Bertalan Ági: Mi voltunk a magyar Szex és New York

2013.10.08. 20:16

Elsőre felvették a Színművészetire, majd tizennyolc évet húzott le a Katona József Színházban. Mostanában az RTL II hangja Bertalan Ági, aki a Dr. Csontban is szinkronizál, és a Szex és New York Mirandájaként is ismerős lehet. Egy kávé mellett beszélgettünk színházról, szinkronról, és azt is elárulta, mivel foglalkozna szívesen, ha nem színésznő lenne.

Te lettél múlt évben az RTL II hangja. Hogy történt a megkeresés?

Felhívtak, hogy zajlik egy casting, és menjek be. Ez egy meghívásos válogatás volt, szerintem hárman-négyen lehettünk, akik közül végül kiválasztottak engem. Jó érzés volt rögtön belecsöppenni a csatorna indulásába, és azóta is nagyon élvezem a munkát. Korábban voltam már egy csatornahang-válogatáson, de azt a munkát nem én kaptam meg. Valószínűleg azért nem, mert a sors erre várt; hogy ez a feladat legyen az enyém. Utólag mindig kiderül, hogy a dolgok nem véletlenül történnek. A csatornánál nagyon profi stáb dolgozik, a szöveg mindig precízen meg van írva, másodpercre pontosan.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Ez akkor nem úgy történik, hogy látod a képet, és rámondod a szöveget, mint a szinkronoknál?

Nem. Elmondom a szöveget, és utána teszik össze a képpel. Eleinte ez fura is volt. Jeleztem is, hogy sokkal könnyebb lenne, ha látnám a képet, és hallanám az aláfestő zenét. Mert akkor annyira másképp mondja az ember, ha látja azt, hogy mi történik, és ha hallja a zenét. Sokszor attól félek, hogy a zenével összerakva a hangomat fals leszek, de mindig úgy összehozzák, hogy harmonikus legyen a kettő.

Hogyan kezdtél el szinkronizálni?

A főiskolán hívtak először. Akkoriban a szinkronrendezők nagyon sokat jártak színházba, és akin hallották, hogy alkalmas a hangja, a beszéde, azt rögtön hívták egy-két tekercses próbákra. Az is rögtön kiderül, hogy valaki ebben ügyes vagy ügyetlen. Ehhez kell egy olyan képesség, amit lehet fejleszteni, de igazán megtanulni nem. Sok olyan színházi színészt ismerek, aki azt mondja, hogy neki egyszerűen nem megy. A papír, a fülhallgató, a kép, a hang együtt az túl sok. Olvasni, beszélni, nézni, hallgatni nem könnyű egyszerre. Én meg pont azt élvezem, az jelent sikerélményt, ha elmondhatom, hogy "na, most sikerült, pont olyan lett". Lehet, hogy nem vagyok elég önálló, de én ezt szeretem.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Emlékszel az első szinkronodra?

Emlékszem, az egy indián lány volt valamilyen indiános filmben. Nagyon helyes, copfos kislány volt. Ennyire emlékszem, többre nem. Nagyon sok ilyen szerepem kiesik. Néha rácsodálkozom, amikor a tévében meglátok egy régi filmet, hogy "ez az én hangom". És egyáltalán nem emlékszem rá, hogy ezt én csináltam.

Gondolom, a Szex és New Yorkra biztosan emlékszel.

Persze, arra igen. Amikor ráértünk, akkor általában mind a négyen [a többiek: Kéri Kitty, Létay Dóra, Spilák Klára] benn voltunk a műteremben. Vagy a páros jeleneteknél ketten. Ott ritkán voltam egyedül a mikrofon előtt. Mindig jó hangulat volt, sokat nevettünk.

A szinkronon kívül is találkoztatok?

Amikor ennek a sorozatnak olyan nagy felfutása volt, főleg a két mozifilmnél, akkor volt sok promóciós fotózás meg interjú, amikor együtt voltunk. Sok fotózáshoz kellett külön ruha, fontos volt a smink, a haj, meg minden. Azokra együtt készültünk. Amikor összejöttünk, mi voltunk a magyar Szex és New York.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Szerinted ez a sorozat kifejezetten előrelendítette a szinkronkarrieredet?

Nikodém Zsigmond szinkronrendezőnek nagyon hálás vagyok ezért utólag is. Akkoriban nem tűnt föl, hogy ez milyen nagy dolog, mert akkor még rengeteget játszottam színházban, és örültem, ha valahogy be tudtam passzírozni a napirendembe a szinkront. Meg akkor még a gyerekek is kicsik voltak. Akkor ez még egy tizedik dolog volt, amit még meg kellett csinálni. De azóta, hogy ez ilyen hatalmas nagy siker volt kint is, meg itthon is, és négyünk számára tényleg nagyon fontos lett, azóta nem tudok Zsigának elég hálás lenni. Ilyen Kozma Mari is, aki a Dr. Csontot osztotta rám. Arról a munkáról sem lehetett még akkor tudni, hogy ekkora siker lesz. Most pedig már a nyolcadik évadot forgatjuk!

Szoktad nézni a Dr. Csontot a tévében? Bírod a véres képeket?

Szeretem, szoktam nézni. Eleinte sokkolt, nem tudtam odanézni, ha nagyon véres volt egy kép, de most már csak nevetek rajta. Jópofának tartom. Néha ők is olyan viccesen csinálják, ahogy megfognak egy darab csontot és az arcodba nyomják. Ami ijesztő volt, az az Amerikai Horror Story. Abba is bekerültem, mint epizódszereplő. Én nem szeretem a horrort, és ez nagyon félelmetes volt. Hát ez szörnyű... gondoltam magamban. Majd elkezdtem nézni a sorozatot, mert érdekelt, hogy miért vállalta el mondjuk Jessica Lange vagy más nagynevű sztár. Végül úgy beszippantott, hogy rajongó lettem.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Mi a véleményed a Dr. Csont főszereplőjéről, Emily Deschanelről?

Nem egy nagy színésznő, de az arca olyan felület, amit öröm nézni. Ilyen kinézettel ott kell lennie, ahol van. Adatott neki két gyönyörű szem, egy alabástrom bőr. Gyönyörű, jó ránézni. Emellett szerintem egy helyes nő, és ez kiderül abból is, ahogy játszik. Látszik, hogy teljesen odaadóan csinálja, amit rábíztak.

Milyen Dr. Booth (David Boreanaz) hangjával, Széles Tamással dolgozni?

Nagyon szeretek vele szinkronizálni, sokat voltunk már együtt mindenféle sorozatokban és filmekben. Megbízható, profi, nyugodtan rá lehet támaszkodni. Nem kell félni, hogy bármi baj történik. Nyugodtan vele lehet menni, lehet vele játszani, kipróbálni dolgokat, mert tudom, hogy nem fogom őt azzal megzavarni. Nagyon bírom.

Deschanel játszott egy-két filmben a sorozat indulása óta, aminek itthon is elkészült a szinkronja. Zavar, hogy nem téged hívtak?

Nem is tudtam ezekről a filmekről... Úgy vagyok ezzel, hogy sokszor voltam a másik oldalán egy-egy ilyen szituációnak. Most legutóbb Halle Berryre hívtak, akit én még soha nem szinkronizáltam. Akkor végiggondoltam, hogy mi lenne, hogyha Emily Deschanelt valaki más szinkronizálná egy másik filmben. Akkor azt gondoltam, és most is azt gondolom, hogy azért úgy szívnám a fogamat, hogy "jó lett volna, ha én csinálom", de miért ne próbálja ki más? Mert nálunk szerintem ez olyan, mint egy szerep. Miért ne játszaná el más is azt a figurát, hogy Emily Deschanel? Miért ne játsszam el én is azt a szerepet, hogy Halle Berry? Én így fogom fel.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Elégedett voltál magaddal Halle Berryként?

Én élveztem a szinkront. Ez a legutóbbi filmje volt, A hívás. Egy 911-es hívószolgálatos csajszit játszik, és Abigail Breslin, aki a Család kicsi kincsében szerepelt, volt a lány, aki bajba jutott, egy gyilkos üldözte.

Hajlamos vagy beleélni magadat egy-egy jelenetbe a szinkronstúdióban?

Ott helyben igen, bele szoktam élni magam. De ahogy kilépek az ajtón, ez elmúlik.

A Madagaszkár pingvinjeiben te alakítod a vidrát. Abban elég sokat lehet bolondozni, hiszen animációs filmről van szó. Az vidám műfajú filmeket szereted jobban, vagy inkább a drámai szerepek állnak hozzád közelebb?

Ezt így nem lehet megmondani. Pont az a jó ebben az egészben, hogy egyik nap ezt csinálhatom, másik nap azt. Sőt, egy napon belül is: délelőtt valami őrületet kapok, mondjuk a vidrát, délután meg valami véres drámát vagy horrort. Ez teljesen olyan, mint amikor gyerekkoromban játszottunk. Lementünk a pincébe, és a sötétben nagyon féltünk, aztán fölmentünk ebédelni. Ez játék.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Az Oroszlánkirályban te voltál Nala, meg Csipkerózsikának is te adtad a hangodat a klasszikus mesefilmben. Mennyire szeretsz rajzfilmeket szinkronizálni?

Szeretek, bár ezek a Disneyk más kategóriába tartoznak. Ezeknél a kinti gyártó ellenőrzi, hogy hangról hangra minden a helyén legyen, és emlékszem, hogy azzal mindig meggyűlt a bajunk. Ők elvárják az eredeti hanglejtést is, ami egyébként magyarul nem úgy szólalna meg. Hiába fura, mégis úgy kell tennünk, ahogy kérik. Ezek a Disneyk furák, de ezzel együtt jól szoktak sikerülni, mind minőségi munkák.

Korábban számos tévéfilmben, sorozatban játszottál. Manapság elvállalnád, ha felkérnének egy dokureality egyik szerepére? (Ilyen a Családi titkok vagy a A gyanú árnyékában - a szerk.)

Nem, nem szívesen. Ez nem színészi munka.

Mostanában látni színpadon?

A Centrál Színházban játszom egy előadásban, az a címe, hogy Pletykafészek, egy nagyon jó vígjáték. Nagyon jó a szereposztás: Liptai Klaudia, Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter, Scherer Péter, Básti Juli, Simon Kornél, Schmied Zoltán, Cserna Antal és Gats Éva. Nagyon jó előadás. Annyi, hogy arra az időre kikapcsolsz, és felhőtlenül kacagsz.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Nézőként szoktál színházba járni?

Időm az lenne, de valahogy elmúlt az érdeklődés. Amikor színész akartam lenni, akkor minden este színházban voltam, főleg a Katonában. Akkor menni kellett. De mostanra már telítődtem. Most már nem kell mennem, nincs bennem az a vágy, este otthon szeretek lenni.

Elsőre felvettek a Színművészetire?

Igen, úgy gondolom, hogy szerencsém is volt. Talán, ha nem Zsámbéki Gáborral hoz össze a sors, ha nem ő indít osztályt, akkor lehet, hogy nem vesznek fel. Ő kimondottan látott bennem fantáziát.

Aztán leszerződtél a Katona József Színházhoz. Hány évig voltál ott?

A gyakorlattal együtt 18 évig voltam ott, az hosszú idő.

A gyermekeid hogyan kezelik, hogy naponta hallhatnak a tévében?

Már megszokták. Most már nagyok, a fiam 21, a lányom pedig 17 éves. Kisebb korukban, amikor meghallottak a tévében, mindig örömmel kiáltottak föl, hogy "anyu, ez te vagy!" De mostanában már inkább azt mondják, hogy "ez is te vagy?".

Ők nem kokettálnak a színészettel?

A fiam a filmezés felé indult el, rendező szeretne lenni. Ő játszott a gimnáziumi színjátszó körben, meg most a főiskolán az osztálytársai filmjeiben is szokott szerepelni. De kimondottan nem akar színész lenni.

Ha nem színésznő lennél, akkor mivel foglalkoznál?

Óvónő lennék vagy valami ilyesmi. Gyerekekkel szeretnék dolgozni, az mindig is nagyon vonzott.