Pár éve már, hogy csak a kábelcsatornák, közülük is leginkább a prémiumadók, mint az HBO, illetve a streamszolgáltatások, mint a Netflix vállalnak hosszabb főcímeket - ráadásul ezen platformokon nemritkán másfél perces kompozíciókkal is találkozhat az ember. A nagy amerikai, országos tévék attól tartanak, hogy elkapcsol a tévéző a hosszú főcím alatt, így ezeket minimálisra tervezik. A 2014-2015-ös tévés évadban azonban több száz új szériát mutattak be, így azért akadt pár emlékezetes főcím.
Az FXX csatorna komédiájának nemcsak a felépítése és hangneme volt különleges, hanem már a főcíme is. A némiképp disszonáns zenére ráhúzott animáció remek alapozás a Simon Rich által, saját könyve alapján készített párkapcsolati komédiához.
A tavalyi év egyik legrejtélyesebb sorozata az Intruders volt, a nézők nem is nagyon értékelték, így egyetlen szezont érhetett csak meg. Sokak számára az okozott gondot a szériával kapcsolatban, hogy még az első két rész után sem tudták, hogy miről szól. Pedig aki alaposan megnézte a főcímet, az nem egy utalást talál benne a sorozat történetére vonatkozóan. A főcím zenéjét Bear McCreary szerezte.
Egy teljesen tipikus és fantáziátlan főcímet is remekre varázsolhat a táj. A BBC Man-szigeteken forgatott krimisorozata a második szezonjára új intrót kapott. Ennek az lehet a hatása, hogy aki csak véletlenül belefut, azonnal elkezd érdeklődni a sorozat iránt. A képek ugyanis gyönyörűek benne, de szerencsére a színészi játék, valamint a történet sem gyenge.
Bear McCreary második jelenése a tavalyi legjobb főcímek között. A zeneszerző, akinek többek között olyan sorozatok köszönhetik zenéjüket, mint a Csillagközi romboló (Battlestar Galactica), a The Walking Dead vagy A S.H.I.E.L.D. ügynökei, ezúttal egy tőle igencsak szokatlan, a skót felföldre kalibrált zenével ajándékozta meg az Outlander – Az idegen rajongóit és készítőjét Ronald D. Moore. Az időutazós romantikus történet főcímdalát ráadásul a zeneszerző felesége énekli. A képek pedig önmagukért beszélnek, valószínűleg könnyedén megihlették a komponistát.
A True Detective nemcsak zseniális első évadot produkált, hanem egy igen emlékezetes főcímet is. Persze sokan csak a zenére emlékeznek belőle, de az hozott anyag volt (The Handsome Family - Far From Any Road). Azonban az intró a zene nélkül is megállja a helyét, érdekes koncepcióval készült. Kíváncsian várjuk, hogy a nyárra tervezett második szezonra mivel rukkol elő az HBO.
És ha már hozott anyagot említettünk, akkor az ugyancsak mindössze egy szezont megérő Those Who Kill főcímét is érdemes megemlíteni. A zene az intró alatt a The Hunt a Symmetrytől, a képekből pedig egyértelműen kiderül, hogy igencsak felkavaró sorozatról van szó, egy közel sem mindennapi krimiről.
A Halt and Catch Fire a dán elektropopmágus, Trentemøller Still On Fire című számának pár taktusát kölcsönözte számítógépes főcíméhez, ami ugyan egy 80-as években játszódó sorozat esetében első hallásra furcsa lehet, de a széria tematikájához remekül illik. A zenész egyébként tavaly Budapesten járt, adott koncertet.
Bear McCreary harmadjára is a kiemelt főcímek között, ráadásul a Black Sailst mind a főcím megvalósításáért, mind a főcímzenéért Emmyre jelölték, így mindenképp megérte ennyi energiát ölni bele. Más kérdés, hogy a képsorokat látva eleinte nem biztos, hogy egy kalózos sorozat jutna eszünkbe róla, de szerencsére az intró második fele helyre rak minket.
Az Abel Korseniowski szerzeményére vágott képek önmagukért beszélnek, elképzelni nem tudjuk, hogy lenne olyan néző, aki át akarná tekerni ezt a száz másodperc gyönyört. Na jó, esetleg az, akinek gondja van a véres vagy horrorközeli snittekkel.
A dal a Cupid Carries a Gun, az előadó Marilyn Manson, a zeneszerző Tyler Bates – ezúttal azonban nem hozott szerzeményről van szó, hanem egy olyanról, amelyet egyenesen a sorozat kedvéért készítettek. Az előadó választása kissé furcsának tűnhet a 17. századi történethez, de amint kiderül, hogy a műfaj horror (méghozzá boszorkányos), máris minden a helyére kerül.