Juhász Illés: Örültem, amikor vége lett a Família Kft.-nek

2014.11.09. 12:38

Az Angyalbőrben című sorozatban kiskatona volt, a Família Kft.-ben pedig ő játszotta Vilit, akit a "Vili, te nagyon hülye!" felkiáltással folyton tarkón csapott az apja. Juhász Illést azóta nem nagyon láthattuk tévés szerepekben, színpadon viszont nagyon is aktív – többek között a fővárosi és vidéki színházak közti különbségről, ismertségről, beteljesült álmokról, régi kollégáiról és a kamu katonai kiképzésről beszélgettünk vele.

Miken dolgozol most?

A székesfehérvári Vörösmarty Színházban vagyok már tizenöt éve, most épp befejeztük az Őfelsége komédiása című Bulgakov-darabot, amelyet Bagó Bertalan rendezett. Nemrég belekezdtünk A padlás-ba is, a klasszikus musical feldolgozásába.

Tévében inkább komikus szerepekben láthattunk. Színházban megy a dráma is?

Szeretek mindent játszani, szeretem a változatosságot. Az Őfelsége komédiásá-ban egy őrült papot alakítok, és ebben az évadban mutattuk be a Három-egy a szerelem javára című darabot is, amelyben pedig öt szerepet játszom. Többek között az a jó a vidéki színházakban, hogy lehet mindenfélét játszani. Míg Budapesten, ha sikeres egy darab, azt évekig játsszák, addig vidéken ki kell játszani a bérletszámot, nem ritka, hogy egy színésznek négy-öt bemutatója van egy évadban.

Jelenleg a székesfehérvári Vörösmarty Színházban dolgozikFotó: Szabó Gábor - Origo

Hogy keveredtél Székesfehérvárra? Ha jól tudom, Dunakeszin laksz.

Így alakult, nem olyan könnyű azért egy színháznál elhelyezkedni. Tűzkő Sándor öltözőtársammal és nagyszerű kollégámmal sokat nevetünk ezen, miután ő meg Leányfalun lakik. Mindketten ingázunk, illetve, ahogy éppen alakul, szoktunk az öltözőben vagy egy helyi kollégiumban is aludni.

A tévék nem keresnek mostanában, vagy te nem akarsz menni?

Vagyok azért néha, a TV2-n pár éve voltam a Mi kérünk elnézést-ben, majd a Bűnök és szerelmek-ben – de a színház mellett annyira nincs idő ilyesmire.

Ha a Jóban Rosszban-ba vagy a Barátok közt-be hívnának, elvállalnád?

Biztosan elvállalnám, persze. Az ember mindig próbál dolgozni, megélni, és ez is a szakmám része, hiszen a filmezést is csináltam sokáig, és azt is szerettem. Az viszont nagy vágyam volt mindig is, hogy egy színházi társulat része legyek – és Fehérváron most nagyon jó színház van alakulóban Cserhalmi Györggyel, Gáspár Sándorral és a többiekkel.

Elmenne a Barátok köztbe vagy a Jóban Rosszban-ba isFotó: Szabó Gábor - Origo

A Família Kft. egykori szereplőivel tartod a kapcsolatot?

Mostanában elég ritkán találkozunk, de azért szoktunk néha. Legutóbb Szemere György gyártásvezető, kedves volt kollégánk születésnapján futottunk össze többen. Mindig akad valami apropó, de egyre kevesebben megyünk el ezekre a rendezvényekre – nem azért, mintha összevesztünk volna, csak épp mindenkinek megvan a saját dolga.

Annak idején hogyan éltétek meg, amikor vége lett a sorozatnak?

Megmondom őszintén, én örültem neki. Kicsit terhes volt már, fiatal voltam, és sok év elment, szerettem volna valami mást csinálni, elsősorban színházban. Ugyanakkor nehéz otthagyni valami ennyire jól működő dolgot, ami ekkora biztonságot ad, nekem kellett hozzá az a külső kényszer, hogy egyszer csak véget ért a sorozat. Aztán megtaláltam Fehérvárt, vagy Fehérvár talált meg engem, ami nagyon jól alakult.

Nem bánkódott, hogy véget ért a Família Kft.Fotó: Szabó Gábor - Origo

Sokáig azonosítottak még Vilivel?

Persze, az még ma is előfordul. Biztos az ismétlések miatt van, mégis mindig csodálkozom, amikor fiatalok állítanak meg. A múltkor pár fiatal lány jött oda hozzám a metrón, péntek volt, bulinap, én mentem haza próba után, ők meg már be voltak pörögve, és mindenáron akartak egy közös fotót. Amikor rákérdeztem, hogy honnan ismernek, csak annyit válaszoltak: "Nem vagyunk mi annyira fiatalok." Aranyosak voltak, és nincs is ezzel semmi baj, ezzel jár az ismertség.

A Família Kft.-nél pár évvel korábban indult a Csengetett, Mylord?, ahol volt egy egészen hasonló figura, egy Henry nevű inas, akit szintén sokszor tarkón csaptak. Belőle jött Vili?

Én erről nem tudok, de elképzelhető, hogy innen volt az ötlet. A rendezőnk, Gát György biztosan képben volt az akkori külföldi sorozatokkal, elég sokat tanulmányozta, hogy odakint miként mennek a hasonló tévéműsorok. Már arra sem nagyon emlékszem, hogy a „Vili, te nagyon hülye!” honnan jött, talán nem is volt benne eredetileg a forgatókönyvben, csak úgy forgatás közben improvizálta valaki.

Ma is azonosítják még Vilivel, de nem bánjaFotó: Szabó Gábor - Origo

Volt olyan, hogy túl nagyot sóztak oda?

Előfordult, Zoli bácsi (Nagy Zoltán, Kövér Lajos alakítója – a szerk.) elég nagyot tudott ütni, de nem számított, így sem volt veszélyes dolog. Nagyon szeretem amúgy a sorozatbeli szüleimet, de sajnos velük is rég találkoztam már.

Az Angyalbőrben-t nemrég ismételte az M3. Arról mesélsz egy kicsit, hogy milyen élmény volt?

Az is nagyon szép emlék, akkor még fiatalabb voltam, és sok kortársam szerepelt a sorozatban – rengeteget buliztunk, hülyéskedtünk. Ugyanakkor sokat dolgoztunk is, több nap egymás után vettük fel a jeleneteket, a végére úgy összeszoktunk, mintha valódi bajtársak lettünk volna.

A katonai kiképzés mennyire volt komoly?

Nem volt vészes, de kívülről úgy látszott, mintha az lenne. Sok jelenetben a sárban csúszkáltunk, amit a látványosság kedvéért előtte direkt fellocsoltak, az igazi kiskatonák meg csak hüledeztek, nem hitték el, hogy nekünk mennyivel keményebb kiképzést kell végigcsinálnunk. Együtt voltunk ugyanis a valódi katonákkal, akik statisztáltak is a filmben, a legtöbb jelenetet a budaörsi laktanyában forgattuk.

Az Angyalbőrben forgatásakor a valódi katonák hüledeztek a kiképzés láttánFotó: Szabó Gábor - Origo

Előfordult baleset is a forgatás során?

Arra emlékszem, amikor az egyik rendező kitalálta, hogy a nálam háromszor nagyobb Topit (Faragó András – a szerk.), aki a sorozatban a Mamut nevet viselte, vegyem a nyakamba. Egyszerűen annyira nehéz volt, hogy összecsuklottam abban a pillanatban, ahogy megpróbáltam felemelni, a derekam bánta a jelenetet.

Volt olyan készség is, amelyet direkt a sorozat miatt kellett elsajátítanod?

Ilyesmire nem emlékszem, viszont a Família Kft. több álmomat is beteljesítette. Sokat nyaraltunk a történet szerint, és egyszer egy spanyolországi delfinshow-n kötöttünk ki, ami nekem csodálatos élmény volt, ugyanis nagyon szeretem a delfineket – ráadásul egy csónakkal bemehettem közéjük, és megsimogathattam párat. A másik vágyam volt gyerekkorom óta, hogy egyszer motoros szánon utazhassak, ami egy ausztriai síelés során szintén teljesült.

A Família Kft. több álmát is beteljesítetteFotó: Szabó Gábor - Origo

A Família Kft. már 1999-ben véget ért, az Angyalbőrben meg még régebben. Nem zavar, hogy még mindig ezekről kérdezgetnek az újságírók?

Nem csak erről szoktak kérdezni, de egyébként nem zavar – ez is egy munka volt, amit nyilván jobban ismernek a nézők, mint amit a színházban lehet látni tőlem.

A Gór Nagy Mária Színitanodába jártál. Mi volt a legfontosabb, amit ott tanultál?

Amit Gór Nagy Máriától vagy akár Szurdi Miklóstól tanulni lehet a szakmáról sok egyéb mellett, hogy a legfontosabb a hozzáállás – hogy mennyire akarja és mennyire szeretné ezt csinálni az ember. Azt is tőlük tanultam, hogy soha ne elégedjek meg magammal, és folyamatosan dolgozzak az adott szerepen, hogy szükség van az állandó belső önfejlesztésre.

Szerinte szükség van a folyamatos munkára és önfejlesztésreFotó: Szabó Gábor - Origo

A honlapodon egy Vonnegut-idézet a mottó: "Azért vagyunk itt, hogy átsegítsük egymást ezen a dolgon, akármi is legyen." Ezt hogy kell érteni? Mennyiben vonatkozik rád?

Nem is tudtam, hogy ez fent van még a honlapomon. Vonnegutot nagyon szeretem, és egyet is értek ezzel a gondolatával: itt élünk együtt, de fogalmunk sincs, mi ez az egész – viszont, ha már itt ragadtunk, legalább segítsünk egymásnak, ha mással nem, azzal, hogy nyitottak vagyunk a másik felé.