Héder Barna: Amelyik képet én mutatom, azt nézi a világ

2015.07.25. 12:14

Rengeteget utazik, stábjával vívást közvetít a világ minden pontjáról. Rio már a hatodik olimpiája lesz, négyen vannak csak, akik legalább öt olimpián rendezhettek. Milyenek voltak az RTL-es évek, és néz-e még Forma–1-et? Erről is beszélt Héder Barna az Origónak.

  • Grand Prix-sorozatot televíziós producerként koordinál.
  • Egy rögbimeccs után hívták tévézni, semmit sem tett érte.
  • A Telesporthoz kétszer akart menni, végül Vitray hívta.
  • Hatodik olimpiájára megy 2016-ban, most főrendezőként.
  • Van még közös vállalkozása Palik Lászlóval.
  • Nincs ideje a Forma–1-re.

Bakuban voltál, majd Moszkvában, most egy napra álltál meg Pesten, és már rohansz is tovább. Sokat vagy úton? 

Ez brutális időszak volt, május vége óta csak napokat voltam itthon. 

Héder Barna háromgyerekes apaFotó: Polyak Attila - Origo

A család mit szól hozzá?

Most épp hozzájuk megyek a Balatonra. Nehezen viselik a sok távollétet. Három gyerekem van, a nagyobbik, hatéves lányom pedig nemrég megkérdezte a feleségemet, hogy még az apjuk vagyok-e. Ami borzasztó ebben, hogy nem viccből kérdezte... A feleségem szerint persze sokat vagyok távol, de korábban nem volt ez annyira vészes. Az egész történet arról szól, hogy 2012-ben a Nemzetközi Vívószövetség arra kért meg, hogy a világbajnokságot hozzam fel arra a szintre, ahol az olimpia tart.

És felhoztad?

A budapesti vébén szerencsém volt, rutinos stábbal dolgozhattam, így 2013-ban tévés szemmel, vizuálisan a vívástörténet legjobb világbajnokságát tettük le. Alisher Usmanov, a nemzetközi szövetség elnöke, akit a leggazdagabb orosz milliárdosként tartanak számon, és rengeteget áldoz a vívás fejlesztésére, ezután megbízott azzal, hogy a világ kilenc városában megrendezésre kerülő Grand Prix-sorozatot televíziós producerként koordináljam: vívásban ezek a legfontosabb versenyek a világbajnokságok között. Idén az Eurosport adta végig. Egyszer Torinóban voltam, utána Dohában, majd New Yorkban, mindez két hét alatt.  New Yorkban egy ötszörös Emmy-díjas rendezővel dolgoztam együtt, nagyon érdeklődő és nyitott volt. Később Havannában és Szöulban is olyan stábokkal, amik rendkívül profi tévésekből álltak, olimpiai közvetítési tapasztalattal, de vívást soha nem láttak közelről. Másik végletként ott volt Rio, ahol három nappal a verseny előtt még azt sem tudtuk, lesz-e tévéközvetítés, mégis nagyon jó lett.

Rengeteget utazikFotó: Polyak Attila - Origo

Mennyit vagy egy helyszínen?

Hétfőn eljövök a verseny után, de szerdán már lehet, hogy mennem kell a következő helyszínre. Az elmúlt fél évben nem voltam itthon sem a két nagyobbik gyermekem, sem a feleségem születésnapján, és a sajátomén sem.

Értik, látják a nézők, mi megy egy vívóversenyen?

A látvány igen fontos, a tévében minden ettől függ. A barcelonai olimpia után ki akarták rakni ezt a tradicionális sportágat a műsorból, mondván, a vívásban nem lehet követni, hogy mi történik. Nagyon komoly krízisben volt a sportág a lövészettel együtt.  1994-ben Vitray Tamást megkérte Manolo Romero, az olimpiai tévéközvetítések pápája, hogy a magyarok delegáljanak egy stábot az olimpiák közvetítésére, Tamás pedig engem kért fel. Tudta, hogy vívó voltam, a tévés munkámat meg ismerte. Kimentem Atlantába, hogy egy prezentációt tartsak a NOB illetékeseinek, az olimpiai közvetítések és a vívószövetség vezetőinek. Tetszett nekik, azt mondták, legyek én a rendező-producere a közvetítéseknek.

Újításokat vitt a közvetítésekbeFotó: Polyak Attila - Origo

Ez mit jelent pontosan? 

A közvetítés közben az enyém a végső szó mindenben: ha a kettes kamerát adom, az egész világ azt a képet látja. Volt két alapvetően fontos javaslatom: az egyik, hogy leállíthassam a versenyt addig, amíg a tévében lassítunk. Kiverte a biztosítékot, de megszokták, hogy ég a versenybírók előtt egy kis piros lámpa, amíg látványos felvételekkel újra megmutatjuk az akciókat. Így lett idő arra, hogy a kommentátorok elmagyarázzák, mi történik valójában a páston. Aztán javasoltam, hogy legyenek átlátszó sisakok, hogy az operatőr tudjon arcot mutatni, a tévéző lássa a versenyző szemét. 

Ezt elfogadták?

Úgy hallottam, ebből még versenyzői sztrájk is lett majdnem a sydney-i olimpia előtt. Az athéni olimpián viszont a női kardozók ebben vívtak, másnap tök ismeretlenül felhívott az amerikai NBC alelnöke. Ők dollármilliárdokat tolnak bele az olimpiai közvetítésekbe, az ő kérésükre úsznak döntőt délelőtt tízkor este helyett, ha a nézettség úgy kívánja. Peter Diamond nem a titkárnőjének szólt, hanem tárcsázott, és megköszönte, hogy az amerikai televíziózás történetében először élőben adott vívást ilyen színvonalon nyomattuk. 

A hatodik olimpiája jönFotó: Polyak Attila - Origo

Így megragadtál az olimpiák mellett?

Négy rendező van a világon, aki öt olimpián rendezett, én ezek egyike vagyok, de már felkértek Rióra is. A vívás vizuális megvalósításának köszönhetően az öttusát is megkaptuk, és az Európa Játékok is így jött, Bakuban már a karate- és a taekwondoversenyeket is egy magyar stáb közvetítette. Egy olimpián egyébként ez a munka ötven kiváló magyar televíziós produkciójának az eredménye.  Hozzá kell tennem, hogy a technikai fejlődés is a kezem alá dolgozott, ma már ezer képet lehet felvenni egy másodperc alatt, így csodálatos lassításokat lehet leadni. Nem akciót mutatunk csak, hanem egy kardot közelről, egy pillantást, egy lebegő cipőfűzőt, a csajok festett körmeit.

Lesz helye a vívásnak mindig az olimpián?

Én remélem, de nagy a tülekedés. Öt kategóriába sorolják a sportágakat, a vívás a negyedikben van: amelyik sportág ide kerül, annak kapaszkodnia kell. Mindenki be szeretne kerülni az olimpiák műsorába, de csak akkor tud, ha egy sport kiesik.

Melyik volt a kedvenc olimpiád?

Sydney, annak ellenére, hogy baromi kemény munka mind, megállás nélkül. Sydney-ben épp az a csarnok volt az olimpia központja, ahol a vívást rendezték, így benne éltünk. Piknik, minden este tűzijáték... szép emlék. És ott legalább volt idő megnézni a kézilabdázó lányokat a döntőbe jutásért, és a vízipólósokat, „ha már kint vagy” jelszóval. Megkértek itthonról, hogy amint vége a vívás eseményeinek, az utolsó héten tudósítsam az MTV Híradóját Orbán Viktor ausztráliai útjáról. Így ott maradtam végig, életemben először híradóztam, és egyik reggel a sydney-i akvárium nyitása előtt búvárszerelésben lemerültem a cápák közé. 

Sydney szép emlék volt nekiFotó: Polyak Attila - Origo

Rossz emlék maradt máshonnan?

Nem tudok ilyet. Nem volt negatív élmény egy olimpián sem. Nagyra értékelik, amit tudok, és ez jó érzés. Múlt vasárnap például a vívó-világbajnokság utolsó napján Thomas Bach, a NOB elnöke is tiszteletét tette a versenyen. A személyi titkára – amikor megtudta, hogy ott vagyok – lejött a VIP-páholyból, és a televíziós kábeleket követve kijött meglátogatni. Aztán fél órát beszélgettünk nála, a páholyban.

És mit láttál Havannából, Sanghajból, Rióból? Az elmúlt hetekben onnan is közvetített a stábod.

Semmit sem láttam a városokból, nincs idő turistáskodni, ráadásul a sok utazás miatt félek, hogy trombózisom lesz: Taskentben még kórházban is voltam. Tíz évvel ezelőtt biztos rátettem volna egy napot, hogy megnézzem a helyi nevezetességeket, de most a család miatt a lehető legkésőbb ülök repülőre, és amint kint vége a munkának, már jövök is haza.

Amúgy is a sportból, konkrétan egy rögbimeccsről keveredtél a tévébe, nem?

Közgazdászhallgató voltam, de rögbisként kerültem először képernyőre, egy élő bejelentkezés során. Három nappal később felhívtak, hogy indul egy Mi, Ti, Ők című ifjúsági műsor, megnéznének benne. Nem tudom, mi tetszett nekik bennem, még monoklim is volt, egy ukrán csapattal küzdöttünk pár nappal korábban. Semmi kapcsolatom nem volt a tévéhez, és azt sem tudtam, hol áll az MTV-székház.

A Mi, Ti, Ők miről szólt?

Minden adásban egy iskolát mutatott be az MTV. Még kettes csatorna sem volt, így sokan nézték. Utaztunk az országban, és mivel minden adásba híres zenész, sportoló került, sorra megismerkedtem velük. Hazai popzenét meghatározó, koncerteket szervező emberekkel is, így kezdtem el tolmácsolni ide érkező híres zenészeknek. Phil Collinsszal és a feleségével együtt lógtam három napig,  a Queen-koncert sajtófőnökeként ott voltam Freddy Mercury szülinapi buliján, John McLauhlin felajánlotta, hogy fizeti az amerikai egyetemi ösztöndíjamat. 

Honnan az angol?

Walesben tanultam meg rendesen angolul, ott érettségiztem, egyike voltam az első két magyar diáknak, aki külföldön középiskolai ösztöndíjjal tanulhatott. A Közgáz miatt egy időben politikai és gazdasági műsorokban is dolgoztam: a Hazai Tükörben például ott volt Antal Imre, Kudlik Júlia, nagy nevek, az kéthetente ment hosszan. Akkoriban már bátrabban forgattunk nekik előre anyagokat, közeledett a rendszerváltás, szabadabb volt a légkör, rángattuk például a Munkásőrség bajszát.

Héder a Telesportban

A Telesporthoz hogyan kerültél ezek után?

Édesapám Dr. Héder János olimpikon tornász volt, rengeteg versenyre kivitt gyerekkoromban, én nagyon intenzíven vívtam, országos bajnokságokat nyertünk, úgyhogy mindig vonzott a sport. Kétszer is bejelentkeztem Radnai Jánosnál, a Telesport alapítójánál, de elhajtott, mondván, nincs ott hely. Ekkor úgy döntöttem, én nem ajánlkozom többet senkinek. Egy napon azonban beléptem a páternoszterbe, ahol épp Vitray Tamás ácsorgott, 1989 tavaszán. „Nem akar a Telesportnak dolgozni?” – kérdezte. Én már kétszer dörömböltem az ajtón, válaszoltam, majd Vitray végül átvitt a belpolitikai rovattól. Eztán jöttek mindenféle más munkák, mi voltunk a Mol Rt. első marketing- és PR-ügynöksége is, mi nyitottuk az új Mol-kutakat, sőt, a százforintos benzinár kommunikációs stratégiáját is mi raktuk össze, ami egy-két évvel az országot megrázó taxissztrájk után nem volt kis felelősség. Mi indítottuk el az Eurosport magyar verzióját, amely az első Párizson kívüli stúdió volt, vagy említhetem a Radio Bridge-et, az első magánkézben lévő magyar kereskedelmi rádió volt itthon. Volt Calypso meg Danubius, amelyek a Magyar Rádióból adtak, nekünk viszont Palik Lacival fel kellett építenünk valamit, amit senki nem csinált még itthon. Teljesen új stúdió, gyökeresen más zene...

Palikról mit tudsz?

Gyakorlatilag semmit, az elmúlt három-négy évben alig beszéltünk. Nagyjából félévente, de akkor is csak azért, mert van egy közös tulajdonú fitneszklubunk húsz éve. Azóta is működik, felesben vagyunk tulajdonosok. 

Meg az Ötödölő műsor arcai is ti voltatok. Erről milyen emléked van?

Nem gondoltam volna, hogy ez kérdés lesz, bár egyszerűsége ellenére az egyik legnagyobb televíziós élményem. Nagyon sok mindent csináltam a tévében, nincs semmiféle hiányérzetem, mindenféle dilit kipróbáltunk, ennek ellenére a nézőket az Ötödölő ragadta meg nagyon. Pedig nem is ment olyan sokáig, emlékeim szerint. Heti váltásban csináltuk Dévényi Tiborral, aki tengeri csatázott a nézőkkel. 

Ilyen volt az Ötödölő

Miért emlékeznek rá az emberek? 

Az egy élő adás volt, amire nem kellett készülni. Szerintem addig nemzetközi szinten sem nagyon volt olyan, hogy ismert tévést le lehetett győzni a tévében. Másnap a játékos eldicsekedhetett a munkahelyén azzal, hogy megverte Palik Lászlót vagy Héder Barnát egy játékban.  Mi viszont rengeteget röhögtünk... Nagyon sokan játszottak, a telefonos kisasszonyok pedig egy idő után már csak műegyetemista fiatalokkal hoztak össze minket, akik alaposan el is vertek! A leglátványosabb zakót mégsem egy programozó matematikustól kaptuk, hanem egy postástól. Én ennek a játéknak aztán megcsináltam egy modernebb, mai verzióját, de nem lehetett elindulni vele a szerencsejáték-törvény változása miatt. Bármikor elindulhatna applikációval, élő adással.

A Red Bull Air Race-hez is volt közeFotó: Polyak Attila - Origo

A Hungaroring Rt. ügyvezetői posztja picit fontosabb pozíció volt ennél. Hogyan kerültél oda?

A profilját kellett fejleszteni, ezért hívtak oda. Már a Moto GP-ről is tárgyaltunk kinn a jogtulajdonosokkal, a mai Red Bull Air Race pedig gyakorlatilag a Hungaroringen született, az alapötletet mi eszeltük ki. Az úgy volt, hogy a Red Bull tulajdonosa szerette volna idehozni a műrepülővilágkupa-sorozatot, én meg kértem egy kazettát Besenyei Pétertől. Ideadott egy 45 perces anyagot a japán világkupáról, ami máig megvan. Megnéztem, aztán hárman leültünk vele, és megmondtuk, hogy ennek így semmi értelme,  csak akkor működne itthon, ha nem több száz méter magasan csinálnák a kunsztokat, hanem az emberek szeme előtt. A második, harmadik trükk unalmas, inkább induljon a stopper, legyen verseny akadályok közt. 

Erre ő?

Besenyei csak nézett, olyan volt az arca, mintha egy festőművésznek azt mondják, hogy indul az óra, időre fessen valami szép képet. Péter eleinte nem hitt ebben, de hamar felismerte a lehetőséget: a mai napig őrzöm a faxot, amin lerajzolta, hogy akkor mégis hogyan lehetne ezt... Csináltattam fantáziarajzokat, még annak is utánamentem, hogy a lézer látszik-e napfényben. Fél évvel később már Ausztriában tesztelték a nagy bójákat, és akkor derült ki, hogy az oszlopok eldőlnek a nagy szélben, így tovább fejlesztették. 2003-ban már volt verseny itthon, Tökölön, 2004-ben pedig a Duna fölött rendezték a versenyt, ami azóta szépen kinőtte magát.

Nem fáj, hogy a nagy kereskedelmi tévéknél nincsen sportblokk a híradókban?

Dehogynem, de elfogadom. Az RTL-en már 2003-ban sem volt, amikor odakerültem. Mutatták a nézettségi görbéket, kiderült, hogy a sportról átkapcsoltak a tévézők, hátha a többi tévén egy jó kis balesetet mutatnak. Mivel nézettséget nem hozott, viszont a sportjogok – az összefoglalók is – pénzbe kerülnek, lemondtak róluk. Még régen az RTL-ben leültünk Kolosi Péterrel és Dirk Gerkensszel, kiderült, hogy főműsoridőben akkor van sporteseménynek létjogosultsága egy általános szórakoztató adón, ha Schwarzeneggert meg tudja verni.  Így lett például Erdei Zsolt szombat esti márka.  A Forma–1-nek viszont már 2004-ben is igen jó volt nézettsége, én javasoltam, hogy Indianapolist is adjuk élőben, ne este 11-es kezdéssel, csúsztatva. Azon a héten a legnézettebb tévéműsor volt.

És most? A TV2-csoport vesz tőled összefoglalókat, nem?

Nem egészen, de az érdem akkor is Simon Zsolté. Én annyira hiszek a rövid tartalmakban, hogy miután a magyar médiapiacon senki nem akart tőlem vásárolni, saját anyagi kockázatra kezdtem ezt előállítani, még a netre is jogtisztán, HD-minőségben. Zsolt pedig a lehetőséget adta rá, amiért hálás vagyok neki. Tízperces, látványos összefoglalókat készítünk sok sportágból. A TV2 Tények csak néha használja őket, de főműsoridőben mindennap van fél percem, amit még a nők is nagyon szeretnek, mert szabályismeret nem kell hozzá, de egy labdamenet közben véghezvitt tollaslabda-ütőcsere vagy egy kétszáz méterről a lyukban végződő ütés egy golfversenyen baromi látványos tud lenni. Naponta látom, hogyan változik ez a piac,  és az idő elkezdett engem igazolni. Belülről látom a nemzetközi sportéletet, és azt, hogy a televíziós, internetes kihívásokra milyen válaszok születnek, a vívás számára a megjelenést én magam "állítom elő". Ugyanez a teljes magyar sportra használható lehetne, évek óta dörömbölök vele különböző ajtókon, de lehet, hogy valamit rosszul csinálok.

Szerencsés vagyok – valljaFotó: Polyak Attila - Origo

Forma–1-et nézel még?

Nem.

Kedvenc pilóta sincs ezek szerint.

Nincs. Régen sem rendelkeztem Palik technikai felkészültségével, de a háttérsztorikban ott voltam, én főképp azokat gyűjtöttem. Nagyon időigényes volt, de a Forma–1 már nem köt le, időm sincs rá.

Milyennek látod a mai magyar tévéipart?

Más idők járnak. Aki annak idején a tévében benne volt, azt látta, hogy pénz, paripa, fegyver, minden van az MTV-ben. De ehhez követelmények is voltak. Nekem nagy mázlim volt, hogy akkor odakerültem, holott semmit nem tettem érte. A kilencvenes évek eleje aranykor volt, az első Super Bowl-döntő közvetítését is én verekedtem ki magamnak, felvételről nyomtunk egy órát 1991-ben. Másfél órás Telesportok mentek adásba. Ayrton Sennával reggeli közben csináltam interjút, Kis-Király Ernő Európa-bajnok ultramaratoni futóval pedig úgy beszélgettem, hogy egy Volga nyitott csomagtartójában ültem, míg ő futott. Rengeteg élményem fűződik ahhoz az időszakhoz. 

Ahogy így beszélgetünk, mindenről eszembe jut egy csomó sztori, meg az, hogy hányan nőttek ki a kezeink közül a mai ismert nevek közül, de eszembe nem jut nosztalgiázni. A mai magyar média teljesen más szemszögből kihívás, és én ezt is élvezem. Betárazva állnak az ötletek, amelyek mind az internethez, a mobiltelefóniához kapcsolódnak. Az, elmúlt 30 év igazolja, hogy nem a fióknak gyártom őket. 

Héder Barna 14 éve, 2001-ben is járt az Origóban, a netezőkkel csetelt – a cikket itt leli.