Az RTL híradósa ma éppen ott van, ahol lennie kell

2015.07.01. 12:50

D. Tóth András 21 évesen kezdett újságíróként dolgozni, később az RTL Klub Híradójának munkatársa lett, amelynek ma műsorvezetője. Többször adódott pályáján külföldi munkalehetőség, de inkább az itthoni feladatait választotta. Szintén szakmabeli nővérével, D. Tóth Krisztával néha kritizálják, máskor dicsérik egymást, és ahogy néhai édesanyjának, neki is dédelgetett álma a színészi pálya.

  • Mindig tetszett neki a tévések életformája
  • Nem a reklámadó bevezetése miatt változott az RTL Híradó
  • 19 évesen a Barátok köztben láthattuk, ma már nevet akkori önmagán
  • Most a portrébeszélgetések készítésében szeretne fejlődni

Élvezed a híradózást, vagy az csak egy munka?

Persze hogy élvezem. Már tíz éve, hogy elkezdtem riporterként dolgozni az RTL Klub híradójánál. Nem tudom nem szeretni ezt a műfajt, mert a részem. Az pedig egy plusz, hogy hétvégenként műsorvezetője is vagyok a Híradónak. Az élő műsor vezetése fontos lépcső a tévések életében: elmondhatatlan érzés, amikor visszaszámolnak, és azt hallom, hogy ti jöttök: ilyenkor kicsit felpezsdül a vérem. Kívülről nagyon egyszerűnek tűnhet a híradózás, de amikor először csináltam, megszámoltam, hogy egyszerre 14-15 apró részletre kell koncentrálni azon kívül, hogy mit mondok.

Kívülről egyszerűnek tűnhet a híradózás, de rengeteg részletre kell figyelniFotó: Polyák Attila - Origo

Nem mindig este voltál.

A déli híradó volt az első élő műsoros szereplésem, és nagyon féltem, mert tudtam, hogy mindent elsőre jól kell csinálni. A híradózás olyan műfaj, amihez meg kell érni. Azt hiszem, hogy nálam most jött el ez a pont: ott vagyok, ahol lennem kell, és azt csinálom, amit csinálnom kell.

Mi ment a legnehezebben, amikor először szerepeltél élő adásban?

Magánemberként pörgős vagyok, gyorsan beszélek, mert sok mindent szeretnék egyszerre elmondani, de a Híradóban vissza kell fognom magam. Amikor az első Híradót vezettem, azt gyakoroltuk a legtöbbet a beszédtanárral, hogy lassabban beszéljek. Egy idő után úgy éreztem, hogy már túl lassú vagyok, de a tanárom erre is még csak azt mondta, hogy határeset. Belülről egész máshogy érzékeljük ezeket, hiszen mindenkinek van saját belső ritmusa. A nézőknek viszont nagyon rövid idő alatt és érthetően kell elmondani a legösszetettebb híreket is, de nem szabad hadarni vagy kapkodni. Ez volt a legnehezebb, de mára sikerült, sőt azóta a magánéletben is lassabb és higgadtabb lettem.

Egy éve érezhetően politikusabb és kritikusabb az RTL Híradója, ezzel a nézettsége is nőtt. Köze van a reklámadónak a váltáshoz?

Hosszabb lett a Híradó, ám ennek nincs köze a reklámadó bevezetéséhez. Az adáspercek száma még ezt megelőzően növekedett. Többek között ez tette lehetővé azt is, hogy hosszabban tudjunk beszámolni bizonyos történésekről. Csupán a szerkezet változott, de ami hír, az korábban is hír volt.

D. Tóth András szerint nem lett politikai az RTL HíradóFotó: Polyák Attila - Origo

Hogyan éled meg azt, amikor bakizol?

Szerencsére ma már nem botlik meg a nyelvem, csak nagyon elvétve, de értem mire gondolsz. Eleinte volt, hogy a sokfelé osztott koncentrációm miatt hibáztam. Azt hiszem, senki sem születik úgy… na jó, biztos vannak ilyenek, de kevesen, akik azonnal jól csinálják ezt a munkát. Ha rontasz, keletkezik egy feszültség. Az illető ilyenkor elkezd azon görcsölni, hogy miért rontotta el, és elindul egy lavina, amit el kell fojtani. Régebben mindig mérges voltam magamra egy-egy nyelvbotlás miatt. Akkor is tökéletes munkát szerettem volna végezni, és nehezen éltem meg, ha valamit elrontottam. Már csak nagyon ritkán tévesztek, ami, azt hiszem, az elmúlt évek rutinjának is köszönhető. Így ezt az energiát – amit korábban a kezdeti izgalom vett el – a hírek még alaposabb értelmezésére fordítom, és arra törekszem, hogy a saját részeimbe valami pluszt csempésszek.

Ez sikerül?

Remélem, bár nem lehet mindennap tökéletesen teljesíteni, de azért törekedni kell rá. Mivel minden kollégám a lehető legjobbját teszi az aznapi munkájába, nekem is igyekeznem kell. Mi egy felkonferálószöveg-javaslatot kapunk a riporterektől, ezeket szabjuk olyanná, amit aztán a nézők tőlünk hallanak. Ezeket igyekszem a lehető “legdtóthandrásosabbá” fabrikálni.

A nővéreddel, D. Tóth Krisztával szoktátok kritizálni egymás munkáját?

Igen, szoktuk kritizálni és dicsérni is egymást. Az a jó, hogy testvérként nem azzal foglalkozunk, hogy a másiknak jólesik-e, amit mondunk, hanem őszintén elmondjuk a véleményünket, akár pozitív, akár negatív. Például nemrég Jane Goodall etológussal beszélgetett élőben egy előadáson, ami szerintem nagyon jól sikerült, azonnal fel is hívtam, hogy megdicsérjem. Tanácsokat is adunk egymásnak, illetve eleinte főleg ő adott tanácsokat nekem. Persze volt, amit nem fogadtam meg, hanem a saját káromon tanultam meg.

Nővére, D. Tóth Kriszta többször adott neki tanácsot, de valamit a saját kárán tanult megFotó: Polyák Attila - Origo

Mikor döntöttél úgy, hogy a médiában szeretnél dolgozni?

A középiskolában még gyermekorvos akartam lenni, de a biokémia nevű tantárggyal képtelen voltam megbarátkozni. Tudtam, hogy ez a terület végigkísérné az orvosi karrieremet, és így valószínűleg nem tudnám szívvel-lélekkel csinálni, úgyhogy inkább nem erőltettem. Egy ideig tanácstalan voltam, amikor felköltöztem Pestre, hogy a BKF-en tanuljak, akkor indult a Független Hírügynökség. Láttam, hogy gyakornokot keresnek, és úgy döntöttem, hogy kipróbálom, majd innen kerültem az RTL-hez szintén gyakornokként, akárcsak anno a nővérem.

Tetszett az életformája?

Mindig azt láttam, hogy egész nap jön-megy a városban, rengeteg emberrel találkozik, és élvezi a munkáját. Már kívülről nézve is tetszett, és amikor a Híradónál lettem gyakornok, gyorsan kiderült, hogy ezt szeretem. Ő már egy ideje nem híradózik, én pedig idő közben a hétvégi Híradó műsorvezetője is lettem Szabados Ágnessel. De szó sincs arról, hogy mindig is riporter vagy újságíró szerettem volna lenni, ezt az élet hozta.

2000-ben szerepeltél először tévében, a Barátok köztben. Ma hogy tekintesz vissza erre a munkára?

Nevetek, amikor visszanézem azokat a részeket: viccesnek látom azt, ahogy akkor beszéltem és kinéztem. De ezzel talán mindenki így van: mindig furcsa viszontlátni a tíz évvel ezelőtti önmagunkat. Viszont a mai napig örülök annak a szerepnek, mert nagyon jó csapattal dolgoztam.  Azt sem bánom, hogy egy meleg férfi szerepét játszottam. Szerintem nagyon jó, hogy egy olyan nézett műsor, mint a Barátok közt foglalkozik társadalmi kérdésekkel is. Ha az a cselekményszál csak pár embernek nagyobb rálátást adott a témára, akkor már megérte.

A 2000-es évek elején Hoffer Misi párját, Szántó Róbertet alakította a Barátok köztbenForrás: Origo

Oda hogy kerültél?

A Barátok köztbe egy szereplőválogatás után hívtak, és már az elején mondták, hogy a szerep egy évre szól, mert így van megírva a forgatókönyv. A színészi pálya be nem teljesített álmom, anno jelentkeztem is a színművészeti egyetemre, ahol az első rostán kiestem, aztán nem próbálkoztam újra. Szóval egyelőre ennyi volt a színészi pályafutásom, de ha egyszer megkeresnének egy szereppel, biztosan elvállalnám. Leginkább filmszerepet vállalnék, és bár nem tudom, miért gondolom, hogy tudok színészkedni, lenne olyan szerep, ami ki tudna hozni belőlem valami jót.

Tanultál olyat a Barátok közt forgatásán, amit riporterként hasznosítasz?

A pontosság és a gyorsaság az, amit később a hírek írásánál is kamatoztatni tudtam. Gyorsan kellett átolvasni és memorizálni információkat, mert nem volt idő tízszer-hússzor újravenni a jeleneteket. Azt is itt tanultam meg, hogy a nézők komolyan azonosulnak azzal, amit a képernyőn látnak.

Mondasz példát?

Akkoriban volt Rékasi Károly karakterének, Zsoltnak egy súlyos konfliktusa: levélben arra kérték a nézők a sorozat készítőit, hogy Zsoltot írják ki a sorozatból, mondván, hogy ilyen disznóságot nem csinálhat büntetlenül. Az emberek együtt élnek azzal, amit a tévében látnak, és ez valamilyen szinten a Híradóra is igaz. Én vagyok az, aki beszámol nekik a napi eseményekről, akár a körülöttük zajló tragédiákról, ez a szerepem az életükben.

Ma is vágya a színészi pálya, legszívesebben filmszerepet vállalnaFotó: Polyák Attila - Origo

Sok magyar megy külföldre dolgozni, ez téma a híradókban is. Megfordult valaha a fejedben, hogy külföldre költözöl?

Többször volt már ilyen, először pont akkor akartam hosszabb időre külföldre menni, amikor jött a Barátok közt-ös felkérés. Bébiszitternek mentem volna Angliába, és épp meglett a család, amikor hívtak az RTL-től, hogy lenne ez a szerep. Ekkor nagyon nehezen döntöttem, de végül a maradást választottam. Igaz, az utóbbi években már a Fókusz riportereként sokszor dolgoztam rövidebb ideig külföldön. Egyedül tudósítottam például három héten át a londoni olimpiáról, és tavaly egy háromhetes Bridge Budapest ösztöndíjjal, saját magam forgattam és vágtam meg egy hosszú riportot az Amerikában és Japánban működő magyar startupcégekről. Ezeket a feladatokat elképesztően élveztem.  Ráadásul mindez tartalmat tesz az ember mögé, amitől még hitelesebb lehet.  Korábban időről időre voltak olyan terveim, hogy rövidebb időszakokra, fél vagy egy évre kimegyek, de aztán mindig jött egy új feladat a csatornánál, és azt választottam. Ennek talán az az oka, hogy jobban szeretem a biztosat, mint az ismeretlent.

Ezzel sokan így vannak.

De én úgy gondolom, hogy mindenképp jó döntés volt a szakmai pályafutásom szempontjából, hogy a csatornánál maradtam. Mostanában pedig már nem gondolkodom azon, hogy külföldre költözöm, hiszen megnősültem. Amikor az ember egyedül van, megteheti, hogy fogja magát, és elmegy, de amikor házas vagy stabil párkapcsolata van, akkor már két emberről dönt. Hamarosan gyereket is szeretnénk, és ha egy családba gyerek születik, akkor még nehezebbé válik ez a kérdés. Szerintem mindenkinek jót tesz, ha a húszas évei elején kimegy külföldre, és kipróbálja magát, tapasztalatokat szerez, de én ma már inkább a biztos helyet keresem.

Mi a következő lépés a karrieredben?

Mindig is szerettem a határaimat feszegetni, a mostani tervem az, hogy portrébeszélgetésekben fejlesztem magam. Már fut egy ilyen műsor az RTL Klubon Portré címmel, ebbe már több interjút is készítettem, legutóbb a szlovén kétszeres olimpiai bajnok Tina Mazéval. A reggeli beszélgetős műsorokban sokszor csak néhány perc jut egy emberre, itt viszont van idő beszélgetni, és igazán megismerni a vendéget. Én hosszabb, 25 perces beszélgetéseket szeretnék készíteni, amelyek tényleg az interjúalanyról szólnak. Ez nagyon izgalmas feladat, szeretnék most ebben elmélyülni.