Nők a magyar hangok mögött: Huszárik Kata

2014.12.11. 20:30

Játszik a Nemzeti Színházban és a Maladype Színházban, a Barátok köztben is szerepel. Olyan filmekben hallhattuk hangját, mint a Harry Potter, a Holnapután, A Quantum csendje, Az acélember, vagy a 47 ronin és olyan sorozatokban, mint A Grace klinika, a Dr. Csont, a felújított Dallas vagy a Downton Abbey. Szakmáról és magánéletről egyaránt őszintén mesélt.

Édesapja az a Huszárik Zoltán filmrendező volt, akinek többek között a Szindbád című filmet köszönhetjük. Úgy érzi, felelősséggel jár édesapja örökségének továbbvitele. „Nyilván nevem is szab számomra határokat, de szerintem ezek egybe esnek azokkal a határokkal, amelyeket amúgyis megszabnék magamnak." Bár csupán tíz éves volt, amikor az édesapja meghalt, mégis azt gondolnánk, befolyásolta pályájának alakulását, de Kata szerint nem így történt.

Számos filmben, sorozatban hallhattukFotó: Polyak Attila - Origo

„Nyilván az ember örököl valamit a szüleitől, hoz valamit otthonról, például az érdeklődést, a temperamentumot, a habitust. Ennek nálam – valószínűleg a családi háttér miatt is – köze van a filmhez és a színházhoz. Apuban, anyuban és bennem is van egy kis őrültség, kicsit gyerekesek, konfúzak vagyunk. Egyikünk sem igazán erre a világra való" – mondta az Origónak.

Van, hogy 20 oldal szöveget kell megtanulnia fél nap alattFotó: Polyak Attila - Origo

Édesanyjával, Nagy Anna színésznővel a mai napig szoros kapcsolatot ápol, ráadásul még a munkában is osztoznak. „Van egy közös, főként felnőtteknek szóló Lázár Ervin novellákból összeállított pódium-estünk. Sajnos a sok munka miatt anyura sem jut most sok időm, de ezeket az esteket többek között azért is szeretem, mert legalább ilyenkor találkozom vele."

December elején fotóztuk a színésznőtFotó: Polyak Attila - Origo

Bár a sok munka, az intéznivalók és a családi ügyek mellett kevés ideje jut magára, Katának is van egy két hobbija, amivel ha tud, szívesen kikapcsol. „Sok minden érdekel. Nagyon szeretek olvasni, zenét hallgatni, mindenféle kézműves dolgot csinálni. Nagyon leköt és ezáltal a kreativitásomat is ki tudom élni. Van egy kis kertünk, ott is szeretek bogarászni."

Játékra mindig kaphatóFotó: Polyak Attila - Origo

Szerencsére számos pályatársához hasonlóan, neki is a munkája a hobbija. Nem is akármilyen előadásokban láthatjuk. „Játszom Claudel-Honegger: Johanna a máglyán-t és Gorkij: Éjjeli menedékhelyet a Nemzeti Színházban, Márai: Eszter hagyatékát az Átrium Film-Színházban, valamint Csehov: Platonovot a Maladype Színházban. És ahogy az egyik egész napos felújító próbán ültem bent, néztem a többi színészt és hallgattam a gyönyörű Csehov szövegeket. Előtte pár nappal Gorkijt, Honeggert hallgattam és belegondoltam, hogy nekem ez a munkám – hogy nap mint nap gyönyörű, okos, izgalmas szövegeket hallgatok. Hát szerintem ez baromi jó és valahol ez is hobbi" – meséli.

Jóban van az orosz klasszikusokkalFotó: Polyak Attila - Origo

„Terápiának gondolom a színházat saját magam számára. Annyi minden történt, történik és fog történni velem, és ezt csak úgy tudom feldolgozni, hogy kijátszom magamból. Hál' Istennek – minden miszticizmus nélkül mondhatom – engem meg szoktak találni azok a szerepek, amelyek az életem már megtörtént vagy még meg nem történt eseményeiről szólnak. Olyan sok minden gyűlt össze bennem az évek alatt, hogy muszáj is játszanom, hogy ne fusson ki az életem, mint a fazékból a tej."

1995–2001 között a budapesti Katona József Színház, 2001–2012 között a szolnoki Szigligeti Színház társulatának volt tagja.Fotó: Polyak Attila - Origo

Sokat és sokfélét játszik, felmerül hát a kérdés, hogy milyen szempont szerint válogat a szerepek között, már ha válogat egyáltalán. „Igazából ez most nem az a világ, amikor az ember megengedheti magának, hogy válogasson, hogy mit vállal el és mit nem. Nyilván van egy határvonal, amit az ember saját magának megszab, de ez mindenkinél más. Én azt látom, hogy a színészek manapság mindent elvállalnak, amivel megkínálják őket." Bár talán éppen emiatt sok színész dolgozik rutinból, Kata nem szereti ezt a szót: „A rutin feltételezi, hogy már nem nagyon keresel valamit, hanem abból dolgozol, amid van, és ez nem jó egy színésznél."

2014-ben a Révfülöpről jelentkező Balatoni nyár élő adásának új műsorvezetője volt június és július folyamán egy-egy hétreFotó: Polyak Attila - Origo

A tévénézők nap, mint nap láthatják a Barátok közt Mónikájaként. „Ő egy nagyon kedves, jófej, aranyos lány, úgyhogy a nézők valószínűleg már csak emiatt is meg fogják szeretni, ha még nem tették meg" – meséli a sorozatban játszott karakteréről, majd azt is elárulja, hogyan különbözik a felkészülése egy szerepre attól függően, hogy színházban játszik, vagy sorozatban. "Én most belecsöppentem ebbe a munkába, és akár a színházhoz, akár a filmhez képest nagyon más, mint amiket eddig csináltam. Ha az ember megkap egy színpadi szerepet, már nagyjából fél évvel korábban tudja, hogy azt fogja játszani, én többször is el szoktam olvasni a darabot, elkezdek gondolkodni a szerepen, aztán az olvasópróbával elkezdődik egy hat-nyolc hetes próbafolyamat a bemutató előtt. Itt, a Barátok köztben leginkább az történik, hogy kapok húsz oldalt, hogy egyik napról a másikra tanuljam meg. Tehát nyilván ez másfajta felkészülést igényel, mint egy színpadi munka."

Fotó: Polyak Attila - Origo

A szinkron is fontos neki (hang és kép itt), hiszen olyan filmekben hallhattuk, mint a Harry Potter, a Holnapután, A Quantum csendje, Az acélember, vagy a 47 ronin és olyan sorozatokban, mint A Grace klinika, a Dr. Csont, a felújított Dallas vagy a Downton Abbey. A szakma rejtelmeibe is beavatta az Origót. „A szinkron optimális esetben egy nagyon komoly – és megint másfajta – színészi munka tud lenni. A szinkronban másodlagos módon létezünk, hiszen már ott van az eredeti színész arca, mimikái, gesztusai, játékmódja. Az is sokszor érezhető, hogy mennyire stimmel az ő karaktere az enyémhez. Van olyan, hogy abszolút ráérzek, amikor valaki az én tempómban létezik, mondjuk pont annyi szünetet tart egy drámai helyzetben, amennyit én szoktam – ilyenkor nincs probléma. De van, amikor nem, viszont nekem akkor is utána kell mennem, hiszen az nem lehet, hogy az én hangom lekési és fél perccel később szólalok meg, mint ő."

Fotó: Polyak Attila - Origo

Ugyan a film címére már nem emlékszik, de simán felidézi első szinkronos élményét. „Kosztola Tibi hívott még annak idején a Pannónia Szinkronstúdióba, összesen két-három tekercsre, (tekercs = 20-40 másodpercnyi szöveg – a szerk.) és bár nem volt azért teljesen idegen számomra a környezet, hiszen anyuval voltam gyerekkoromban szinkronstúdióban, de amikor ott álltam először, egyedül a nagy vászon előtt – akkor még nem televízióról ment a film – annyira izgultam, hogy remegett a kezemben a papír. Aztán persze beletanul az ember."

Sorozatunkban egy kicsit más oldalról mutatjuk meg azokat a színésznőket, akiknek a hangját naponta hallhatjuk. A mikrofontól, a monitorok vibrálásától eltávolodva hívtuk el a szinkronszakma legszebbjeit egy sétára: Molnár Ilona, Zakariás Éva, Dögei Éva, Zsigmond Tamara, Pikali Gerda, Bogdányi Titanilla, Bertalan Ági, Vadász Bea, Németh Borbála, Major Melinda, Urbán Andrea, Kovács Nóra, Kiss Virág és Törtei Tünde, Kisfalvi Krisztina, majd Czető Zsanett jött velünk korábban. Huszárik Katát itt hallhatja. Cikkeinket és képeinket itt találja.