"A Barátok közt indulásakor mindenki kiabált" - mesél a sorozat Novák Lacija

Tihanyi Tóth Csaba tizennegyedik éve játssza a Barátok közt-ben Novák Lacit, és ez idő alatt karaktere számos névrokonával is találkozott. Az első forgatási napon a szövegtanulással volt a legtöbb gondja, sorozatbeli fiával civilben is jóban van, a focival viszont - amely a szerep szerint kedvenc sportja - hadilábon áll. A saját társulatot is vezető színésszel a Barátok közt stúdiójában beszélgettünk.

Tizennegyedik éve játszol a Barátok közt-ben. Hogy emlékszel az első forgatási napra?

1998. augusztus 25-én kezdtük, úgyhogy végül is három évtizedben már benne voltunk, a kilencvenes évektől napjainkig. Több kollégával találkoztam már korábban, Kárpáti Petivel (Berényi András alakítója - a szerk.) együtt kezdtük a pályánkat Békéscsabán, ismertem Várkonyi Andrist, Csomor Csillát, Körtvélyessy Zsoltot és Fodor Zsókát is, úgyhogy a közeg nem volt nagy meglepetés. Ennek ellenére nagyon izgalmas és újszerű volt az első nap, nem ment még annyira flottul a forgatás, mint most, reggeltől estig bent voltunk a stúdióban. Nekem a szövegtanulással volt a legtöbb gondom, mivel nem volt akár több hónapom felkészülni - mint a színdaraboknál -, itt húsz-huszonöt perc volt egy a felvételre.

Zavart még valami, ami más volt, mint a színházban?

Két dolog zavart: az egyik, hogy nagyon közeli, nagyon intim volt az egész, a másik, hogy a színházban megszokott hangos beszédet, széles gesztusokat itt félre kellett tennem. A színpadon mindig hangosan beszél az ember, hogy az utolsó sorban is hallják, így a Barátok közt indulásakor a készítők folyton csitítgatták a színészeket - korábban ugyanis egyikünk sem játszott nagyon tévében, a teátrális modorhoz volt szokva. "Ne kiabálj, hiszen itt ül melletted!" - ez volt akkoriban a szójárás a stábon belül.

Akkortájt rajtolt saját társulatod, a Tihanyi Vándorszínpad is. Segíthetett az indulásnál, hogy a Barátok közt révén egy ország megismert?

A társulat egy évvel korábban indult, a fő profilja azóta is az operett és a magyar nóta. Esztrád- és gálaműsorokat adunk, színpadra vittük a János vitéz-t, és van több gyerekelőadásunk is, bár azokban én nem játszom. Ezeket a műfajokat nem várná tőlem a közönség, így például fiatalok is gyakran beülnek az első sorba, akik csak Novák Laci miatt jönnek. Eleinte mindig vártam, hogy mikor kezdenek el rendetlenkedni, de ami érdekes, hogy ők is végigülik az előadást. Nekem nagy boldogság azt látni, hogy ezek a gyerekek nemcsak a baseballsapkás zenékre, de akár az operettre is nyitottak. Nyilván ebben nagyban közrejátszik, hogy naponta szerepelek a tévében, de akkor is jólesik.

Valahol azt nyilatkoztad, a társulattal bárhova elmentek, ahova hívnak. Léptetek már fel nagyon extrém körülmények között?

A fellépéseknek körülbelül harminc százaléka extrémnek nevezhető: a leggyakoribb, hogy nincs öltöző - vagy épp a színpadtól kétszáz méterre van, és, mondjuk, a közönségen kell átvágni hozzá -, holott ez a műfaj elegáns kosztümöket és gyors átöltözést kíván. A legérdekesebb azonban egy körülbelül tíz évvel ezelőtti fellépés volt, egy Somogy megyei kis faluban: ott konkrétan egy raklap volt a színpad, amire rászögeltek egy furnérlemezt. Augusztus volt, forró nyári nap, és persze nem voltunk takarásban, a nézők pedig szemben ültek a nappal. Az előadás közben végig mozgás volt mögöttünk, mert már előre megterítettek egy fogadáshoz, és amikor odamentünk mi is, kiderült, hogy ebben a faluban még soha semmilyen kulturális rendezvény nem volt. Még azt sem nagyon tudták, hogy mikor kell tapsolni. A végén a hófehér hajú jegyző félrehívott, és nem győzte dicsérni az előadást. Azt mondta: "Csaba, ha neked ilyen képességeid vannak, miért nem vagy már a tévében?" - mindezt úgy, hogy a Barátok közt akkor már négy éve ment.

Azért biztos vannak sokan, akik felismernek. Hány Novák László mutatkozott már be neked az évek során?

Rengeteg ember jön hozzám úgy oda, hogy kezet nyújt, és kijelenti: "Novák László vagyok". Eleinte nem nagyon értettem - mert azt hittem, az én sorozatbeli nevemet ismétli az illető -, de mostanra már megszoktam. Az talán viccesebb, amikor egy Berényi Miklós nevű ember mutatkozik be nekem, ilyenből is volt már néhány. 

Novák Laci állandóan ügyeskedik, de aztán a legtöbbször átverik. Úgy tudni, a te életedben is viszonylag sűrűn előfordult ilyesmi, Zakopanéban például egy csomó papírfecnit adtak neked valuta helyett.

Egyszer a Story magazin kedvéért összeszedtem a hasonló balekságaimat, ezt a papírfecnis dolgot csak illusztrációként használták, nem ilyen módon ejtettek át. Persze, én, Tihanyi Tóth Csaba is ugyanúgy megszívtam már párszor, mint Novák Laci, és ugyanazok a panelnek tekinthető sztorik megtörténtek velem is. Az nagyon érdekes, hogy sokáig szinte párhuzamosan ment az életünk, már-már azt hittem, a sorozat készítői írják az én életemet is, mert nemcsak az élethelyzetek, de néha szóról szóra ugyanazok a mondatok is visszaköszöntek a sorozatban, amelyeket az életben hallottam. A szakításaim, az üzleti mellényúlások, az ügyetlen seftelések egy ideig mind párhuzamosan mentek. Amikor Novák Laci megismerkedett Orsival, én akkor ismerkedtem meg Ritával, aki a mai napig a feleségem - nagyjából ugyanakkor is vettem el egyébként, mint Laci Orsit. 
    
És meddig lehet vinni ezt a karaktert? Nem fáradt még ki szerinted?     
 
Az igazából az írók feladata, hogy a figura ne fáradjon ki, és ők nagyon is jól teszik a dolgukat. Laci ilyen szempontból egy szerencsés karakter, hisz annyi bőrt le lehet róla húzni, amennyit nem szégyell az ember. Gyakorlatilag bármi megtörténhet vele, korántsem szögletes az élete: csalhat, lophat, de jó útra is térhet, elválhat, szerelmes lehet, és át is verheti egy nő, számtalan verzió várhat rá, mind a szakmai, mind a magánéletben.

Említetted, hogy többekkel jóban voltál már a sorozat előtt. Fordítva is működik ez, a kiírt szereplőkkel is tartod a kapcsolatot?    

Mindenkivel jó viszonyban váltunk el, örülök, ha összefutunk. Ez azért is alakulhatott így - és ez az egyik nagy titka is a sorozatnak -, mert itt már az elején kihúztak a készítők egy nagy méregfogat. Amíg a színházban, ha megy a Rómeó és Júlia, minden férfi színész Rómeó vagy Mercutio akar lenni, addig itt senki sem akarja a másik szerepét játszani. Én csak Novák Laci akarok lenni, Szőke Zoli meg csak Berényi Miki. Nincs meg az a rivalizálás, ami a színházakban van egy-egy szereposztásnál. Van persze így is, akivel intenzívebb a kapcsolatom, Kőváry Tamással, aki a fiamat játssza, mindenképp. Vele volt más közös munkánk is, egy tévéfelvétel, ahol ő már a kamera másik oldalán állt. Most egyébként érdemes miatta is nézni a sorozatot, a héten komoly fordulat áll be Laci életében. Azt nem árulom el, hogy pontosan mi, de megdöbbentő lesz.  

És a nők, akikkel a sorozatban együtt voltál? Az Évát játszó Csapó Virággal vagy az Orsit alakító Lóránt Krisztával milyen a viszonyod?

Virággal nagyon kellemes együtt dolgozni, jó a viszonyunk. Lóránt Krisztával is volt nemrég egy közös fellépésünk, Timkó Eszterrel is szoktam találkozni - egyedül az első partneremmel, Pető Fannival tartjuk kevésbé a kapcsolatot. (A színésznő Juhász Gabit alakította, karakterét tizenegy évvel később Peller Anna vette át - a szerk.)

Az új generációhoz mit szólsz? Van olyan, akit különösen tehetségesnek tartasz?

Azt a kicsi lányt, Virágot nagyon szeretem, aki Géza új csajának a lányát játssza, ő egy nagyon bájos, szeretnivaló teremtés. (A Fekete Lucát alakító Koller Virág - a szerk.) Az édesanyját, Alízt játszó Nagy Alexandra is egy üde színfolt nekem, mivel időnként nézőként is követem a szériát. Ő egy hús-vér női alaknak tűnik - ahogyan a többi is, de ő különösképp.

Magadat amúgy mennyire szereted visszanézni?

Nem vagyok anti-egoista, magamat sem tekerem át, ha épp megnézem a Barátok közt-öt. A viccet félretéve, a kontroll miatt nagyon fontos látni, hogy kívülről nézve is jól teljesítettem-e, vagy épp nem tudtam őszinte lenni magamhoz. Most lesznek olyan jelenetek, amelyek nagy súlyt tettek a vállamra, de színészként inkább örültem ennek. Biztos vagyok benne, hogy a nézőkre is hatással lesznek. Alig várom, hogy lássam, ezt hogyan oldottam meg, a magam számára is tudtam-e elég jó lenni. Sokszor a felvétel idején is látom már magam kívülről, de a finomságokat így sem lehet mindig észrevenni, mindenképp tanulságos visszanézni.   

Van olyasmi, amit a Barátok közt miatt kellett elsajátítanod?

Novák Laci ugye egy kiöregedett focista, nekem viszont semmi közöm a futballhoz, még nézni sem szeretem nagyon. Azt sem tudom, hogy melyik csapatban kik játszanak. Volt régebben egy jelenet, amelyben dekáznom kellett, de azt sem voltam képes megtanulni: amíg a fejemről készült képeken boldogan vigyorogtam, addig a lábam az akkori rendezőé, Márton Pistáé volt. Volt pár esés, amelyeket kaszkadőrök tanítottak be, például Gabi is ráesett egy fáról Novák Lacira: Gabit ott kaszkadőr helyettesítette, alul viszont én voltam - alattam pedig egy csomó laticel. 

------------------------

Tévés sztorija van? Látott valami furcsát, érdekeset? Mit kérdezne a tévécsatornáktól? Írja meg nekünk!