Tóth Andi: Nem az a lényeg, hogy megnyerjem az X-Faktort

A 15 éves lány számára nem az X-Faktor nyereménye a fontos, énektanárnője unszolására jelentkezett az RTL Klub tehetségkutatójába, és bár kezdetben nem támogatta az ötletet a család, ma már mindenki drukkol neki. Tóth Andi, a mezőny legfiatalabb versenyzője az Origónak mesélt.

Ennyi idősen nem tudna mit kezdeni a nyereményautóval és az utazással, nem is ezek miatt jelentkezett a műsorba. "Mindenkinek az a célja, hogy megnyerje az X-Faktor-t, de velük ellentétben nekem nem ez a lényeges, sok mindent nem tudnék most kezdeni a nyereménnyel. Magamnak bizonyítanék azzal, ha sikerülne megnyernem az idei szériát, de már attól boldog lennék, ha bekerülnék a legjobb öt közé.”

"Az elején nem vettem komolyan ezt az egészet, elmentem a castingra, és előadtam magam. Négy éve nézem a tehetségkutatót, de sosem gondoltam rá komolyabban, hogy megpróbáljam. Az énektanárnőm hívta fel a figyelmemet arra, hogy 14 éves kortól lehet jelentkezni, én nem igazán akartam ilyen fiatalon elkezdeni. Apukám kifejezetten ellenezte, először azt mondta, hogy nem mész oda soha, aztán úgy enyhítette, hogy maximum öt év múlva, ha befejezted az iskolát. A tanárnővel aztán közös erővel rávettük apukámat is, aki most már nagyon drukkol nekem és támogat az egész családdal együtt” - részletezte.

Tóth Andi a mezőny legfiatalabb versenyzője Forrás Hámori Zsófia/Life.hu

A kommentelők már most sem kímélik, a legtöbben azt hiszik, hogy fiatal kora miatt nem tud mit kezdeni a hirtelen jött sikerrel és tönkreteszi az életét. "Többen írják, hogy majd biztosan elszállok magamtól a nagy felhajtásban, vagy pár éven belül meghalok a sok pia és a drog miatt, és írtak olyat is, hogy biztosan terhes leszek. Erre ne számítsanak, mert ezek nem fognak bekövetkezni.”

A mentorházban úgy érezte, hogy sokkal jobbak nála a többiek, de utólag visszahallgatva úgy véli, jó döntés volt Szikora Róberttől, hogy őket viszi magával az élő adásba. "Stresszes volt számomra a mentorház, pedig egyáltalán nem vagyok izgulós fajta. Eddig soha nem remegett a kezem és a lábam, ha színpadon álltam, de ott és akkor igen. Még ha nem is énekeltek a többiek nagyon jól, úgy éreztem, hogy tökéletesen csinálják. Mindenki a másikat érezte a legjobbnak, de utólag már tudom, hogy túlreagáltuk."