Főszerepnek indult, halál lett belőle

A legtöbb sorozatba főszereplőnek leigazolt színész joggal bízhat benne, hogy akár évekig is képernyőn lesz. Akadnak persze kivételek, olyanok, ahol szemrebbenés nélkül likvidálnak bárkit, ha a dramaturgia úgy kívánja. Vigyázat: a cikk nyomokban spoilert tartalmaz!

A Trónok harca esetében a harmadik évad kilencedik epizódja verte ki a biztosítékot sok tévézőnél, akit korábban beszippantott a fantasyvilág. A rész címe valójában The Rains of Castamere, noha sok helyen - hibásan - Red Wedding-ként emlegetik: ebben több karaktert is eltesznek láb alól, köztük kettő olyat, akiket három év alatt megszeretett a tévéző, és kifejezetten pozitív, vezető karakternek számítottak. A legtöbb néző megszokta, hogy a hős sokáig él, megkínozhatják, hordóba bezárva, leláncolva levethetik egy szakadékba, de a végén akkor is összeszedi magát és diadalmaskodik, itt viszont nem ez történt. Általános felháborodás követte a vetítést, a könyvek tempójában haladók pedig - akik már négy-öt kötet után vannak - jót röhögtek a markukba, hiszen ők már jó ideje tudják, mi történik majd.

A Trónok harca különben nem először sokkolt azzal, hogy dramaturgiai okokból eltakarított a színről egy főszereplőt, hiszen már az első évadban is volt ilyen: a sorozat legnagyobb sztárjának számító Sean Bean karaktere, Ned Stark volt az abszolút szerethető, minden gonoszság ellen kiálló főhős. R. R. Martin azonban gond nélkül lefejeztette a jószívű, családszerető férfit, és sok tévéző már akkor döbbenten állt az események előtt, ugyanis nem szokta meg, hogy egy - akár nyolc-kilenc évre tervezett - tévés saga elején eltüntetik a színről a kedvencét. A rutinosabb tévézők azonban sejthették, hogy nem él sokat a figura, mert Sean Bean rendkívül sokszor halt meg filmekben, néha csak fejbe lőtték, leszúrták, de robbant fel motorcsónakon és tépte szét két ló is, amelyekhez előtte gondosan hozzákötözték.

A Trónok harca tehát nemcsak azzal lóg ki a több fantasykönyv és -film közül, hogy itt kifejezetten sok a szex, gyakran meleg formában, de láthatóan az a színész sem mehet biztosra, aki vendégszerep helyett állandó karaktert kap (esetleg levágják a kezét, és egy évet leláncolva tölt, mint Jaime Lannister).

Trónok harca Forrás: HBO

Hasonlóan véres kaszabolás volt jellemző az egyébként egészen más stílusú 24-re, amely ugye modern akciósorozat volt, nem fantasy, de ott is meglehetősen gyakran sokkolták a tévézőt fontos figurák megölésével. Az első évad vége felé például feleségét, Teri Bauert veszíti el Kiefer Sutherland karaktere, de később is szépen hullnak (David Palmer, Sherry Palmer, Michelle Dessler, Bill Buchanan többek közt). A szériában tényleg bárki bármikor meghalhatott, és ezért a kiszámíthatatlanságért is szerette sok millió néző, amellett, hogy állandóan pörgött a sztori, nem volt öt perc unalom. A kreatív írói csapat még Jack Bauert is kinyírta gond nélkül, holott ő nemcsak egy szereplője a sorozatnak, hanem az, aki köré íródik a komplett sztori. Szerencsére, és ahogy az várható volt, feltámasztották valahogy, de így is 14 ezer 788 embert likvidáltak a szériában, mint ahogy pár lelkes néző összeszámolta.

Dexter, Michael C. Hall amerikai színész Forrás: Showtime

Főszereplőt brutálisan kinyírni nem jellemző a komédiákra, mert ha a gyakori botrányos viselkedés miatt ki is rúgnak egy sztárt épp a saját sorozatából (Charlie Sheen, Két pasi meg egy kicsi), akkor is megoldják viszonylag fájdalommentesen (Charlie Harper egy metró alá esett, de csak beszélnek róla, gyakori tréfák közt). Ha viszont egy több éven át hömpölygő thrillert választunk, akkor fel kell készülünk arra, hogy váratlan és sokkoló halál miatt ücsörgünk majd némán, döbbenten egy-két percet az adott rész után. A Dexter-nek például kinn a nyolcadik évadja jön, itthon a hatodik megy, úgyhogy talán már elmondható, hogy a főhős szerelmét a negyedik legvégén bestiálisan kinyírják, de úgy, hogy a kádnyi véres vízben úszó, halott asszony mellett ott sírdogál egy vértócsában a kisbabája. A jelenet jellemfejlődés szempontjából sem elhanyagolható, mert a szociopata főhős évekig próbál érzelmeket kicsiholni magából, majd mire változni kezd, megszereti a feleségét, el is veszti.

Walking Dead Forrás: TNT

A Walking Dead sem szűkölködik meglepő halálesetekben, de mire is számítson az a színész, aki egy ilyen című, zombi-apokalipszis után játszódó szériába igazol? Mindenesetre az itthon még nem látható, de a világ számos országában már futó horror-kalandsorozat nézőinek nem szabad túlzottan megszeretniük a karaktereket, mert a sokkolás érdekében a forgatókönyvírók nem ismernek sem istent, sem embert (sem jó zombit). Elhullik Shane Walsh, aki elvileg a főszereplő legjobb barátja, feleségének védelmezője, és még kicsit több is, majd maga a nej, Lori Grimes, ráadásul kétszer: először belehal a szülésbe, utána pedig fejbe lövik, nehogy vérre szomjazó zombiként térjen magához. A harmadik évad kaszabolásairól pedig már nem is írnánk, de lényeg, hogy hosszabb távra tervezők közül meglehetősen sok színész keresett egészen új munkát Hollywoodban a forgatások befejezése után.

Akad még egy olyan - mostanában igen menő - sorozat, amelyben tökéletesen kiszámíthatatlan, ki mikor hal meg, illetve marad-e halottként a képernyőn. A Viasat6-on kezd az American Horror Story (mi láttuk mindkét évadot), ennek első eresztésében egy szellemekkel teli házba költözik egy család. Egyre nyomasztóbb lesz minden, kliséket, paneleket rendesen használnak, de minden megszokott rémisztő elemet olyan ügyesen, hogy dermesztő egésszé áll össze a történet. Egy baj van vele, hogy szinte mindenki meghal - de ez a színésznek annyira nem nagy probléma, mert kísértetként marad a sztoriban, és kapja tovább a gázsit. Az eseményekért nagy részben Ryan Murphy felel, aki korábban a szintén beteges Kés/Alatt-ot is elkövette: ezzel pedig minden elmondtunk.