New York nem helyszín, hanem karakter - mesél a Kergetjük az amerikai álmot alkotója

Az HBO február 28-tól adja a Kergetjük az amerikai álmot második, egyben befejező évadját, melyben a két New York-i fiatal továbbra is mindent megtesz azért, hogy elérje az áhított sikert. A sorozattal debütált író-producer, Ian Edelman a városról, divatról, a kollégákról és a Törtetők-ről beszélt az [origo]-nak egy nemzetközi kerekasztal-beszélgetésen: több szereplőt az utcáról ismer, és nagyban hatott rá Ralph Lauren is.

Íróként és producerként is ez az első munkája. Hogyan jött az ötlet? Miért pont a divatvilágba betörő srácok történetét akarta sorozatként viszontlátni?

Fokozatosan született meg bennem az ötlet, először tulajdonképpen csak a helyszín, New York volt meg, ami aztán elég markáns szerepet is kapott a sorozatban. Nagyon jól ismerem a várost, rengeteg nézőpontból láttam, miután sráckoromban igen sok időt töltöttem az utcán: gördeszkáztam, kosaraztam, vagy csak lógtam a haverokkal. Sok olyan figurával is találkoztam, mint a Kergetjük az amerikai álmot hősei, Ben és Cam. Később olvastam egy pár igazi amerikai sikersztorit, amelyek szintén megihlettek: a divatvilág egyik legnagyobb alakja, Ralph Lauren is Bronxból indult (még Ralph Lifshitzként), és az én karaktereimhez hasonló módon, önerőből küzdötte fel magát.

A forgatás során mennyire került közelebbi kapcsolatba a divat világával?

Valamennyire mindig is érdekelt a divat, de nem azon a piperkőc módon: egyszerűen csak figyelek arra, hogy egymáshoz passzoló ruhákat vegyek fel. Természetesen a sorozathoz számos divattervező adott tanácsokat, általuk kicsit jobban képbe kerültem az aktuális trendekkel. Egyikük, Isaac Mizrahi vendégszerepet is vállalt a második évadban, igaz, számára nem volt ismeretlen a tévé és a film világa, korábban saját műsort is vezetett. Isaac nem mellesleg New Yorkot is jól ismeri, hiszen Brooklynban nőtt fel. Nagyon érdekes figura egyébként, már tízévesen saját varrógépe volt, és még kamasz volt, amikor kiadta az első kollekcióját.

New York bennfentes ábrázolásán kívül van a történetben más elem is, amely önéletrajzi ihletésű?

Igazából ez a része az, ami a leginkább rólam szól: itt nőttem fel New Yorkban, meg akartam mutatni, hogy milyen is ez a város valójában - vagy legalábbis azt, hogy nekem mit jelent. Kicsit úgy érzem, mintha New York nem is a helyszín lenne, hanem egy karakter. A történethez inkább az executive producer, Stephen Levinson (aki korábban a Törtetők-et és A terapeutá-t készítette az HBO-nak - a szerk.) szolgált önéletrajzi elemekkel, hollywoodi munkássága előtt ugyanis egy új sportruházati márkával akart betörni a piacra.

Bár New Yorkban nőtt fel, már jó tíz éve Los Angelesben él. Mennyit változott előbbi?

Amikor megírtam a forgatókönyvet, és úgy nézett ki, hogy sorozat készül a történetből, eléggé ideges lettem: akkor jutott csak eszembe, hogy mi van, ha az általam ábrázolt világ már nem hiteles? Gyorsan el is utaztam pár napra New Yorkba, ahol az utcán lógtam különféle arcokkal, és meg is nyugodtam: a helyek és a nevek megváltoztak ugyan, de a szellemiség - az, amit a mai srácok képviselnek -, nem sokban különbözik a miénktől. Ráadásul így, az utcán találkoztam Kid Cudival is, aki aztán a Kergetjük az amerikai álmot egyik szereplője lett, és remek zenékkel is hozzájárult a sorozathoz.

A főszereplőket hogyan választotta ki? Sem Bryan Greenberg, sem Victor Rasuk nem volt igazán ismert korábban. (Ők láthatók a két nagyobb képen - a szerk.)

A meghallgatásokra egy rakás színész jelentkezett, de valahogy egyikük sem volt olyan, mint amilyennek Bent, illetve Camet elképzeltem. Aztán megjelent Bryan, és megjelent Victor, és mindkettőjükön láttam, hogy tudnék velük dolgozni. Nemcsak hogy illettek a karakterekhez, de a történeteik is hasonlók voltak, mint nekem, ugyanazt a New York-i életformát ismerték, amelyet én - mint kiderült, Bryannel kosaraztunk is együtt korábban. Amikor összeismertettük kettejüket, és csináltunk egy olvasópróbát, szerencsére az is megmutatkozott, hogy működik közöttük a kémia. Nagyon jó páros lettek, már civilben is barátok.

Említette, hogy Stephen Levinson is benne van a sorozatban, és a szériát szokták is a Törtetők-höz hasonlítani. Ön szerint mennyire állja meg a helyét ez a párhuzam?

Nyilván van némi hasonlóság, már csak Stephen és állandó alkotótársa, Mark Wahlberg miatt is - természetesen a Kergetjük az amerikai álmot-ban is sok elemet az ő ízlésük és stílusuk formált, szívesen is hallgattam rájuk, hisz a sorozatgyártásban jóval nagyon tapasztalatuk van, mint nekem. A történetet nézve is fel lehet fedezni párhuzamok a két széria között, hisz mindkettő az amerikai álom megéléséről szól - csak épp az egyik Hollywoodban, a másik pedig New Yorkban játszódik. Azt hiszem, ez is a legfontosabb különbség: a Törtetők kicsivel keményebb, erőszakosabb világot mutat be, a mi közegünk valahogy bohémabb. De igazából nem volt szándék, hogy bármennyire is igazodjunk az előképhez, vagy éppen eltérjünk attól: egyszerűen meg akartuk csinálni a saját sztorinkat.

Másik jelentős különbség, hogy a Törtetők-ben elég sematikusak a női karakterek, itt pedig a srácok barátnői is hangsúlyos szerepet kapnak.

Ebbe még így nem gondoltam bele, de valóban így van. Viszont ez egyáltalán nem volt tudatos. Annyit tudtunk az elejétől kezdve, hogy Ben barátnőjének, Rachelnek fontos szerepe lesz a történetben, és mindenképpen be akartuk hozni az ő álláspontját is. (A Lake Bell által alakított Rachel nem érti meg Ben álmát, emiatt ki is dobja, a második évadban azonban bekavar új kapcsolatába - a szerk.) Aztán valahogy érdekes lett a többi nő is, aki rövidebb-hosszabb időre feltűnt a srácok mellett. Ez a történet jóval földhözragadtabb, valóságosabb is, mint a Törtetők-é, természetes volt, hogy ezeknek a nőknek a személyiségét, érzéseit is bemutatjuk.