Nők a magyar hangok mögött: Czető Zsanett

2014.09.14. 16:25

Sorozatunkban egy kicsit más oldalról mutatjuk meg azokat a színésznőket, akiknek a hangját naponta hallhatjuk. A mikrofontól, a monitorok vibrálásától eltávolodva hívtuk el a szinkronszakma legszebbjeit egy sétára: Molnár Ilona, Zakariás Éva, Dögei Éva, Zsigmond Tamara, Pikali Gerda, Bogdányi Titanilla, Bertalan Ági, Vadász Bea, Németh Borbála, Major Melinda, Urbán Andrea, Kovács Nóra, Kiss Virág és Törtei Tünde után Czető Zsanett jött velün. Korábbi cikkeinket és képeinket itt találja.

Czető Zsanett hangját mindenki hallotta már, aki sorozatokat, filmeket néz magyar tévékben, olyan művekben szinkronizált, mint az Amélie csodálatos élete, a Veronica Mars, a Rejtélyek városa, a Kaliforniába jöttem a Pletykafészek vagy a Bűbájos boszorkák.

Egy időben kevesebb szinkront vállalt, a szakma is hiányolta: „Másfél évig dolgoztam egy oviban, mert szerettem volna egy fix jövedelmet hozó állást. Mindig több lábon szerettem volna állni, a szinkron meg elég kiszámíthatatlan jövedelemforrás. Tehát nem lehet tudni, hogy mikor mennyi munka van, hogy jön össze, és ez egy kicsit frusztráló számomra. Szeretem biztonságban érezni magam."

Fotó: Bielik István - Origo

Bár szakmájában elismert és profi, soha sem tolta magát előre, nem hajtotta exhibicionizmus. „Ha úgy döntenek, hogy másé egy szerep – bármennyire is szeretném - elfogadom, nyilván meg van az oka, jobban kiérdemelte, mint én, alkalmasabb rá nálam. Másokra ugyanúgy fel tudok nézni, elismerem mások tehetségét, egy megmérettetésen, ha alul maradok, én más sikerének is ugyanúgy tudok örülni. Pontosan tudom hol a helyem" – mesélte.

Fotó: Bielik István - Origo

Mivel a hektikus, változó mennyiségű szinkron mellett nehéz bármilyen fix munkaidős állásba menni, Zsanettnek nincs könnyű dolga. Most is munkát keres, de olyat, ami mellett a szinkronra is marad ideje. Nagy szerelme még a filmezés, imád forgatni, még a statisztaszerepek között sem válogat. „Csak ne kelljen meztelenkedni. Amúgy minden más oké" – mondta erről.

Fotó: Bielik István - Origo

Gyerekkoráról is faggattuk, volt vele baj jócskán. „Kicsi koromban egyszer bekattant, hogy fiú akarok lenni. Még a fodrász néni is megpróbált lebeszélni arról, hogy levágassam a derékig érő hajamat, de hajthatatlan voltam" – emlékezett. „Nagyon sokat verekedtünk, de főleg én vertem a bátyámat, Rolandot. Ezt leszámítva jó testvérek voltunk. Előfordult, hogy anya arra jött értünk az oviba, hogy Rolandot megverték, én meg verekedtem." Ezek után nem meglepő, hogy a fiús sportokat szereti: focizott és kézilabdázott, most pedig motorozik, és legközelebb a raftingolásba vágna bele.

Fotó: Bielik István - Origo

Annak ellenére, hogy komoly kutyafóbiája volt, és az idegen kutyáktól még ma is néha megijed, Zsanett élete elképzelhetetlen lenne két kis kedvence nélkül. „Elköltöztünk otthonról és felvetette a párom, hogy jó lenne egy kutya. Úgyhogy lett egy pici csivavánk, azzal a feltétellel, hogy nekem soha nem kell sétáltatnom, de azóta szinte csak én foglalkozom vele. A kiskutyákkal már megbarátkoztam, de a nagyokkal még mindig nem, és akkor újra előkerült, hogy jó, legyen egy nagy kutyánk is, így lett egy boxerünk. Őt keményebben neveljük. Amióta nekem is van kutyám és megismertem őket, már nem félek tőlük" – mesélte.

Fotó: Bielik István - Origo

Párkapcsolatában irányítónak tartja magát. „De közben vágyom arra, hogy irányítsanak, azonban ezt nem igen hagyom. Néha akaratos és makacs vagyok, nem könnyű velem" – analizálja önmagát.

Fotó: Bielik István - Origo

Bátyjával és öccsével sok tekintetben eltérnek a korosztályuk átlagától. „Elég korán lettünk önállóak. Hamar elkezdtünk dolgozni, és így sokkal több önálló döntést kellett meghoznunk, mint más, velünk egyidős gyereknek. Szerintem mind a hárman meglehetősen önállóak vagyunk, és határozott elképzeléseink vannak a dolgokról, amikhez ragaszkodunk, úgyhogy ezért olykor nehéz velünk."

Fotó: Bielik István - Origo

Szüleivel is jó viszonyt ápol, bár ez nem mindig volt így. Kamaszkorában Zsanett és édesanyja nagyon sokáig rossz kapcsolatban voltak. „Nem is tudom, hogy viselt el akkoriban. Ha én a felét megkapom a gyerekemtől, már teljesen kész leszek. Abban az időben is számíthattam rá, de sok csúnya dolgot vágtam a fejéhez, amit ma már bánok."

Fotó: Bielik István - Origo
Fotó: Bielik István - Origo
Fotó: Bielik István - Origo

 

Fotó: Bielik István - Origo
Fotó: Bielik István - Origo
Fotó: Bielik István - Origo
Fotó: Bielik István - Origo

 

Trencsényi Ádám