Jövőre lesz 80 éves a magyar szinkron. Szerinted merre tart ez a szakma, van jövője? (Interjúnk első részét itt olvashatja.)
Amikor elkezdték a szinkronizálást, az művészetnek számított. Azokból lett szinkronrendező, akiknek a főiskolán nem jött össze a rendező szak vagy valamiért itt kötöttek ki, mert valakinek muszáj volt megcsinálnia. A legelsőket nem is ismertük. A második generáció Gerhardt Pál, Mezei Éva, Vass János volt. Én a harmadik generációba tartozom. Akkoriban hetekig szüttyögtünk egy-egy filmen.
Ezt kifejted?
A stáb együtt megnézte a filmet, a dramaturg felolvasta a magyar fordítást, közösen cizelláltuk a szöveget. Azután egy hétig forgattuk, utána a hangvágó megvágta, aztán jött az összmuszter vetítés, majd a pótfelvételek. Az utolsó fázis a hangkeverés volt, amin a rendezőasszisztens is benn ült. Erre mondjuk a mai napig nem értem, miért volt szükség. Emlékszem, Az Onedin családot mindig éjjel kevertük és izgultam, hogy még a hajnali madárcsicsergések előtt hazaérjek. Ez mind összesen 8-10 munkanapot tett ki. Ma egy mozifilm felvétele egy napig tart.
Futószalag?
A szinkron egy időben nagyon jó szakma lett. Most meg már ezen a korszakon is túlléptünk, és eliparosodtunk. Felrakjuk a filmet a futószalagra, a végén pedig leesik a késztermék.
De ez a technika felgyorsulásának is köszönhető, nem?
Igen. A különbség olyan, mint egy széntüzelésű mozdony, amibe lapátolni kell a szenet és a japán expresszvonatok között, melyek egy óra alatt megtesznek 600 kilométert. A Pannónia Filmstúdióban a gépházban felfűztek egy filmdarabot, ami végtelenítve ment és ugyanolyan hosszú magnószalagot felfűztek egy teljesen másik helyen, a földszinten. Eközben a műteremben a színészek cigarettáztak meg beszélgettek és a „brumira" elhallgattak. Bruminak hívtuk a három brummogást, ami egy tekercs elejét jelezte.
Juhász Anna munkái
Utána jött az a korszak, amikor a kép már digitális volt, de a hang még analóg. Mára már minden digitális. Ma timecode alapján bárhova oda tudunk ugrani egy filmben, gyorsabban, mint ahogy a rendező vagy a színész odalapoz a szövegkönyvben.
Számokban hogy lehetne kifejezni a felgyorsulást?
Most már óránként annyi tekercset veszünk fel, ami régen elképzelhetetlen volt. Nagyon sokáig 30 tekercs per órában gondolkodtunk, még most is szinte abban számolunk, holott fel tudunk venni óránként 40-50-et is. A színész ma is ugyanannyi instrukciót kap, mint régen, de a technika miatt sok időt megspórolunk. Ráadásul a színészek ma már fülessel dolgoznak. Régen megnézték a tekercset hanggal, aztán levettük a hangot és a színészek képre, szájmozgásra rámondták a szöveget.
Meddig lesz igény a szinkronra?
Sokáig. Ha Európát vesszük, a környező országokban nem jellemző a szinkronizálás. A bennünket körülvevő nyelvcsaládok szinte megértik egymás nyelvét. A felirat maximum támaszként szolgál. A legtöbb film amerikai, szóval az angoloknál sem kell szinkronizálni. A magyar viszont egy szigetnyelv, emellett nem sokan beszélnek idegen nyelveket. És már évtizedek óta megszokták a szinkront.
Ha ezt egyszer csak elvennék tőlük?
Ha feliratosan kéne filmeket nézni, az nem menne. Ahol a feliratot szokták meg, ott könnyebben tudnak mellette a képre is figyelni.
Tulajdonképpen csak elkezdeni lenne nehéz, a gyerekeket már rá lehetne szoktatni a feliratra, nem?
Igen, de a szülők, nagyszülők szinkronosan nézik a filmeket, szóval úgy nehéz lenne a gyereket feliratra szoktatni. Holott, amikor volt még itthon angol nyelvű mesecsatorna, azt teljesen jól megértették a gyerekek. Azt sajnálom, hogy magyarították ezeket a csatornákat.
Szinkronszótár
A Garfieldnak is te voltál a szinkronrendezője. Nem véletlenül lett Till Attila a lusta macska hangja?
Ez pont fordítva történt. A forgalmazó felkérte Tillát magyar hangnak, és végül csak azzal a feltétellel vállalta el, ha én leszek a rendező, mert bennem megbízott. Nagyon lelkiismeretes és szorgalmas ember. Előtte egy hétig nálam gyakorolt, még VHS-magnóval, szövegkönyvvel. A hangsúlyok bejelölve. Együtt gyakoroltunk. Például azt, hogy lejjebb kellett vinni a hangszínét. Végig azon izgult, hogy hogyan érhetne fel Bill Murray-hez, de mondtam neki, hogy emiatt ne izguljon.
Gördülékenyen ment a közös munka?
Igen, nagyon is. A hangmérnök meg az asszisztens először félt, hogy jön egy celeb és milyen nehéz lesz, de a végére ők is megszerették Tillát, aki olyan alázattal, türelemmel és készségesen dolgozott, hogy egészen magával ragadó volt. Hárman is mondtunk neki instrukciókat felvétel közben, és mindent megcsinált a legjobb szándéka és tudása szerint.
Tillánál nem folytatódott ez a munka?
Ő mindent 100 százalékig csinál, de a szinkron soha nem volt neki a top tízben.
A Trónok Harca szinkronját sokan nem tartják kellően káromkodósnak, amit az eredeti szöveg megkívánna. Ez tudatosan van így?
Igen, ez tudatos. A képek amúgy is felkavaróak, nem kell a szövegnek is káromkodósnak lennie.
Nem sajnálod, ha egy jó hangot ellősz egy egyepizódos szereplőre? Vagy csak az a lényeg, hogy ő passzol a legjobban ahhoz a karakterhez?
A Trónok harcánál voltak ilyenek, de ezt nem kerülhetem ki. Ahhoz az kéne, hogy lássam az utolsó évadig, hogy mi lesz abból a szereplőből. Az első évadba beleosztottam az összes Kossuth- és Érdemes Művész Díjas színészt. Aztán az évad végére a szerző sokat megölt. Akik meg az első évadban mellékszereplők voltak, azok később főszereplőkké váltak. Utána jött egy-egy nagyobb szereplő, de nem tudtam, hogy az csak abban az évadban lesz-e vagy a következőben is.
Hogyan lehet egy olyan sorozatot magyarítani, mint a Híradósok, amelyben központi szerepet játszik az amerikai belpolitika?
Mondhatom, nehezen. A fordítónak éjjel-nappal a CNN-t kell néznie, de nekem is muszáj minden témában képben lennem, utána olvasnom. Tiszta véletlen, hogy a nagynéném Amerikában élt és gyakran voltam nála választási időszakban. Szóval a bonyolult elektori rendszerrel legalább tisztában vagyok. Mivel itthon is figyelemmel kísérem az amerikai politikát, így nem okozott problémát például az ObamaCare kifejezés, mikor szembejött a sorozatban. Most kezdjük az utolsó évadot, úgyhogy megint kezdhetem beleásni magam ezekbe a témákba.
Pár sorozat, amely szinkronjáért Juhász Anna felelt
Hogyan folynak általában a Híradósok szinkronfelvételei?
Kimondottan nehéz a Híradósok szinkronja. Egyszerre több helyen is beszélnek egy jelenetben, ami a rendezőt, a színészt és a hangmérnököt is próbára teszi. Az utóbbinak van a legnehezebb dolga.
Egy nap két epizódot forgatunk le. Minden színészt egyedül veszünk fel és ezzel a káosz kicsit lecsillapodik. Nem is lehetne a jelenet összes szereplőjét együtt felvenni, mert az vághatatlan és időrabló lenne. Ilyenkor a színész meg szokta kérdezni, hogy ki a partnere a tekercsben, én meg mondom, hogy én vagyok az. A színésszel ellentétben én tudom, hogy a párbeszédbe illik-e az a mondat úgy, ahogy ő hangsúlyozta vagy sem. Tehát a szinkronrendezőnek például erre is kell figyelnie.
Néha azért ugye van olyan, hogy egy páros jelenetben mindkét színész egy időben van a mikrofon előtt?
Igen, ha ketten sok jelenetben ketten vannak együtt, akkor tényleg jobb, ha egyszerre vesszük fel őket. Nemrég forgattunk egy karácsonyi filmet, amelyben a Szabó Sipos Barnabás meg Haumann Petra volt a két főszereplő hangja. A keleti partról a nyugatira autóznak, és szinte minden jelenetben ketten vannak.
Ezek szerint Szabó Sipos Barnabás megint szinkronizál?
Igen. Azt mondta, hogy biztonságban érezte magát, hogy velem dolgozik, négy év kihagyás után. Ennyi idő alatt ki lehet jönni a gyakorlatból. Vissza kell zökkenni és örült, hogy ebben én segítek neki.
Az interjú első részét itt olvashatja.