szerepem volt az Águila roja című, Spanyolországban népszerű sorozatban, meg több statisztamunka. A bárka az első komolyabb tévés munkám.

Milyen Estela?

- Igen jóságos, kedves lány, akiben nincs semmi rosszindulat, szerelmes, romantikus alkat - de közben eléggé szerencsétlen is. Ugyanakkor nagyon gyerek még, és ez különbség a karakter és köztem. Az ő apja milliomos, az anyja befutott modell, nagyon óvták, vigyáztak rá gyerekkorában. Kényeztették, így még mindig éretlen. Én viszont azáltal, hogy tizenhét éves korban eljöttem egy ismeretlen kontinensre, egy új országba, tapasztaltabb vagyok, és nem követem el azokat a hibákat, mint a karakterem. Én hideg fejjel tudok gondolkodni.

A tengeri jeleneteket Valencia mellett forgatjátok, de a munka nagy része Madrid mellett van. Előbbi élvezetesebbnek tűnik.

- Kényelmi szempontból azonban jobb, ha itt forgatunk, a fővárosban, zárt stúdióban. Itt nincs hideg, nem esik, és nem mozog minden. Valenciában nagyon sok minden függ attól, milyen épp a tenger, milyen az időjárás. Ott minden komplikáltabb, ugyanannyi hasznos percet sokkal több idő alatt tudunk felvenni, ráadásul sokan rosszul vannak a hánykolódásról, az erős hullámzástól. Voltak, akik hánytak is. Egyszóval tíz nap madridi forgatás áraszt le annyira, mint két nap a tengeren.

Az ember azt gondolná, hogy nyaralással egybekötött laza munka, ha valaki a Földközi-tengeren forgat egy hajón.

- Lehet, hogy élvezetesebb nyáron, de nekem eddig úgy jött ki, hogy hideg és szeles időben kellett elutaznom Valenciába.

Azért van kedves forgatási emléked is?

- Amikor Estela és Ramiro kettesben van egy csónakban a tengeren, azt szívesen nézem vissza. Igazából csak a képernyőn látva tűnik kedves, romantikus emléknek, mert valójában hajnalban forgattuk a tenger közepén, ráadásul hideg is volt. Ramiro ugyanakkor nagyon szenvedélyes, Estela pedig szerelmes, szép jelenet.

Milyen a csapat?

- Nagyon jó barátok vagyunk, főleg a fiatalok, születésnapot is együtt ünneplünk. Ha forgatás van, akkor gördülékenyebb a munka, ha összetartó a csapat. Több rendezővel dolgozunk, ahogy én látom, mind profi, biztonságot adnak a színésznek, meg tudják értetni, mit szeretnének pontosan. Néha ugyan ordibálnak, de ez betudható annak, hogy tökéletességre törekednek, és stimmelnie kell a hangnak, a fényeknek, a mimikának... mindennek. Néha a színész is feszültebb, de szó sincs arról, hogy rosszul bánnának velünk.

Sötét jelenet a forgatáson - több kép itt

Ecuadorban nézi a családod a sorozatot?

- Apám követi, de nem tévén, hanem az Antena3 weboldalán keresztül. A többi családtag fizetős tévécsatornán nézi.

Volt színész a családban?

- A rokonságnak némiképp meglepetés, hogy színész lettem, mert senki nem foglalkozott ilyesmivel. Nem is nagyon akartak elengedni ilyen messzire. Amikor Mallorcára mentem, csak egy hónap nyaralásról volt szó, majd amikor közöltem, hogy maradok, a család visszakövetelt, mondván, ne bolonduljak meg, menjek csak vissza. Aztán elhatároztam, hogy színésznő leszek, akkor is csak csóválták a fejüket. Száz castingból egy sikeres, tehát ez sem könnyű pálya, ráadásul Mallorcáról mindig Madridba kellett repülni egy-egy válogatás kedvéért, azaz sok pénzem ment el a semmire. A castingok nagy része a fővárosban van, ezért is költöztem ide. Ha pedig megvan a szerep, akkor nagyon keményen kell küzdeni azért, hogy ne veszítse el az ember.

Logikus, hiszen ha kinyírnak egy karaktert, az csak növeli az aznapi nézettséget.

- Igen, a forgatókönyvíróknak semmibe nem kerül megölni egy figurát. Folyamatos meló, hogy jó legyen a karakter, ráadásul közben még pszichológia szakra is járok.

Melyik a kedvenc tévésorozatod?

- Nagyon szerettem a Lost-ot, de nem volt még időm megnézni az összes részt. A kalandsorozat mellett a tipikus, női szériákat bírom, mint a Szex és New York, a Grace klinika, a Született feleségek. Ha van benne románc, konfliktus, szerelem, akkor jöhet!