Mi az a többkamerás szitkom, és van-e konzervnevetés?

2012.12.11. 12:05

Miközben egy hazai néző néha félmosoly nélkül végig tud nézni egy hamisítatlan amerikai szitkomot, a többkamerás szituációs komédiákat közönség, ráadásul hálásan kacagó, rajongó közönség előtt veszik fel, így csak a hangmérnök utómunkájára van szükség. De milyen az egykamerás komédia, van-e konzervnevetés?

Az RTLII nemrég kezdte el sugározni az Egy rém modern család című sorozat sorozatot (a képen), korábban pedig az RTL Klubon is látható volt az Egy rém rendes család. Mindkét széria szitkom, vagyis szituációs komédia, mindkettő főszereplői között ott van Ed O'Neill, azonban a két sorozat között van egy nagyon nagy különbség: az egyik egykamerás, azaz single camera komédia, míg a másik többkamerás, azaz multicam komédia. Ez többek között a filmezési stíluson is tetten érhető, de leginkább azon, hogy az egyik sorozatban jelen van a sokak által konzervnevetésnek nevezett közönségkacaj, a másikban viszont nincs.

Forrás: abc

Konzervnevetést írtunk, azonban a kacaj nemcsak mankónak kerül a sorozat hangsávjára, hanem azért is, mert a többkamerás komédiák zömét Amerikában élő közönség előtt veszik fel. Tehát az Egy rém rendes család vagy a Jóbarátok, esetleg a Két pasi meg egy kicsi esetében kvázi egy színpadon, illetve egy többdíszletes színpadsoron zajlanak a felvételek, olyan nézők szeme láttára, akik jegyet vásároltak az előadásra. Ők pedig általában rajongók, és ha már elmentek ebbe a tévés színházba, teljesen természetes módon nevetéssel, tapsolással, álmélkodással jeleznek a színészeknek, s így a konzervnevetés kifejezés máris nem állja meg a helyét.

A nevetések hosszát és helyét még így is tudják a készítők, illetve a hangmérnökök befolyásolni az utómunkák során, és ha szükség van rá, egyes kacajokat fel tudnak dúsítani, illetve le tudnak rövidíteni vagy halkítani, ha esetleg zavarnák a színészek játékát. Sajnos a sorozatok magyar verziójában olykor fapados megoldást kapunk, hiszen amennyiben a forgalmazó rendelkezik az eredeti nevetősávval, akkor a szinkronstúdió is azt használja, viszont, ha ilyet nem tudnak küldeni, akkor egy ismétlődő konzervnevetéssel szokták aláfesteni a magyarul beszélő jeleneteket. (Épp ilyen nevetősáv hallható a kandikamerás külföldi műsorok egy részénél.)

Életszerűtlen szituációk négy kamera előtt

Ezeknek a nevetéseknek a többkamerás szitkomokban dramaturgiai szerepük is van, mivel a készítők tudják, hogy a közönség bizonyos esetekben hogyan fog reagálni, ezért a történetet, illetve a párbeszédeket is ehhez igazítják. Például a közönség reakciói miatt ebben a műfajban több a félreértésen alapuló helyzetkomikum, de az is jellemző az efféle sorozatok szereplőire, hogy poénos egysorosok segítségével kommunikálnak egymással, hogy a nézők minél gyakrabban felnevessenek.

Forrás: cbs

A Két pasi felvétele

Éppen ezért a poénok szerkezetének is idomulnia kell a műfajhoz, a többkamerás szitkomok esetében mondat közepére nem érdemes poént írni, mert akkor a közönség a saját nevetése miatt nem hallaná, hogy mit mond az adott karakter - és a mondatvégi poénok miatt nincsenek hosszú monológok sem a többkamerás műfajban, hiszen a sok röhögés közepette túlságosan feltűnő lenne 7-8 olyan másodperc, amikor teljes csendben ül a közönség. Amikor pedig nem lehet kikerülni a hosszabb mondatokat, akkor áll elő az a teljesen életszerűtlen szituáció, hogy az adott karakter némelyik mondatát követően hatásszünetet tart, hogy nevethessen a néző, majd folytatja mondandóját.

Persze azt, hogy a komédiák többkamerásak, nem a közönség kacaja határozza meg, hanem az elkészítés módja. A műfajba tartozó sorozatok esetében ugyanis a készítők hosszabb jeleneteket írnak, amelyeket négy, folyamatosan forgó kamera előtt vesznek fel általában megszakítás nélkül - hasonlóan egy színházi előadáshoz. Természetesen mindezt egy majd egyhetes próbafolyamat előzi meg, melynek során a helyszínen lévő írók az esetlegesen nem működő poénokat kicserélhetik, illetve mindent a végletekig finomhangolnak. A négy kamera közül kettő a közeli képeket adja, illetve a jelenet hangsúlyos karaktereit tartja szemmel, a másik kettő közül az egyik a totálképekért, vagy a többszereplős kompozíciókért felel. Ezen kamerák képét a rendező és az asszisztense monitorokon nézi, és már valós időben vágja is, ezzel afféle technikai verziót készítve az adott epizódhoz, amely végleges formáját persze csak a vágószobában nyeri el.

A közönség kacaja nélkül adott komédiákon nincs sok minden magyaráznivaló, mindenben ellentétei a többkamerásoknak, a felvételük jó közelítéssel úgy történik, mint bármelyik filmé vagy drámasorozaté - sok leállással, különböző snittek összeillesztésével. A műfaj sokkal szabadabb, mentes a kötöttségektől, a karakterek, az írók illetve a rendezők mozgástere is sokkal nagyobb, speciális felkészülés nélkül is lehet tömeg- vagy utcai jeleneteket forgatni. Ráadásul az egykamerás sorozatok dramaturgiája is fogyaszthatóbb, hiszen nem csak poénra kihegyezett mondatokban beszélnek a figurák, éppen ezért az egykamerás sorozatok mentesek a hatásszünetektől, és lehet több poént is egymásra halmozni anélkül, hogy bárkinek is megértési nehézsége támadna.