Latinovits Zoltántól itt kaptam öt hatalmas pofont

Olyan magyar és nemzetközi produkciók forgatási színhelye volt, mint a Keménykalap és krumpliorr, a Hahó, öcsi, az Egri csillagok, a Mephisto vagy az Evita: hivatalosan is megnyitották a Mafilm felújított, III-IV-es műtermét a Róna utcában.

A hangosfilmgyártó műterem − ahogy a Szacsvay László által felolvasott, a stúdió megépüléséről szóló 1937-es cikkben állt − két, egybenyitható helyiség, amely idén januárra egy 441 négyzetméteres greenboxot, új szigetelést és szárnyas ajtókat kapott. A nyitóeseményen sok tévés megjelent, örült egymásnak, Herendi Gábor pedig megjegyezte, hogy az újramegnyitás hozzájárul magyar filmek elkészüléséhez, hiszen ez számos más műteremmel szemben hazai kézben van, így az árharcban nagy segítség lesz.

Szacsvay László Jászai Mari-díjas színész Forrás: MTI/Kallos Bea

Szacsvay kedvvel szállt be a múltidézésbe: "sok gyerekkori élményem van a Mafilmmel kapcsolatban, ide jártam színészt nézni. Közel laktam, volt kerékpárom, elkarikáztam ide, és néztem a régi nagyokat. Nem is ismertem őket akkor, csak a színes forgatagot figyeltem. Akkor még nem volt itt ez az épület a bejáratnál, csak egy kerítés volt az utca felől, és be lehetett látni a Filmgyár udvarára. Lovakat, kosztümös hölgyeket, urakat lehetett látni, mikor jó időben sétálgattak itt a forgatási szünetekben."

"Latinovits Zoltántól ebben a stúdióban kaptam öt hatalmas pofont" − folytatta Szacsvay. "Egyet kellett volna adnia, de ötször vették föl, és mind az ötször hatalmasat kaptam tőle a Volt egyszer egy család-ban, melyben betörőt játszottam. A Kakuk Marci-ban pedig én voltam a bolond Jánoska. Egy hatalmas vidéki pajtát építettek fel ebben a műteremben, de egy időben volt itt egy szinkronstúdió is, ahol utószinkronokat csináltunk. De itt forgott az Idegen arcok 1973-ban, meg Maár Gyula egyik híres filmje, a Végül."

Szacsvay szerint nagy dolog az, hogy most újjáépült, de bízik benne, hogy csak forgatási célból, mert például alkalmas vállalati rendezvényekre, esküvőkre is. Szomorúnak tartja, hogy a három budapesti filmgyárból [a másik kettő a Pasaréten és a Népligetben volt] már csak egy van meg, az is csak félig. „Volt itt régen lámparaktár, műhelyek, hatalmas ruharaktár... Viszont az, hogy kísérletek vannak arra, hogy újból beinduljon egy komoly magyar filmgyártás, az nagyszerű" – mondta.

Kosztümös hölgyek és urak a főtéren

„A Kakuk Marci-t is ebben a műteremben forgattam, A kard bizonyos részleteit, meg A Hídember-t" − kezdte a felsorolást Haumann Péter. Ő a hatalmas nyüzsgésre emlékezett vissza, amely a Filmgyár udvarán volt nap mint nap. "A rengeteg kosztüm, a sok idegen... Dőltek ki az emberek a műtermekből, nem csak ebből. Hunyorogtak a napfényben, nagy dumák voltak, megérkezések, ajtócsapkodások, elutazások. Olyan volt, mint egy olasz város kis főtere. Évente nyolcvan-száz, alaposan előkészített, jó minőségű filmet forgattak itt. Manapság meg összesen készítenek négy-öt filmet egy évben" – mondta tűnődve.

Andy Vajna is ott volt. "A műterem megnyitása az első lépés afelé, hogy rendbe hozzuk a Mafilmet, és ismét egy versenyképes stúdió lehessen belőle: előnye a többi műteremmel szemben, hogy ez a város közepén van. A felújítással és megfelelően karbantartott eszközökkel szeretnénk támogatni a magyar filmet, de emellett anyagilag és stratégiailag is" – magyarázta.

Bodrogi Gyula nem telefonált végig Forrás: MTI/Kallos Bea

Herendi Gábor a "Nyitnikék"-es Postabank-reklámjára emlékezett vissza, melyet a III-IV-es stúdióban forgatott: "Összenyitottuk a műtermeket, felépítettünk egy stilizált utcát. Az volt a koncepció, hogy három kisfilm lesz, különböző színekben. Egy nap leforgattuk, aztán éjszaka átfestettük a teljes díszletet, következő nap megint forgattunk, aztán megint átfestettük, és így tovább. A III-IV-es stúdió elképesztő előnye a hihetetlen nagy belmagassága, meg a két műterem összenyithatósága. Leginkább nagy díszleteknek és játékfilmeknek fog otthont adni. Vannak modernebb stúdiók, de az igazából ritka, hogy egy díszletnek speciális igénye legyen: általában egy nagyon nagy, fűthető térre van szükség. Mondjuk ekkora greenboxot sem sűrűn találni."

Itt forgott a Hahó, Öcsi

A megjelentek közül többen is úgy kezdték a visszaemlékezést, hogy "itt nőttek fel", de ezzel persze nem csak a III-IV-es műteremre, hanem a Mafilmre (1964 előtt Hunnia Filmgyár), mint filmgyártó intézményre gondoltak. Piros Ildikó 15 éves volt, mikor először betette oda a lábát. „Volt egy meghallgatás, ahol a leghíresebb filmrendezők ültek itt egy szobában, mint Bacsó Péter meg Várkonyi Zoltán. Akkor én Kecskeméten laktam, kislány voltam. Édesanyám felcibált a fővárosba, és 3500 gyerek állt sorba itt a Filmgyár előtt... ez ma elképzelhetetlen. Steiner Laci felvételvezető végigszaladt a soron, és anyukám, aki nagyon szép nő volt, azt mondta neki, hogy nekünk megy vissza a vonatunk Kecskemétre. Kérdezte, kerülhetnénk-e be hamarabb. Bejutottunk, aztán Mensáros Lászlóval és Kabay Barnával csináltak rólam egy próbafelvételt, és ezért lettem színész."

"Emlékszem, ahogy a korabeli ruhákban állt a statisztéria, gyönyörűen ki voltunk festve, és félelmetes frizurákkal léptünk be a díszletbe. Abszolút természetes volt az esti színház mellett, hogy a napot a Filmgyárban töltöttük. És az, hogy az unokáim azt a Hahó, öcsi!-t nézik, amit itt forgattunk, az csodálatos" − tette hozzá.

Oroszlán Szonja is megjelent Forrás: GÁSPÁR MIKLÓS / MNF-MAFILM

Papp Ödön gyakornokként került a Róna utcába, azaz az 1-es telepre. Másod- majd első felvételvezetőként, később gyártásvezetőként és producerként dolgozott. "Itt volt a nemzetközi stúdió, meg alapvetően játékfilmeket forgattunk. 1993-ban Simó Sanyi producer engem bízott meg a Hoppá című filmmel, melynek a rendezője Maár Gyula volt. A rendszerváltás után ez volt az első játékfilm, mely magángyártásban készült, és ki is jutottunk a Berlini Filmfesztiválra" – emlékezett. Papp jelenleg épp egy történelmi témájú filmmel pályázik a Magyar Filmalapnál, de babonából nem árult el többet.

Szabó István Mephistója is itt forgott

Novák Emil operatőr és rendező a Filmgyárban szintén gyakornokként − segédoperatőrként és focus pullerként − kezdte. "A nyolcvanas években már nem nagyon volt díszletépítés, inkább külső helyszínekre mentünk ki forgatni. Nagy mesterekkel dolgoztam a Mafilmben: Illés Györggyel, Koltay Lajossal, és dolgoztam a Boszorkányszombat-ban Kende Jánossal, meg talán a Magánbűnök, közerkölcsökben Jancsó Miklóssal. Arra emlékszem, hogy a medencét is használtuk, ami most a greenbox alatt van befedve. Az is a felújítás része volt, hogy ez a tető, amivel befedik a medencét, nagyobb terhet is elbírjon. Szabó István Mephistó-ja is itt forgott: ez egy korszakos hely. Nagy díszlettervezők nagyon sok szép munkája volt ebben a műteremben."

Novák – aki szerint a műterem egy ház, melyet minden produkció saját maga díszít fel, a saját pénztárcájának megfelelően - elmondta, hogy a nagy nemzetközi produkciók méretben már sokkal nagyobb műtermeket keresnek, akár ötször nagyobbat. „Az újranyitás a magyar filmgyártás számára lehet fontos, mert ez a greenbox lehetőséget ad majd arra, hogy olyan forgatások is lehessenek itt, amelyeknél fontos a zöld háttér. Például a Kossuthkifli című tévésorozat, aminek ugye a 40 százaléka zöld hátteres felvétel. A stúdió új elektromos hálózatot kapott, mely munkavédelmi szempontból nem elenyésző szempont. Emellett megmentettek egy olyan ipari emléket, amelyben benne van 150 év magyar filmgyártása."

Mafilm Forrás: GÁSPÁR MIKLÓS / MNF-MAFILM

Kende János operatőr jól érezte magát a helyszínen korábban, leromlott állapotában is. Amit nagyon szeretett, az a Zsarnok szíve című Jancsó-film volt, amelyben nem kellett valóságosnak látszania a díszletnek, és fel-leengedhető, mobil elemeik voltak. "Az egyik, tízperces beállításban 800 gyertya világított, és csak néhány lámpa. A beállítás végére minden olyan kormos lett, hogy mindent le kellett állítani" – emlékezett.

Piroch Gábor kaszkadőr az Itt járt Mátyás király két-három hetes forgatását és a Vörös zsaru-t emelte ki a sok-sok produkciója közül, melyet a műteremben, illetve a Filmgyárban készítettek. "Utóbbiban felfigyeltek a munkámra meg a személyiségemre, és aztán meg sem álltam Hollywoodig."