Overdose pályatársaiban bízik az HBO

Február 6-án mutatja be a magyar HBO a Befutó című sorozatot Dustin Hoffmannal a főszerepben. A széria lassan indul, de megfelelően látványos - és nem csak azok élvezhetik, akik ordibálva kapálóznak a Kincsem-park lelátóján vasárnap délutánonként, a galoppversenyeken.

Február 6-án mutatja be itthon az HBO a Befutó (Luck) című sorozatot, amelynek egyik főszerepét Dustin Hoffman játssza - aki mellesleg a széria producere is. A sorozat olyan világba viszi el a nézőt, amely igazán hálás terep, sok, nem átlagos sorsú emberrel: a lóversenyek világa és a Befutó-ban is néha feltűnő kaszinók közege olyan tér, ahol pillanatok alatt lehet valaki eladósodott senkiből milliomos, dúsgazdag üzletemberből földönfutó nincstelen. Minden futamban ott a nagy lehetőség, minden pillanatban ott a nagy változás lehetősége - ezért nem is nagyon hagy ki versenyeket a piás, szerencsejáták-függő Jerry Boyle és szedett-vedett bandája.



A Befutó-ban a lósporthoz nem értő néző lassan okosodik, előbb ugyanis rá kell csodálkoznia a sajátos világra, a mikrouniverzumra, amely körbeveszi a pályát, lelátókat. Fel kell fedeznie apránként a világot, ahol a zsokék sem csak saját fejük után mennek, hanem van ügynökük, ahol az agg lótulajdonosok, mint a Nick Nolte alakította figura, távcsővel szemlélik kedvenc állatuk edzését, nyargalását - hogy később stopperórával a kézben elhűlve megállapítsák, hogy csodálatos gyémánt birtokában vannak. Ebben az izgalmas világban van uzsorakölcsönöket sunyiban folyósító biztonsági ember, börtönből szabadult életművész, szerencsejátékos (Dustin Hoffman, aki az első részben csak pár jelenetben tűnik fel, de a második részben már többet szerepel), és ravasz, furfangos tréner is (John Ortiz), akinek furcsa húzásai után bizonyítottnak látja majd a tévéző azt a szóbeszédet, hogy nem minden versenyen nyer a legjobb, és ennek nem feltétlenül a formaingadozás az oka.



Az erős karakterek mellett az első két részben drámát is kap az állatszerető tévéző, ugyanis a versenypályákon nem sokáig hagyják legelészni a törött lábú állatokat, még akkor sem, ha korábban számos futamot nyertek. A szereplőkkel ugyanakkor nem csak a pályán, a büfében vagy a kaszinóban történnek különös dolgok, hanem meztelen nőkkel, szállodai szobákban is - például a péniszével, szexuális képességeivel rendre dicsekvő Ian Hart alakította figurával (őt a Dirt-ből is ismerheti a sorozatnéző). Miközben a lenti világot látjuk, megtalálunk egy-két remek karaktert, akinek lehet drukkolni, a sorozat pár szinttel feljebb is bemutatja, mi zajlik: olyan szférákban, ahol nem egy gyűrött százdolláros a maximális tét.



A lóversenyeket általában távolról látjuk a sporttévéken, ahol az állatok kicsik, itt viszont öt méterről vannak felvéve, száguldás közben, de úgy, hogy erősen dübörög a föld: nagyon szépen fotózott anyag ez. Alkalmas arra, hogy megkedveltesse a nézővel a galopp világát, de türelmet és koncentrációt igényel: össze kell rakni a puzzle-t, tudni, ki kinek a csapatában mozog, ki a tulaj, ki a tréner, ki az ügynök, ki a zsoké. Ha pedig bejön valakinek pár rész után, rákap íz ízére, akkor megérti majd azt a tisztes kinézetű, középkorú urat, aki egy tavaszi vasárnap a Kincsem-parkban átkozva fecnikre tépi vesztes szelvényét, földhöz vágja micisapkáját és dühödt arccal ugrál rajta egy sort, mert Ostinato nyert, miközben a bukméker által megsúgott titkos favorit, a megfontolt Mazsola csak a 11. helyre ért be.