Többen a dalszöveget sem tudták az X-Faktorban

Lement a tábor-szakasz első része, néhány erős hanggal, pár kellemetlen jelenettel. A mentorok nem fukarkodtak a nagy szavakkal, és szemrebbenés nélkül küldték haza azokat, akik nem tudtak koncentrálni a nekik jutó egy percre.

A tábor-szakaszhoz ért a negyedik X-Faktor: ez második lépcsőfok, az etap, ahol mindenkinek be kell bizonyítania, hogy nem csak egy dalt tanult be ügyesen, hanem más stílusban, más nótával is meggyőző. Itt nem csak a képzett hang számít, hanem az, mennyire eladható egy fazon a lapoknak, tévézőknek: az előző szériában volt olyan, aki a casting első fordulója után sem a táborban, sem a mentorházban nem remekelt, de karakter volt, és megosztó is egyben, így ment tovább (Csobot Adél), de olyan is akadt, konkrétan Zámbó Krisztián, akit nem a hangja vagy kisugárzása vitt előre, hanem tudjuk, kinek a szelleme.

Forrás: RTL Sajtóklub

Az adás elején egy meglehetősen kegyetlen húzással összegyűjtötték a százötven reménykedőt, három csapatra osztották őket, majd jöttek a mentorok, akik közölték, hogy a középső csapat - ötven ember vagy együttes – már mehet is haza. Gesztiék a drámai és szigorú húzás előtt visszanézték az összes produkciót, amely az első castingon megfelelt, de a harmadát mégis elküldték, újabb meghallgatás nélkül.

Csalódott zenészek hagyták el a szállodát, ők mind két napra jöttek, bízván még egy fellépésben, de egy óra múltán már kulloghattak haza. Őket akár e-mailben is értesíthették volna, hogy nincs értelme felcuccolni Pestre mondjuk Deszkről, utazni négyszáz kilométert, de akkor nem lehetett volna megrázó képsorokat, összeomló fiatalokat mutogatni... Alföldi viszont nem vitt sok érzelmet a döntésbe, szerinte úgyis csak egymás idejét rabolták volna azokkal, akik nyilvánvalóan esélytelenek az élő show-ba kerülésre.

A szólóban indulókat trióba tették össze, úgy énekeltek, a csapatok külön dalokat kaptak, de nekik sem lehetett beleszólásuk abba, mely slágert kell eljátszaniuk – a lényeg az volt, hogy saját hangszereléssel, saját stílusban adják elő azt. Két perc jutotta bizonyításra, a dal begyakorlására pedig mindössze egy nap. Az első fellépés persze zokogással végződött, a sárga gatyás, hajába sárga csíkokat festő, együttérzést mímelő Lilu faggatta a kiesőt, egy műszempillás, fekete hajú szépséget, akinek sebeire az sem jelentett gyógyírt, hogy a másik két ember (akiket egy nappal korábban nem is ismert), mehetett tovább. A Barátok köztből ismert Bozsek Márk is fellépett, hercig kis kardigánban, dinamikus előadással, ketten továbbmentek a háromból.

Forrás: RTL Sajtóklub

Egy Pál Benjámin nevű fiú azzal lepte meg a zsűrit, hogy reszkető kezében tartotta a szöveget, onnan olvasta, egy nap alatt talán meg lehetett volna tanulni nyolc sort – ennek ellenére továbbjutott. A mentorok nem fukarkodtak a nagy szavakkal („ott áll melletted két ember, akinek ugyanúgy az élete függ ettől a két perctől"), és remek dramaturgiai érzékkel értékeltek, tudván, mi kell egy ilyen tévéműsorban, azaz volt, akit hosszan gyepáltak verbálisan, dühösen kritizáltak, majd mégis továbbengedték. Danics Dóra laza volt, a Csillag születikben még harmonikázó Szabó Ádám is jól teljesített. Hegyi Ákos újfent megjátszós, teátrális énjét hozta elő, egy Zsófi nevű lányt pedig az egykori hungáriás Dollyhoz hasonlított Szikora, és láthatóan ez nála a bókok csimborasszója.

Később is akadtak, akik nem tudtak megtanulni két versszakot, és vagy olvasták a szöveget, vagy motyogtak valamit zavarodottan. A két sármos fickóból, egy dobosból és egy gitáros-énekesből álló duó is továbbment, amúgy meglehetősen halovány előadással, és ebből is világosan kiderült, hogy a showbizniszben nem hátrány a jó külső: ha két csúnya, pattanásos törpe jött volna elő ugyanezzel a produkcióval, akkor szívfájdalom nélkül hazaküldték volna őket Gesztiék. A szombati adás végére hatvanan maradtak, vasárnap este huszonnégyre szűkül a mezőny.

A napokban Tóth Gabival és Alföldi Róberttel is interjúztunk, előbbi cikk itt, utóbbi pedig itt olvasható.