Máté Kriszta: Néha ipari kémnek éreztem magam

Máté Krisztina

A TV2-vel való szakítás szükségességét csak későn vette észre, a szigorú nő imázsának kialakításában pedig része volt. Dzsungelrealitybe semmi pénzért nem ment volna, a Szombat esti láznál jobban már nem szeretne ellazulni a képernyőn. Jelenleg az RTL-csoportnak készít dokumentumsorozatot, és írt egy könyvet is.

Férjed, Bárdos András két hetet volt Dél-Afrikában, egy valóságshow-ban. Nézték a gyerekek is a Celeb vagyokot?

Általában másnap, felvételről nézhették meg a gyerekek a műsorokat, de volt olyan adás, amit szerettem volna, hogy elkerüljenek, például amikor Andrásnak mindenféle szörnyű löttyöket kellett meginnia. Egyik reggel aztán azzal leptem meg őket, hogy beszélhetnek vele telefonon, de Ádám kifejezetten csalódott volt: el volt keseredve, mert ez a hír azt jelentette, hogy apu kiesett. Sportol, erős benne a versenyszellem. Én viszont kipróbáltam, milyen gyerekeit egyedül nevelő anyának lenni.

És milyen?

Nem könnyű, de elég szervezett az életünk. Az a legnehezebb benne, hogy a döntésekben maradsz magadra, és minden felelősség a tiéd.

Kipróbálta, milyen, amikor egy anya egyedül neveli a gyerekeit Fotó: Polyák Attila - Origo

Itthon nem kérték a gyerekek az apjukat, hogy egyen meg egy bogarat?

András nagy gourmand, van olyan étterem, ahol szívesen eszik például csigát, vagy krokodilhúst is kóstolt korábban. Gnúszemet csak a műsorban kellett, amúgy nem... Amikor megismertem őt, azt mondta, hogy kirándulni csak olyan helyre menjünk, ahol van antikvárium. Ehhez képest elég abszurd a dzsungel, ahol vizes minden, folyton esik, és nincs fedél a feje fölött. Ráadásul tíz fehér embernek kellene körberöhögni egy feketét.

Pákó érkezésére célzol?

Igen. Akkor láttam rajta leginkább, hogy ez nem tetszik neki. Amúgy szerintem minden pillanatban úgy viselkedett, ahogy egy normális ember. Nekem nem okozott meglepetést, ilyennek ismerem. Megragadta az alkalmat, ha ki kellett állni a demokráciáért, konfliktus esetén pedig igyekezett tanácsot adni, vagy igazságot tenni. Mivel nem ismerte korábban ezt a műsort, ott szembesült azzal, hogy tényleg nincs tévés trükk, valóban a szabad ég alatt kell aludni, fázni, éhezni.

Nincs az a pénz, amiért szerepelne egy Celeb vagyok-hoz hasonló valóságshow-ban Fotó: Polyák Attila - Origo

Pénzért vállalta?

Ha valaki nem talál jobb magyarázatot, úgyis ezt mondja, de ő szereti az izgalmakat. Egyszer a délszláv háborúban volt, és bekopogtak az ajtaján, sürgették, hogy hagyja el az épületet, mert bombázni fogják. Három órával később bombatalálat érte a szállodát. Egy másik alkalommal Afganisztánból hívott, egy robogó buszról, amikor megérkezett. Épp akkor kiesett egy csomag, de nem álltak meg felszedni. Azt mondta a telefonba, hogy azért nem, mert mozgó célpontra nehezebb lőni. Én végigaggódtam azokat a napokat, nehogy baja legyen, ő meg pár nap múlva úgy jött haza, hogy élete egyik legnagyobb élménye volt. Szereti feszegetni a határait.

És te? Megkörnyékezett ezzel a valóságshow-val Kolosi Péter, az RTL programigazgatója?

Ő jól tudja, hogy én erre alkalmatlan lennék. Szóba sem került, és nem is vállaltam volna.

Tízmillióért?

Nincs az a pénz! Én sem láttam a korábbi műsorokat, de már bánom. Árnyaltabb lett a véleményem erről a műfajról.

Lenézted a műfajt?

Dehogy! Egyszerűen nem érdekelt soha. Most viszont - azon túl, hogy ott volt András, ezért minden percet megnéztem, hogy tudjam, mi történik vele - úgy néztem, mint egy pszichológiai tanulmányt, egy érdekes emberkísérletet. És figyeltem, mi, mikor, miért van lassítva, próbáltam kitalálni, hogyan dolgozik a rengeteg kamera, szóval nem elsősorban a karakterek közti harc kötött le, inkább szakmailag volt érdekes.

Sok szempontból gátlásos és maximalista Fotó: Polyák Attila - Origo

A Szombat Esti Lázzal eljutottál a showbiznisz határára, annál többe nem mennél bele?

Az már túl is volt a határaimon. Én nem vagyok egy magamutogató nő, sok szempontból gátlásos is vagyok, ráadásul maximalista. Mindig úgy gondoltam, ha valaki nem táncol tökéletesen, akkor ne csinálja sehogy, így az esküvőmön sem táncoltam. A Szombat Esti Láz előtt Kolosi Péter azzal beszélt rá, hogy a műsorból kiderülhet, nem egy morcos, szigorú nő vagyok, ahogy a korábbi műsoraimban tűnt, igenis mutassam meg, hogy nem ilyen vagyok.

Tettél azért, hogy ilyen legyen az imidzsed?

Igen. Azt hittem, így nem tűnök sebezhetőnek. Nem akartam, hogy belém lássanak. 16 évesen, amikor tévézni kezdtem, úgy gondoltam, ha nem látszik rajtam, hogy valami fáj, akkor nem fognak bántani. A véletlen aztán úgy hozta, hogy csupa olyan műsorba kerültem, ahol nem volt min mosolyogni, mert szigorú, szomorú, komoly, néha felháborító dolgokról volt szó.

A Leggyengébb láncszem is csak erősített a szigorú, kemény asszony képén. Hogy látod azt a műsort 13 év távlatából?

Az egyik legkülönösebb tévés munkám volt. Akkor még nem voltak valóságshow-k Magyarországon, a tévézők nem értették a műsor iróniáját. A külföldi adásokból pontosan tudtam, hogy mi zajlik majd a műsor körül, ha elvállalom. Felkészítettek rá, hogy paradicsommal dobálnak meg, vagy jön a Blikk-címlap nagy betűkkel, hogy „A nézők gyűlölik a TV2 kápóját". Fekete ruhában, szigorú játékvezető voltam, a végén a kikacsintás sem segített. Ha én lennék most a tanácsadója egy fiatal tévésnek, azt mondanám, ne vállalja el. Viszont a Szombat Esti Lázra könnyen lehet, hogy nem mondtam volna igent tíz éve. Most már kevésbé izgat, hogy mit tesz hozzá a karrieremhez. Már megvolt a nagy nézettség, a nagy ismertség, ki van pipálva.

A Tényeket sokáig vezettétek férj és feleség: ha nincs konfliktus az akkori vezetéssel, meddig vittétek volna még?

Amikor szakítottunk a TV2-vel, már teljesen kiégtünk, azt ott abba kellett hagyni. Kettőnk közül én voltam az, aki ezt később látta be. Pedig akkor már nagyon régóta beszélgettünk róla, András már hónapokkal korábban unszolt, hogy ebből ki kell szállnunk.

Mi zavart a leginkább? Akkor még nem is volt ennyi bulvártartalom a Tényekben.

Akkoriban átalakították a Tényeket költségtakarékosabbra, ami látszott a műsoron. Egyáltalán nem volt mindegy, hogy tíz helyen van tudósító és operatőr, vagy csak három helyszínre tud kimenni egy nap alatt. Miközben ami történik, azt a műsorvezetőhöz kötik, vele azonosítják. Andrásnak sok szakmai vitája, konfliktusa volt, nekem pedig személyes problémáim.

Mifélék?

A kislányom épp azon a héten került bölcsődébe, amikor elváltunk a TV2-től. Egy gyerekhez még csak-csak tudtam rohangálni, érte menni, edzésre vinni, de amikor a másik is bölcsis lett, rájöttem, hogy mindennap csak este fél nyolckor látom őket. Fontos lett, hogy értük mehessek, elsőként tudjam meg, mi történt velük aznap, hogy ne maradjak ki az életükből. Anyaként ez akkor megviselt, fontos döntés volt. A mi családi életünkben az a pár év egyébként fontos időszak volt, akkor született mindkét gyerekünk, és az első hónapokban nem tehettem volna meg senki mással, hogy rásózzam a munkám nagy részét, amíg otthon babázok.

A mostani Tényeket nézed?

Nem. Egyáltalán nem érdekel.

Eléggé más, mint régen.

Ezt mondják mások is, így aztán pláne nem érdekel. Meg rossz időpontban is van, fél hétkor két kisgyerekkel én anya vagyok.

De már jó ideje hatkor kezdődik!

Tényleg! Látod, ebből is látszik, hogy nem követem. A tévében csak focit nézek fél szemmel, a kisfiam és András miatt, kényszerből. Meg aztán minden új műsorból egy adást megnézek, hogy lehessen véleményem róla, a legtöbből ehhez egy is elég. Sorozatokat csak DVD-n, a 24-et, vagy az Elnök embereit kimondottan szerettem.

Amikor szakítottak a TV2-vel, már teljesen kiégtek Fotó: Polyák Attila - Origo

A Hír24-ben már nem merült fel, hogy együtt dolgozzatok?

Nem. Mindkettőnknek volt saját előélete, útja a szakmánkban, a közös híradózásról tudtuk, hogy csak időszakos. Nem akartunk Záray-Vámosi páros lenni.

Ha már ismertség: terhes, ha leszólítanak az utcán?

Egy időben élveztem, hogy mindenki megszólít. Érdekes, hogy évekkel az után, hogy nem voltam naponta a képernyőn, még mindig sokan hitték, hogy csak pár hét szabadságra mentem. Nem tűnt fel sokaknak, hogy évek óta nem híradózom. „Beteg volt? Nyaralt?" – kérdezték aggódva, mert hozzászoktak, hogy minden este látnak. A Szombat Esti Lázat aztán a gyerekeim osztálytársai is nézték, így a gyerekeim akkor szembesültek azzal, hogy a tévében szerepelnek a szüleik.

Kolosival jóban voltatok régen is: a közös vacsorákat jó szemmel nézték a tévék vezetői? Mégiscsak rivális csatornák arcai ültek össze.

Sokan nem hitték, de ezt mindig külön tudtuk választani. Volt, hogy együtt mentünk nyaralni. Nyilván előfordult, hogy megtudtam olyat, ami értékes infó lett volna a munkahelyemen, de a barátságunk mindig fontosabb volt annál, mintsem hogy felvetődjön, éljek, vagy visszaéljek ezzel. Mondok egy példát: pont a közös nyaraláson az akkori RTL-eseknek meg kellett tanulniuk Friderikusz új műsorának, a Meglepő és mulatságosnak a dalszövegét, a főcímdalt, hogy együtt felénekeljék. Péter és András megkértek, hogy tanítsam meg nekik. Betettem a walkmanbe, és ott volt a szövegben, hogy „legyen ez egy őrült karnevál, egy hétfő, ahol minden fejre áll". Miközben a TV2-ben, a munkahelyemen épp az volt a legnagyobb kérdés, hogy vajon melyik estére teszi az RTL Friderikusz műsorát, és mit lehetne indítani ellene. A nyaralásból úgy jöttem vissza, hogy azt éreztem, akaratlanul is ipari kém vagyok, és nagyokat hallgattam az értekezleteken.

Máskor is, ha kiszűrődött valami?

Soha nem faggattuk egymást ilyesmiről. Nem ezekről a dolgokról beszélgettünk.

A barátságuk Kolosival fontosabb volt, mint az információk, amelyekhez juthattak általa Fotó: Polyák Attila - Origo

A produkciós céged megvan még?

Igen. A Forró nyomon újjáéledt az RTL II-n, ott látható Az első millióm sorozat, és most fut a Nagyszám! című magyar könnyűzene-történeti sorozat. Hadas Kriszta műsora, én a producer vagyok, de úgy élvezem, mintha a legnagyobb rajongója lennék. 63 interjú készült hozzá a magyar rocktörténet nagyjaival. Nem egy nagyszabású produkció, klasszikus zenetörténet, mert tematikus a felépítése, de ettől izgalmas, és a kis költségvetése ellenére is nagyon magas színvonalú.

Volt olyan sztár, aki pénzért akart interjút adni?

Nem. Szerintem ebből kimaradni ciki.

"Tudom, hogy amikor szükségem van a sajtóra, ott áll mögöttem, és akkor is ott lesz majd, ha épp nagyon nem szeretném." Fotó: Polyák Attila - Origo

A sajtóval milyen a viszonyotok? Amikor „Bárdosék emigráltak, kiköltöztek Amerikába"-szerű cikket olvastok magatokról, akkor nevettek vagy bosszankodtok?

Két hónapra mentünk, és el sem jutott volna a cikkek híre hozzánk, ha anya fel nem hív. Régóta élünk úgy, hogy a mindennapjaink része a sajtó, már fel vagyunk vértezve. Egyszer a Story megkérdezte, még jó régen, hogy mikor akarok gyereket, mire azt mondtam, hogy majd akkor, ha napi 24 órában hiányzik. A címlapon már az jelent meg, hogy „Máté Kriszta gyereket szeretne", András meg érdeklődött, hogy miért nem neki szólok. Igazán azonban soha nem bántott egyetlen újság sem, és lehet látni a bulvár szándékait előre. Például amikor elvállaltuk a szereplést a Szombat Esti Lázban, nyilvánvaló volt, hogy a lapok Andrást össze fogják hozni Molnár Andival.

Megpróbáltad kizárni a bulvársajtót az életedből?

Persze. Szerettem volna, ha az esküvőnk, vagy a gyerekek születése körüli napok tényleg az enyéim, és nem jön oda egyetlen fotós sem. Van, aki ezt élvezi, én nem tartozom közéjük. Ádám születésekor nem igazán értették, miért nem akarjuk őt megmutatni, jöttek is az olyan cikkek, hogy „Bárdosék pénzt kérnek a baba fotóiért", hogy el akarjuk adni a veséjét, hogy nem is egészséges.

Nem pereltetek?

Nem, mert akkor leírják még ötször ugyanazt a hülyeséget. A sajtóper sokszor a sajtónak jó, mert újra és újra leírhatják a perrel kapcsolatban a hamis állításokat. Nem kell ilyenkor reagálni. Ugyanakkor a szereplés része a munkámnak, kvázi benne van a fizetésemben. Tudom, hogy amikor szükségem van a sajtóra, ott áll mögöttem, és akkor is ott lesz majd, ha épp nagyon nem szeretném, amikor el akarok bújni a világ elől. Akkor is ott lesz.

Kivéve, ha tényleg Amerikába megy a család. Megy?

Fontos, hogy a gyerekeink a világra nyitottak legyenek. Nem kizárt, hogy egy vagy két tanévet egy olyan országban töltsünk, ahol meg tudnak tanulni nyelveket, megismerhetnek más kultúrákat. Érdekes élmény volt, hogy nyáron, Amerikában odament a kisfiamhoz egy spanyol kisfiú, focizni hívta angolul, de Ádám, aki tízéves, és már oviban is tanulta a nyelvet, gátlásos volt, és nem válaszolt. Spanyolul is szólt hozzá a srác, azt pedig ő nem értette. Elgondolkodtam: micsoda hátrányban van, csak azért, mert magyar az apja, anyja! Fontos, hogy ezeket a hátrányokat ledolgozzuk, és címlapokra saját teljesítményük miatt kerüljenek, például ha űrkutatók vagy olimpikonok lesznek. Amerika jó hely, és olcsóbb ott élni, mint itt.

El tudod képzelni, hogy egy évig nem dolgozol, csak otthon szorgoskodsz?

Van internet, laptop, telefon, egy évig pedig alá tudom rendelni az érdekeimet a gyerekeim érdekeinek. De biztos ki is találnék valamit. Tudósítanék, írnék.

"Ebben a macsó tévés világban a nők legtöbbször csak díszzsebkendők a férfiak mellett." Fotó: Polyák Attila - Origo

Írtál egy könyvet. Ez Az első millióm című tévésorozat, csak papíron?

Több annál. Három, nagyon sikeres, magyar fiatalok tulajdonában lévő cég összeállt, Bridge Budapest néven, és kitalálták, hogy az ő esetük legyen példa ebben a deprimáló környezetben. Sikeres cégek tulajdonosai ők, akik elhatározták, hogy pénzt is áldoznak a jó kezdeményezésekre. A Bridge Budapest kért fel, hogy csináljam meg a tévés portrésorozatot, és annak sikerén felbuzdulva a könyvet is. A világban ma már nem a tapasztalat adja a sikert, hanem az ötlet. Akik elmesélik a sikerük történetét, az példa lehet másoknak.

Sokan egyből azzal jöttek, hogy ebben az országban senki nem akarja majd elmondani, hogyan szerezte az első millióját, pedig van sok érdekes, értékes ember, aki erre hajlandó. Van köztük fiatal, van középkorú, aki szívesen mesél a kezdetekről, ő hogyan csinálta, hogyan győzte le az akadályokat, hogyan lett sikeres. Volt, akivel hetven percet beszélgettem, de a 24-25 perces tévéműsorba értelemszerűen nem fért bele sok minden. Ekkor jött az ötlet, hogy lehessen elolvasni könyvben azt is, ami a műsorból kimaradt.

Mindenki kötélnek állt, akit kértél, hogy elmondja, ő hogyan szerezte az első millióját?

Mindenkinek szívügye volt, hogy elmondja a saját történetét a nemes cél miatt, hogy inspirálhat másokat. Ha ciki volt a sztori eleje, akkor is elmondta.

Te mihez kezdtél volna 18 évesen, ha megdobnak egymillióval?

Elutaztam volna a pénzt. Pedig tudatosan építettem a tévés karrierem, 16 évesen tudtam, hogy újságíró akarok lenni, ennek rendeltem alá mindent. Ebben a macsó tévés világban a nők legtöbbször csak díszzsebkendők a férfiak mellett, így a kitartásom közös a könyvben szereplőkkel. Én meg akartam mutatni, hogy van másik út is. Szilvesztert, karácsonyt, mindent alárendeltem annak, hogy jó tévés újságíró legyek. A magyar mentalitáson, a károgókon kellett túllépni. Nekem sem hitték el, engem is le akartak beszélni, sőt magamnak sem hittem el, hogy a tévézést egyszer Vitray Tamástól tanulhatom majd.

Mi lesz, ha vége az RTL-es műsorodnak?

Már dolgozunk Az első millióm folytatásán. Én beleszerettem ebbe, ez egy olyan ügy, amiben úgy érzem, sok dolgom van még. Jó volt írni is, sajnálom, hogy vége, mert sokat tanultam belőle. A 33 sikeres, igazán klassz ember az én gondolkodásomon is változtatott. Receptet adtak sok mindenre, még a gyerekneveléssel kapcsolatban is.