Nők a magyar hangok mögött: Orosz Helga

Orosz Helga szinkronszínésznő

Ismerős lehet mint Lara Croft magyar hangja, sokszor kapja a szinkronban Angelina Jolie-t. Láthattuk a Szomszédokban, a Kisvárosban, a Hacktionben és a Tűzvonalban is, adomázik is ezekről a sorozatokról. Hogy megkapjon egy jó munkát, egyszer nagyot füllentett, a férjével háromszor házasodott össze, és a testvérével közös darabot is tervezget.

Színházból, tévésorozatból, szinkronból ismernek. Tudatosan mentél erre a pályára?

Felvételiztem a Nemzeti Színház legendás stúdiójába, szerencsére sikerült, és egy varázslatos évadot töltöttem ott. A híres Bodnár tanár úr mellett Molnár Piroska volt rám nagyon nagy hatással. Az eszköztelenségre, a belső munkára, a hitelességre igyekeztek minket tanítani. Nekik elhittem, hogy ha én belül megélek, feldolgozok valamit, és csak hagyom, hogy kiáramoljon belőlem, az meg fog jelenni kívül, és hatással lesz másra. A főiskolán inkább a praktikus színészi eszköztárat, technikákat, ügyességet, naprakészséget, profizmust sajátíthattam el.

Szinkronhangja volt több ismert színésznőnek is, mint például Angelina Jolie, Michelle Pfeiffer vagy Marilyn Monroe Fotó: Bielik István - Origo

Milyen szerepeid voltak a főiskola után?

A főiskola utáni első évben a Madách Színházhoz szerződtem, ahol a főiskolai gyakorlatomat is töltöttem. Ádám Ottó, az akkori színházigazgató és rendező világosan megmondta, ha van kedvem, maradhatok, szívesen szerződtet, de nem ígér nagy szerepeket, mert megvan a kialakult és kedvelt lánycsapata.

Ez nem ijesztett el?

Úgy döntöttem, hogy akárhogyan is, de inkább maradok Budapesten! Ekkor indult el a szinkronos karrierem, alkalmanként filmezgettem is, szóval nem akartam rögtön kivonni magam a forgalomból azzal, hogy elmegyek vidékre, akármilyen szép szerepekkel is kecsegtettek. Örültem az életnek, megalapoztam a helyemet a szinkron világában, megismertem a szakma képviselőit, ennek nagy hasznát vettem később.

Két évig logopédiát tanult, majd a Nemzeti Színház stúdiójának növendéke volt Fotó: Bielik István - Origo

Mi változott egy év után?

Mégiscsak azért lettem színész, hogy játsszak, úgyhogy megelégeltem ezt az állapotot, vettem egy nagy levegőt, és a következő évben elszerződtem Léner Péterhez Nyíregyházára. Itt aztán tényleg elkényeztettek: egyik főszerepet kaptam a másik után, beleértve a klasszikusokat is, mint például Schillertől az Ármány és szerelem vagy Molnár Ferenctől a Játék a kastélyban.

Melyik volt a kedvenced?

Thornton Wilder A mi kis városunk című darabjából – Mensáros László rendezésében – Emily Webb szerepe. Ez egy csodálatos, életen-halálon átívelő történet. Rékasi Karcsi osztálytársam volt a partnerem, szerelmem, később férjem – mármint a darabban.

1986-ban végezte el a színiakadémiát, és a Madách Színház tagja lett Fotó: Bielik István - Origo

Utána a József Attila Színházhoz szerződtél. Miért lettél 1991-től szabadúszó?

Amikor Léner Péter megkapta a József Attila Színház igazgatását, és néhány kollégával együtt engem is felhozott magával Budapestre, itt már nem állt módjában úgy elkényeztetni, ahogy én azt megszoktam. Éreztem, hogy nem akarok így több időt eltölteni, illetve nem akarok sorba állni ki tudja, meddig. Erre nekem nem volt se időm, se kedvem.

1994 és 1996 között játszottál a Szomszédokban. Hogy kerültél a sorozatba?

Felhívtak a produkciótól, hogy megkérdezzék, tudok-e lovagolni, mivel egy lovas szerepről lenne szó. Még a főiskolán Szinetár tanár úr egyszer viccesen – vagy talán éppen komolyan – azt tanácsolta nekünk, hogy ha a szakmában megkérdezik tőlünk, tudunk-e valamit, mondjuk azt, hogy igen, és tanuljuk meg, mire sor kerül rá.

Tehát egyből igent mondtál?

Igen, és rögtön elmentem lovaglóórákat venni. Csakhogy mohó voltam és türelmetlen, túl gyorsan akartam megtanulni. Hiába mondták, hogy elég, szálljak le a lóról, nem voltam hajlandó, sokkal hosszabb ideig gyakoroltam, mint ajánlatos lett volna! Már hazafelé többször – szó szerint – összecsuklottam az utcán, mert nem tartottak meg a lábaim! Iszonyatosan röhögtem magamon, az emberek pedig gyanúsan nézegettek, de nem nagyon zavart, elképesztően mulatságos volt a dolog. Másnapra viszont olyan iszonyatos izomlázam lett, mint még soha és azóta sem! Na, akkor már nem volt kedvem nevetgélni... Napokig nem tudtam lábra állni, de még csak mozdulni sem, csak feküdtem az ágyban, és jajgattam.

Két évig szerepelt a Szomszédokban Fotó: Bielik István - Origo

És bizonyítottál?

Szerencsére a forgatás napjára éppen elviselhető lett a fájdalom! Nagyon izgultam, hogy most aztán mi lesz, mivel közben az is kiderült, hogy hegyről lefelé kell majd vágtatni... Óriási szerencsémre kaszkadőrökkel forgattunk, és én is kaszkadőrnyerget kaptam, amiben jól meg tudtam kapaszkodni, de így is elég rizikós volt a helyzet.

A karakteredről, Németh Helgáról mit lehet tudni? Ki volt ő pontosan?

A Trokán Péter által játszott Szelényi János barátnője. Mindenféle családi bonyodalmak révén egy mellékszál voltam az életében. Nem forgattam túl sokat, de viszonylag rendszeresen.

1999-től 2001-ig a Kisváros című sorozatban te voltál Natalie. Mire emlékszel vissza abból a szerepből?

Natalie egy külföldön élő magyar szobrászművész volt. Az édes-aranyos Hollósi Frici – akitől sajnos szintén el kellett már búcsúznunk – barátnőjét játszottam. Nagyon kellemes, nekem való szerep és forgatás volt.

Nem ijedt meg a lovas szereptől, gyorsan megtanult lovagolni Fotó: Bielik István - Origo

Játszottál a Hacktionben és a Tűzvonalban-ban is, több krimisorozat nem is volt mostanában. Milyen élmény maradt?

Igazán jó. Pajer Robival is és Orosz Dénessel is remek dolgozni. A Hacktionben olyan csapattal találkoztam, amilyennek én egy ideális filmes társaságot elképzelek... Itt éreztem azt először, hogy na, ezt én ilyen körülmények között nagyon szeretném, és tudnám is csinálni, hosszabb időn keresztül is. Mindenki pontosan azt és úgy tette, amit és ahogy kellett, mindenki maximálisan teljesített, és közben a légkör is kellemes volt. A rendező pontosan tudta, mit hogyan érjen el, tökéletes volt az összmunka, fantasztikus hatásfokkal és profizmussal dolgoztak, és ez nekem nagyon bejött.

A Hacktion csapata testesíti meg számára az ideális filmes társaságot Fotó: Bielik István - Origo

Nagyon sokan a szinkronszerepeidről ismernek. A Tomb Raider 1-2-ben és legutóbb a Demónában is te voltál Angelina Jolie magyar hangja. Milyen a viszonyod a színésznővel?

A Tomb Raider előtt csak messziről nézegettem őt, hogy milyen tökéletesen szép. Egy megközelíthetetlen, speciális babát láttam az arcában és az egész jelenségben. Viszont amikor megkaptam az első angelinás szinkronszerepet, teljesen másképp néztem ki. Hosszú, vörös hajam volt, néha befontam itt-ott, valójában eléggé hasonlított a fizimiskám Jolie-ra, illetve az általa alakított Lara Croftra. Csörögi István, a fim szinkronrendezője behívott castingra, és úgy kaptam meg a szerepet, hogy az én hangom és hanghordozásom hasonlított az övére a leginkább. Ebben a filmben aztán nagyon megszerettem Angelinát, a rendkívül visszafogott, elképesztően szuggesztív, fegyelmezett és erős játékstílusát.

Hogyan dolgozik ő?

Észrevettem, hogy mennyire eszköztelen és mégis milyen hiteles: egy szempillantás, egy tekintet, egy félmosoly elég ahhoz, hogy átjöjjön a vásznon. Éreztem a hihetetlen belső tartását, mindent összevetve nagyon szimpatikussá vált számomra.

Szívesen találkoznál vele?

Hát persze!

Szívesen találkozna Agelina Jolie-val, akit gyakran szinkronizál Fotó: Bielik István - Origo

Mit mondanál neki?

Kifejezném csodálatomat és tiszteletemet. Elmondanám neki, mi tetszik abban, ahogyan él, mint magánember, és miért szeretem a játékát. És talán még annyit mondanék neki, hogy sajnálom, ami történt vele, és bízzon abban, hogy elkerüli a betegség, amitől tart. Aki ennyire erős és ilyen tudatosan él, mint ő, annak bizonyosan nem lesz szüksége hasonló drasztikus beavatkozásra.

Lehet valaki innen világhírű színész?

A vágyaim között soha nem szerepelt, hogy sztár vagy ikon legyek. Voltak, akik a szememre is vetették, hogy nem vagyok eléggé ambiciózus. A sztárságnak biztosan sok előnye van, de azért az nagy teher is lehet, ha az ember nem tud úgy kimozdulni a házból, hogy körbe ne rajonganák az emberek.

Te nem bírnád?

Én sokkal kevésbé vagyok fegyelmezett annál, mint hogy minden pillanatban ügyeljek a mozdulataimra, a tetteimre, vagy arra, hogyan nézek ki. Jobban szeretem, ha szabad vagyok, és azt teszem és úgy, amihez kedvem van. Egyszóval egy időre szívesen kipróbálnám a sztárságot, de hosszasan biztosan nem kívánnám, maradnék a sajátomnál.

Soha nem akart sztár vagy ikon lenni Fotó: Bielik István - Origo

Sokat és érdekes karaktereket szinkronizálsz. Mit jelent neked ez a munka?

Ha jó a film és a szereplő, akit szinkronizálok, akkor nagyon nagy élmény. Érzelmileg elég erősen meg tud érinteni, ugyanúgy, ahogy egy jó szerep is komoly hatással van rám. Hasonló érzelmi és intellektuális kaland, mint egy irodalmi vagy filmélmény, amellett, hogy izgalmas kihívás is, mint munka. Szeretem megélni a szélsőségeket is, legyen az pozitív vagy negatív.

A húgod, Orosz Anna is színésznő. Nem miattad választotta ezt a pályát?

Szerintem ez oda-vissza történt, ebben kölcsönösen támogattuk egymást, bár ő pár évvel fiatalabb, mégis egymást inspiráltuk.

Sosem rivalizáltatok?

Nagyon más alkat vagyunk, rivalizálni nem nagyon lett volna ok vagy mód. Más-más szerepek állnak jól nekünk. Egyedül talán a Hegedűs a háztetőn Hódelje volt, amit mindketten játszottunk, és mind a kettőnknek jól állt. Más típusú rendezők is kedvelnek bennünket, tehát még csak alkalom se igen volt rivalizálásra.

Miben voltatok ketten?

Néhány sorozat mellett Az ördög ügyvédje című filmben dolgoztunk együtt, aminek a szinkronja szerintem nagyon jól sikerült. Abban én voltam Connie Nielsen magyar hangja, Anna pedig Charlize Theront szinkronizálta. Egyébként kevés szinkronrendező használta ki, hogy mi testvérek vagyunk. Most már kevésbé van így, de volt az életünkben egy szakasz, amikor együtt is laktunk, és abban az időben nagyon hasonlított a hangunk. Akkoriban nem mindig tudták belőni, hogy melyikünk vette fel a telefont!

Szeretnél vele dolgozni?

Persze, hogy szeretnék! Jó lenne találni vagy kitalálni valami színdarabot, amit ketten játszanánk el. Szerintem egyszer meg is fogjuk valósítani.

A tstvére is a színészetet választotta Fotó: Bielik István - Origo

Férjeddel, Szarka Csabával együtt fontos számodra a hátrányos helyzetű gyerekek segítése. Ezeket az ismereteket is felhasználod a gyerekekkel való foglalkozás során?

Persze. Ezek már annyira beépültek és az életem részévé váltak, hogy automatikusan használom, mind a kommunikációban, mind pedig az élet bármely területén. Amikor viszont gyerekekkel foglalkozom – a Mus-e Alapítvány keretein belül már 15 éve játszunk színházasdit –, tudatosan alkalmazom a tanultakat, és ez nagy segítségemre van.

Háromszor házasodtatok össze. Miért?

Csabával Kovács Magyar András táltosiskolájában találkoztunk, így utaztunk el Spanyolországba egy tanulmányútra, amikor is az El Camino szent helyeit jártuk végig busszal. Ezen az úton szerettünk egymásba. Amikor pedig három évvel később összeházasodtunk, az első a forma kedvéért a polgári szertartás volt. Másodjára egy táltos barátunk adott össze minket egy hagyományos magyar táltos esküvői szertartással. A harmadik eskü pedig a tűzön való közös átmenetel volt egy jó kis lagzi fénypontjaként, a valamikori Csillebérci Úttörőtábor területén.

Hogy tartod ilyen fitten, csinosan magad?

A férjemmel találtunk néhány dolgot, amit szeretünk, és amivel karbantartjuk magunkat. Ugyan rapszodikusan, mert az életünk nagyon mozgalmas és sűrű. Amikor jut rá időnk, felnőttbalettre és jógázni járunk. Egyikünk sem elvakult sportoló, de azért megtesszük a magunkét, hogy jó kondícióban maradjunk. Amúgy a külsőségekkel keveset foglalkozom, viszonylag hétköznapi módon öltözködöm, sminket is csak minimálisan használok.

Sorozatunkban egy kicsit más oldalról mutatjuk meg azokat a színésznőket, akiknek a hangját naponta hallhatjuk. A mikrofontól, a monitorok vibrálásától eltávolodva hívtuk el a szinkronszakma legszebbjeit egy sétára: Molnár Ilona, Zakariás Éva, Dögei Éva, Zsigmond Tamara, Pikali Gerda, Bogdányi Titanilla, Bertalan Ági, Vadász Bea, Németh Borbála, Major Melinda, Urbán Andrea, Kovács Nóra, Kiss Virág és Törtei Tünde, Kisfalvi Krisztina, Czető Zsanett, majd Huszárik Kata jött velünk korábban. Cikkeinket és képeinket itt találja.