A nyolcvan év nem érdem - interjú Vitray Tamással

2012.11.01. 11:59

Nyolcvanévesen is hetente többször bejár vidékről Budapestre, három műsort visz a DigiSporton. Vitray Tamás az emlékezetes pekingi Vajda-baki óta nem közvetített élőben, szerinte túl sokan vártak arra, hogy hibázzon egy nagyot. Friderikusszal soha többet nem áll szóba, Rózsa egy pletyka miatt haragszik rá, Vágó könyvét pedig nem olvasta, hogy ne húzza fel magát rajta. Úgy látja, az MTV aranykora húsz évig tartott, ő a hetvenes évek elejét élvezte leginkább - most pedig hatrészes sorozattal tér vissza az M2-re.

Ott volt 1958-ban a magyar televíziózás őskorában, most nyolcvanéves, de bejár dolgozni vidékről Pestre, a DigiSporthoz. Drog a tévé?

A nyolcvan év nem érdem. Őszintén szólva nem érzem valami nagy tettnek, hogy dolgozom, de ha van igény rá, örömmel teszem a dolgom.

Nem tudna ülni otthon a karosszékben?

Elvileg tudnék, karosszék is van, de most is vannak más teendőim. A DigiSport, ahol dolgozom, nem tölti ki minden napomat. Itt három különböző műsorom van, hetenkénti forgóban.

Épp most indult egy újabb.

A Kibicek a legrégebbi, ott a sport iránt elkötelezett kiváló és nagynevű publicistákkal beszélgetünk, aztán van az Amiről nem beszéltünk, amelyben társaim az itteni fiatal kommentátorok. Olyan témákat csócsálunk, amelyekre a közvetítéseikben nem jutott idő. A harmadik egy riportműsor, a régi Csak ülök és mesélek mintájára, de sportról szól: a fiatalok hozzák az ötleteiket, és ha úgy gondolom, hogy jó, akkor megcsinálhatják. Ebből eddig egy adás került képernyőre. Tavaly ehelyett még főleg oktatói tevékenységet folytattam. Mindig kettesben néztük valakivel a közvetítéseit, elemeztünk, és ha valamit én másképp mondtam volna, szóvá tettem. Rájuk nézve ez semmiféle kötelezettséggel nem járt, semmi nem volt kötelező: egy kicsit olyan voltam, mint egy angolórát adó nénike. Ugyanakkor biztosan volt olyan fiatal, aki úgy gondolta, hogy itt ez az öreg pasi, talán mond valami használhatót is.

Mennyit dolgozik hetente a DigiSportnál?

Most már többet. A riportokat meg kell nézni előtte, mert ha már beleülök egy műsorba, akkor lehetek finnyás, és megnézhetem, milyen az áru. Majdnem mindennap bejárok - 24 kilométerre lakom -, de nem bánom, hiszen hajnali madár vagyok, nem okoz gondot a korai kelés.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Most, hogy nyolcvanéves, az MTV készül egy hatnapos összeállítás-sorozattal, régi Vitray-műsorokat tűznek képernyőre a retrósávban. Mennyire szólhatott bele, hogy mi menjen ki?

Én állíthattam össze egészében a tizenkét órát. Esténként lesz, november 6. és 11. között az M2-n, kétórás adagokban. Ami furcsa volt eleinte, hogy ebben a retrósávban mindig egy műsorvezető mond valami bevezetőt. Ez az én esetemben kissé bizarr, hiszen az ilyen dokumentum-riport műfajban a szükséges infókat amúgy is elmondom a műsorban. Végül elfogadtam, az MTV viszont akceptálta azt a javaslatomat, hogy a műsorhoz írok egy levelet az ifjú művésznőnek, Földes Eszternek, amelyet felolvashat a nézőknek, és ebben megtalálják a maradék fontosnak vélt tudnivalókat, ha vannak ilyenek. Maga a sorozat számomra izgalmas kísérlet, hogy megtudjam, a régebbi műsoraim megélnek-e a mai televíziózásban.

Ez a hatnapos műsorfolyam elégtétel önnek azért, mert 2009-ben elküldték az MTV-ből?

Nem hiszem, hogy elégtételként kellene értelmeznem. Nem hiszem, hogy engem ki kell békíteni, és megpróbálom elhitetni magammal, hogy nem jár rosszul az MTV sem ezzel az egy héttel. Amúgy nem a fogukat szíva, kényszeredetten ismétlik most ezeket a műsorokat. Nem arról van szó, hogy "na, nyolcvanéves lett ez a fickó, végezzünk már vele!" Talán nem kell szégyenkezniük miattam.

Egyszer mesélte, hogy amikor kapott egy szobát az akkor vadonatúj MTV-székházban, Óbudán, kiírták a nevét az ajtóra, majd elbocsátották.

Igen, Szinetár Miklóssal volt elvileg egy közös szobám, de annyira új volt, hogy én csak egyszer jártam benne. Megnéztem kíváncsiságból - hogy Miklós járt-e ott, azt nem tudom. Aztán mindkettőnket elküldtek. Sokszor érzi úgy az ember, hogy mindenki ellene van, ellenségképet könnyen faragunk magunknak. Az ember hajlamos rá, hogy az ilyen méltatlan intézkedéseket mind a közelmúltnak rója fel. Ám milyen furcsa is az élet: Juszt Laci hívta fel rá a figyelmemet, hogy Randé Jenő - az egykori nagyszerű rádiós, később magas beosztású tévés vezető (utóbb nagykövet, végül a Magyarok Világszövetségének  vezetője) -, a könyvében leírja, hogy engem már jó korán ki akartak tenni az MTV-ből. Az MSZMP agitpropbizottságának akkori vezetője szólította őt fel, hogy a Vitrayt távolítsák el, mert az angol és amerikai sportolókkal olyan jól megérteti magát, kedves velük, de egyetlen szovjet sportolóval sem csinált még interjút. Randénak elég nagy fáradságába tellett, hogy megértesse: Vitray jól beszél angolul, de oroszul egy szót sem tud.

Pedig még a kínai követségen is dolgozott.

Igen, amikor kirúgtak a rádióból. Ott fordítója voltam egy havonta megjelenő, Kínát propagáló kiadványnak. De nem kínaiból, hanem angolból fordítottam ott is.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Visszatérve a műsorhoz: nehezen szelektált az archív anyagok közül, hogy a megfelelő tizenkét órányit jelölje ki?

Először azokra gondoltam, amelyekről úgy véltem, hogy igazán nagyon jók. Aztán kiderült, hogy hiába hiszem, hogy jók, sőt díjakat is nyertem velük, eleve túl hosszúak, és sokszor szomorúak, emberi tragédiákról szólnak. Egyrészt ma már más a világ, másrészt én azoknak a nagy riportoknak öt-tíz év múlva utánamentem,  kisebb sorozat lett belőlük, ez pedig túl sok lett volna a nézőknek. Igyekeztem olyan műsorok közül válogatni, amelyek szórakoztatnak, és válogattam azok közül is, amelyekről a legtöbben legfeljebb csak olvastak, de nem látták. Ilyen az Ötszemközt, amely 1973-ban indult. Lássanak a fiatalok egy összeállítást ezekről az időkről! Talán érdekes lesz a csaknem negyven évvel ezelőtti Törőcsik Mari, Kocsis Zoltán és sok más, ismert ember.

Tudta, hová kell nyúlni?

Van nagyjából 360 darab kazettám otthon a saját műsoraimból, és akad köztük olyan, amely a tévének sincs már meg. Továbbá vagy tíz évvel ezelőtt a 25 részes Egyszer volt című sorozatomban nagyjából a teljes ideillő tevékenységem benne volt.

Készített egy ötvenrészes MTV-történeti sorozatot is. Erről az ötvenes listáról maradt le Friderikusz Sándor, aki meg is sértődött, mondván, csúcsnézettségű műsorai voltak.

Abban régi MTV-s kollégáim portréi szerepeltek. Friderikusz azért maradt le, mert soha nem volt MTV-s, soha nem dolgozott belsősként a Magyar Televízióban. Az azóta parlamenti képviselővé lett Pálffy István mondta róla, hogy ő csak talicskán vitte ki a pénzt az MTV-ből. Én meg azt teszem hozzá, hogy cserében nagy nézettségű műsorokat készített, ám ettől még nem lépett a "pionír atyák" közé, nem lett az MTV alapító csapatának tagja. Márpedig ez az ötven portré azokról szólt, mivel az MTV fennállásának az ötvenedik évét ünnepelte.

Dolgoztak együtt korábban, például a Hoztam egymilliót című műsorban. Már nincsenek jóban Friderikusszal?

Életünkben sokszor voltunk hol jó, hol rossz viszonyban. Ennek szerencsére vége, eztán csak rosszban leszünk, mert a könyvében olyan mocskos hazugságok vannak, amelyeket nehéz lenne megbocsátani.

A régi kollégákkal, mint Rózsa György, Vágó István, Egri János, milyen a viszonya?

A régi vetélkedősökkel? Emlékszem, 1958-ban volt az első vetélkedő az MTV-n, Várkonyi Zoltán vezette, Antal Imre nyerte meg. Rendes kvíz volt, az Operettszínházban vették fel, Imre pedig nyert egy tévét. Vágó az én hívásomra jött a tévébe, ő a Riporter kerestetik-ben indult, kirostálták, de én ezzel nem értettem egyet. Egy lakótelepi interjút kellett készíteni, Pista pedig egy napraforgóval készített egy anyagot, amelyet akkor bizarrnak talált a zsűri. Én meg nagyon eredetinek, jónak. Megkerestem, és megkérdeztem, hogy lenne-e kedve az osztályomra jönni. Hezitált sokáig, mert sokat utazó vegyészmérnökként akkor nagyon jó állása volt. Bár hallom, ő is nekem esett a könyvében, de ezt csak elbeszélésből tudom.

Nem olvasta, hogy ne idegesítse fel magát rajta?

Igen, valahogy úgy. Többen mondták, hogy ne tegyem.

És Rózsa Györggyel milyen a viszony?

Nem szoktunk találkozni. Neki van velem baja, egy régi ügy miatt. Amikor hét hónapra átkerültem a TV2-höz, és feltámadt poraiból a Kapcsoltam, a távozásom után más vette át, egy azóta is teljesen ismeretlen fiatalember. Akkor valaki azt mesélte Rózsa Gyurinak, mert az illető talán jó viccnek találta, hogy én nem őt javasoltam utódnak. Pedig fordítva volt, én őt szerettem volna ott, hiszen kilenc évig vezette, és a közönség is elfogadta volna. Az akkori főnök hallani sem akart róla. Aztán el is hamvadt az a műsor a TV2-n. Rózsával nekem tehát semmi bajom nem volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy még az MTV-ben, az indulásakor csúcsra futott fenti vetélkedőt ő kapta az osztály vezetőjétől. Aki - véletlenül - én voltam.

A Kapcsoltam-ot még ön kezdte az MTV-n, utána került Rózsához. Miért tett le róla, ha népszerű volt?

Pályám egyetlen műsora volt, amelyet én eszeltem ki. Huszonegy adást csináltam belőle, de akkoriban váltam, és a két fiam láthatása mindig vasárnapra esett. A Kapcsoltam vasárnap este volt, így magánéleti okokból adtam le. Rózsa György, ha jól tudom, utána még kilenc évig vezette.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Mindenki úgy emlékezik, hogy régen  milyen jó volt, csak magyar fejlesztésű vetélkedők voltak, és csak a kétezres években terjedtek el nagyon a licencműsorok. Tényleg minden kvíz és vetélkedő hazai fejlesztés volt?

Nem voltam ott minden műsorkoncepció megszületésénél, de én azt hiszem, hogy részben idegen ötletek nyomán készültek, hiszen nem volt nekünk semmiféle előiskolánk ebben a műfajban. Ami teljesen magyar ötlet volt, az annyira látványszegény tudott lenni, hogy míg élek, nem tudom megfejteni a sikerét. Ez pedig a 12 szék volt. Óriási sikerrel ment, holott összesen két ember ült a stúdióban, egy versenyző és a műsorvezető, a kérdések pedig az orosz és szovjet kultúráról, történelemről, politikáról szóltak. Kifejezetten antitévés műsor volt, mégis sokan nézték.

Talán mert nem volt más. Mennyire voltak hitelesek az akkori nézettségmérések?

Egy műsorfolyamot kellett mérni, nem volt versenytárs. Nem volt értelme csalni. A vetélkedők népszerűségében akkoriban annak is szerepe volt, hogy a versenyzőt megismerhettük, volt kinek és miért szurkolnunk. A játék hőse a civil ember volt. Fontos lenne, hogy a tévéző megismerje a játékost, de manapság alig-alig jut szóhoz. A szereplőknek nem ritkán egyszavas válasz jut, pedig nem biztos, hogy nem tudna beszélni. Az ilyesminek is része van abban, hogy az emberek már elfelejtették meghallgatni egymást. Gundel Takács Gábor például remekül vezeti a Maradj talpon!-t az MTV-n, de neki is feladatául adják, hogy közölje a tudnivalókat a versenyzőről, és az ne maga mondja el.

Pedig ha valahol, a közmédián lehetne hagyni erre egy percet.

Csak az a baj, hogy a közmédia fut a kereskedelmi tévék után.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

Milyen sportágat szeretett közvetíteni?

A focit én is szeretem, mint mindenki ebben az országban, így közvetíteni is jó volt. A hiúságomat viszont leginkább a jégkorong legyezgette, mert nem könnyű közvetíteni, hiszen folyamatosan cserélik a sorokat, ráadásul mindegyik játékos ugyanúgy néz ki. Több hoki-világbajnokságon voltunk együtt Knézy Jenővel, és úgy gyakoroltunk, akár az utcán sétálva is, hogy az egyik csak annyit mondott "cseh tizennégy", vagy "finn hetes", és a másiknak tudnia kellett, ki van a szám mögött. Innsbruckban, 1964-ben még egyedül voltam. Amikor az eredményhirdetésnél a dobogóhoz felsorakoztak a csapatok, mindenkit hibátlanul felismertem, aki mezben, sisakban lépett fel, hogy átvegye az érmet. Amikor azonban a már civilbe öltözött csehszlovákok kerültek sorra, egyet sem tudtam megnevezni. Csak mezben, sisakban láttam őket addig.

Volt kedvenc műsora a sajátjai közül?

Baló Gyurira kell hivatkoznom, A szólás szabadságá-ban elmondta, hogy az archívumban négyezernél több szócikk található a nevemmel. Hogyan tudnék választani?

Emlékezetes baki, bukta?

A pályám eleje és vége majdnem egyforma hibával ért véget. Rómában, 1960-ban a helyszíntől negyven kilométerre ültem, és közvetítettem a kajak-kenut. A kenu egyesek döntőjében a mindössze hét centiméterrel győztes Parti János helyett a szovjetorosz ellenfelét mondtam elsőnek, méghozzá a helyszínen ülő angol guide-kommentátor bemondása alapján. A pekingi olimpiára pedig az Eurosport kért fel, hogy itthonról közvetítsem a kajak-kenut. Vajda Attilát nagy lelkesedésemben, már 750-nél a célban hittem, és győztesnek kiáltottam ki. Ugyan végül csakugyan győzött, de ha a helyszínen vagyok, akkor nem követek el ilyen hibát, mert látom, hogy van még 250 méternyi víz. A képernyőn ez sajnos nem látszott. Sem azóta, sem ezután nem lesz több sportközvetítésem.

Akkor Fiala meg mások osztották, hogy ideje nyugdíjba menni. Ez sértette?

Azt kell mondanom, hogy az én korábbi sikereimet sokan nagyon rosszul tűrték. Ha hibáztam, és akár csak parányi támadási felületet adtam, mindig akadt, aki azonnal támadott.

Tévéelnöki ambíciói nem voltak az évtizedek során?

Sok őrületre képes voltam, de erre nem. Én erre nem vagyok alkalmas.

Melyik volt az aranykor?

Nekem Pécsi Ferenc idején (Pécsi az MTV elnökhelyettese volt 1968-1974 között -  a szerk.). Az MTV talán húsz évre tehető aranykorában az ő hat éve 22 karátos volt.

Kik voltak a kedvenc műsorvezetői az évek során?

Mindenképp Antal Imre, hihetetlen képességei voltak. A Halló fiúk, halló lányok! című műsorban tűnt fel, ott riportalany volt, és minden épelméjű ember látta, hogy neki a tévében a helye. Saját műsortalálmányai ugyan nem voltak, de bárki műsorát jobban eladta, mit maga a műsor kiötlője. Fantasztikus előadókészség, remek színészi adottságok, csodás emlékezőtehetség együttesen jellemezte. De hozzáteszem, hogy ami a szakmaiságot illeti, Friderikusz és Baló György is kiváló a maga nemében. A nők között a mostani mezőnyben nagyon szeretem Veiszer Alindát, de Szily Nórával is jót beszélgettem. Kálmán Olga nagy tisztelője vagyok, bár nem voltam műsorában. Mindenekfelett és bevallottan enyhe elfogultsággal vagyok az On the Spot ifjú párjának, Cseke Eszternek és S. Takács Andrásnak bámuló szurkolója. Tanítottam is őket a Színművészeti Egyetemen, de nem hiszem, hogy az ő műsoraikhoz lényeges segítséget nyújthattak a tőlem kapott ismeretek. Óriási a teljesítményük.

Ők a neten is aktívak. Ön szokott internetezni?

Igen, jól elvagyok, használom.

És a bulvársajtót átlapozza?

Nem. Ha szólnak, hogy benne vagyok, akkor megnézem.

Fociban van kedvenc klubcsapata?

Gyerekként Vasas-drukker voltam, de amikor tévés lettem, már csak akkor láttam őket, ha közvetítettem. A Barcelona játékát nagyon élvezem, illetve régi Arsenal-drukker vagyok. Őket még a harmadik osztályba is követném, ha kiesnének - de nem fognak.

Fotó: Hirling Bálint [origo]

A mai magyar tévézésről mit gondol?

Tökéletesen megfelel a jelenkor céljainak. Legfontosabb eleme a pénzt termelő reklám, amely meg a nézettség függvényében fizet egyre többet. A nézettség növelésének legfőbb eszköze pedig a színvonal csendes süllyedése.  De annyiféle csatorna van, hogy mindenki megtalálhatja a magáét.

Hívták a főzős, celebes műsorokba?

Hívtak ide-oda, de szerintem rég letettek rólam, mert rendre nemet mondtam. Az ember egy Vacsoracsata-meghíváskor egy pillanatig küzd önmagával, mert nem megvetendő gázsit ajánlanak, de én tudtam nemet mondani. Már csak azért is, mert éjszaka kellett volna forgatni, én pedig este kilenc után már nem vagyok hadra fogható.

Pedig komoly, százezres gázsik voltak a celebes főzőműsorokban. Ha már pénzről van szó: az idén tavasszal elvették az MTV-s örökös tagságért járó havi 240 ezer forintjukat. Ez mennyire bántotta?

A lapok megírták, hogy elvették az örökös tagságért járó havi apanázst, de azt nem, hogy visszakaptuk. Szeretném most jelezni, hogy két hónappal ezelőtt visszaadták, és visszamenőleg is kifizették. Tizenketten voltunk eleinte örökös tagok, de fogyunk, újak pedig nem kerülnek be. Úgy tűnik, ez már kihalásig megy.