Egy fejet levágtak, de ennyi

A napfényt az első részben jó darabig nélkülöző Vikings borongósan is szépséges tájakon, befagyott fjordokban, rettentő sziklahegyek tövében játszódik, egy olyan világban, ahol más volt az emberek halálhoz való viszonya, mint manapság. A pilot lassú, de ígéretes, a fröcsögő vér és a pajzánság sem hiányzik.

Elkeseredett harcjelenettel nyitunk, megismerjük a tisztes szegénységben, a kornak megfelelő, kissé koszos kalyibában élő főszereplőt és kis családját, majd érzünk némi párhuzamot az 1492 - A paradicsom meghódítása című filmmel: ott a nagy gondolatokkal teli Depardieu nézett tűnődve, reménykedve a titokzatos, felderítetlen nyugat felé, itt Ragnar az, akinek kezd elege lenni a nyomorúságos keleti partvidék, a balti területek szegényes viskóinak fosztogatásából, és menne ismeretlen tájakra, olyanokra ahol virágzó, gazdag városok fölött más istenek uralkodnak. Az uralkodó hezitálása is ismerős, ott Ferdinánd, itt a klánvezér félti hajóit, embereit, reputációját.

Feltűnő, mennyire más a halálhoz való viszony a sorozatban: a gyilkosságban bűnösnek találtatott férfi például egykedvűen veszi tudomásul az ítéletet, és higgadtan választ magának halálnemet. Sziklakemény, látszólag rideg közeg ez, ahol a nők sem riadtak vissza attól, hogy kardot vagy tüzes piszkavasat ragadjanak, és azzal intézzék el a hívatlan látogatókat. Vizuálisan visszajön a Trónok harca világa, a szakállas, torzonborz, üvöltő arcok képe, az európai sötét középkort idéző miliő.

Az egyszerű és faájdalommentes férfivá avatási ceremóniától többet vártunk: az Asterix-képregények alapján a vikingeknél minimum egy vadállatot kell leölni puszta kézzel, majd hörögve meginni a még meleg vért, hogy gyerekből harcossá léphessen elő valaki. Az nem túl hihető, hogy egy erdőben élő félbolond fickó néhány hét alatt képes egy szál balta segítségével meglépíteni egy legalább 15-20 személyes, kifogástalan vitorlást, precízen, szépen faragott orrdísszel, de lépjünk túl ezen. Szórakoztató, élvezhető első részt készítettek, noha nem sok minden történik benne - viszont folyik bőszen a karakterépítés, az elkerülhetetlen családi dráma alaphelyzetének felvázolása. A végén viszont ott a vágy, hogy megnézzük a folytatást a megkedvelt figurák miatt.

Mivel a History Channel első fikciós szériájáról van szó, a sorozatrajongók bőszen töltik is le, ahol csak lehet. Csalódni azok fognak, aki történelmi sorozatként olyasmit vártak, mint a Spartacus, de amit a Starz csatornán lehet, azt egy főleg dokukat adó ismeretterjesztő tévén nem: itt nincs szex, pláne nem orgia, nincs öncélú vérengzés, indokolatlan brutalitás, legfeljebb egy levágott fej (a Spartacus-ban nincs epizód egy kontérnyi, szanaszét fröcsögő vér nélkül), és nincs otromba szentségelés sem (a Starz szériájában nem nagyon finomkodnak, röpködtek a káromkodások Batiatus mocskos szájából). Lassan építkező, de ígéretes sorozatról van szó, várjuk a szőrös, elszánt északi fickók igazi kalandjait.