A társadalom hülyül, de nem biztos, hogy a tévétől

2015.10.11. 10:54

Csényi Kati, az első három Megasztár főszerkesztője és tucatnyi más műsor kreatív producere, reklámfilmek készítője Hajós Andrással állt össze egy új, tízrészes műsor kedvéért, amelyben népszerű magyar színészeket és médiaszemélyiségeket hoznak váratlan helyzetbe, amelyből csak kreatív módon – és humorral – tudnak jól kijönni. A magyar kereskedelmi tévézés jelenéről, az Éden Hotel jövőjéről, az improvizációs színházról, a média felelősségéről beszélgettünk.

  • Médiát és kommunikációt tanult, dolgozott az MTV-nél, a TV3-nál.

  • Viasatos és TV2-es műsorok jöttek eztán, az első három Megasztár főszerkesztője volt.

  • Olyan műsorokban is közreműködött, mint az első viasatos Bár, a Big Brother, A Farm, a Nagy Ő, Az Okosabb vagy, mint egy ötödikes?, A Megatánc, az első két Éden Hotel, a Szeretem a testem, A cég hangja, A Mesterszakács.

  • 2009 és 2012 közt a Viasatnál volt kreatív producer, megrendelő.

  • 2012 után a CydFilms tulajdonosa, reklámfilmeket készített.

  • 2015 októberében indul a Készhelyzet, ennek műsorvezetője Hajós András, producere Csényi Kati. 

A mostani magyar kereskedelmi tévézés felszínesebb, mint az öt vagy tíz évvel ezelőtti?

Talán igen. Könnyedebb, súlytalanabb műsorok készülnek a karakterek és a gondolatiság szempontjából is. 

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Feszültebb a társadalom, és inkább szórakoztatni próbál?

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy felelőtlenségről van szó. A médiának van lehetősége, és feladata lenne nevelni az embereket, formálni a közízlést. Nyilván nem csak magaskultúrát kellene adnia huszonnégy órában, de lehetne tágítani az itt élő emberek horizontját, más módon informálni, értéket közvetíteni, és olyan embereket szerepeltetni, akik minőséget képviselnek. Nyilván minden kereskedelmi tévé nézettséget akar, rentábilisnak kell lennie. Örök vita, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. A társadalom hülyül, ez szerintem sajnos látható. Megy utána a kiszolgáló, vagy a tévétől is butul a néző?

A tévé alakítja a nézőt, vagy az igények után megy a műsorkészítő?

Erről csak annyit, hogy a Megasztár sikeres tudott lenni Bakács gondolatiságával, de Presser Gábornak vagy Novák Péternek is fajsúlyos hozzászólásai voltak hétről hétre. Ők ikonikus szereplőkké váltak, pedig a kezdetektől igen messze voltak a tömeg mainstream sztárjaitól.

Nem azt kapják ma a nézők, amire vágynak?

Nem hiszek abban, hogy baromságra vágynak az emberek, mert van antennájuk a jóra: nem biztos, hogy meg tudják vagy meg tudták fogalmazni, hogy mire vágynak, hogy mi hiányzik a képernyőről nekik, de a minőség és a nézettség nem áll ellentmondásban egymással.  Ez egyébként a zenére is érvényes, a Nick Cave- és David Bowie-számok is remekül szerepeltek, senki nem hiányolta a lakodalmas popot. 

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

2012-ben távoztál a Viasat3-tól és a Viasat6-tól, ahol hazai és regionális tartalomfejlesztési igazgató voltál. Utána mivel foglalkoztál?

Saját cégem is van hat éve, a viasatos évek után elsodródtam a filmgyártás felé. Főképp külföldi szervizmunkákból élünk, ügyfelünk volt a Migros, a Vögele, a Heinzen, de most az őszi nagy Vodafone-kampány filmjeit is mi csináltuk, és egy játékfilmet is leforgattunk februárban. Ez még nincs kinn, most fejeződik be az utómunka. Two hookers and a bitch a címe, egy független film, komédia, speciális zsáner: Pohárnok Gergely volt az operatőr, úgyhogy nagyon szép lesz. Fesztiválra szánjuk.

És hogy jött a Készhelyzet?

Nekem a tévé egy szerelem, ha tehetném, több tévéműsort gyártanék. A Comedy Central keresett meg azzal, hogy nyitnak a saját gyártású piacra, és ez az irány lett végül kiválasztva. Nyár elején kezdődtek az egyeztetések, úgyhogy nagy volt a rohanás,  hogy időben meglegyen minden, az előkészítésre szokatlanul kevés idő maradt. A stáb 70 főből állt, 20 vendéget kellett kiválasztanunk és egyeztetnünk, szóval voltak meleg pillanatok a logisztikában. De igazi műhelymunka volt, szerettem, mindenki figyelt a másikra, a csatorna pedig együttműködő volt, és nyitott az ötletekre. A Grund Színház kiválóan működött, mint harmadik pillér.

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Hogyan találtatok egymásra Hajóssal?

A Cég hangjában már együtt dolgoztunk a Viasat3-nál, de a műfajból fakadóan a mostani műsorhoz is olyan ember kellett, akinek jó humora van. A megrendelő Comedy Central részéről felmerültek stand-upos előadók is, Andrásnak viszont komoly televíziós tapasztalata is van, ami fontos szempont. Az adásnak van egyébként egy stand-up része is, az epizódok tematizáltak, amitől még komplexebbé válik a feladat. 

Hajós nyáron még azt mondta, hogy tévé nélkül is van élet. 

Andrást nem volt könnyű rábeszélni, mert más tervei voltak, nem feltétlenül akart televíziózni, de végül igent mondott, és azt gondolom, a forgatás jó hangulatban és ritmusban zajlott. A műsor olyan embert igényelt hostnak, aki otthon van a humor világában, jól konnektál a közönséggel és a néző felé is, és nem utolsósorban ért a televízióhoz. Könnyű és nagyszerű volt vele dolgozni.

B terv is volt?

Novák Péter is nagyon jó működne egy ilyen közegben. 

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Aki fellépő színészként nemet mondott, mitől tartott?

Az improvizáció egy nehéz műfaj, másfajta technikákat igényel, mint a klasszikus színészi eszközök. A színművészetről nem értekeznék hosszabban, de nem minden jó színész tud improvizálni. A tréningezés nagyon fontos eleme ennek a folyamatnak, amit mi is megtettünk, de az idő rövidsége miatt korlátozottak voltak a lehetőségeink. Én nagyon sokat tanultam a Grund Színháztól, Andrew Heflertől, akik igazi veteránjai ennek a csodás világnak.

Milyen szabályok ezek?

Nagyon érdekes a három alapszabály. Elfogadás az egyik: nem tagadom a helyzetet, amibe kerültem. Bőkezűség: segítem a társaimat, adni próbálok, alájuk dolgozom. Spontaneitás: vagyis engedem, hogy jöjjön, aminek jönnie kell.

Felvétel!

Forrás: Origo

A Beugróból nincs senki?

Felmerültek nevek, de végül nem lett onnan vendégünk. A grundos kollégák egyébként azt javasolták, hogy ha valaki hezitál, nem mond elsőre igent ennek a műfajnak, akkor inkább engedjük el, mert ezt nem lehet erőltetni, a jó minőség érdekében fontos, hogy örömmel és komfortosan mozogjanak a jelenetekben. A Készhelyzet az úgynevezett klasszikus „szakértő játékot" vette alapul, ami arról szól, hogy a vendéget kivéve minden szereplő karakterben van, és ismeri a történetet. Aki érkezik, annak élesben kell megformálnia önmagát, sokszor még a jelmezét sem látja a színpadra lépésig. Ettől olyan izgalmas ez, a humoron kívül a szituáció megoldása is egy felület, amiért jó nézni ezeket a jeleneteket.

Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Hogy épül fel a műsor?

András kezd egy stand-up jelenettel minden adásban, majd érkezik az első vendég, az ő jelenete, majd jön a második karakter is, egy újabb helyzettel. A díszletben már várják őket a Grund színészei. A jeleneteknek a csúcsponton van végük, ez alapszabály, András állítja meg a megfelelő pillanatban. A műsor egy István Kovács-interjúval zárul, ami egy különös beszélgetés az adott epizódok vendégeivel. 

Ha valakinek a jelenete nem sikerült olyan jól, mi történt? Jött újabb?

Olyan nincs, hogy egy jelenet ne sikerüljön. Más és más módon formálják meg a karaktereket a vendégek, van, aki egészen finom eszközöket használ, és vannak jóval teátrálisabb, intenzívebb megoldások. A vendégek számára ismeretlen scriptek alapvetően humoros helyzeteket rajzolnak meg,  tehát a nevetés elkerülhetetlen,  de a híres író könyvbemutatója nyilván más eszközöket igényel, mint az éppen bűnbeeső Éva, vagy a halott férj szelleme. A Grund nagyszerű munkát végzett a történetek felépítésével, nehéz kihívás volt úgy felépíteni a könyveket, hogy az események tartsanak valahova, de a vendég majdani reakciója ugye ismeretlen. Sok esetben kapott a sztori új ívet, és a színészeknek menniük kellett a vendéggel, közben tartani a saját szerepüket és alkalmazni a kitalált dramaturgiapaneleket. Színházat adaptálni televízióra eleve nehéz feladat, felvétel és utómunka szempontjából is, és az, hogy ez improvizáció, vagyis bármi megtörténhet, még teker egyet a dolgon. 

Munka közben

Forrás: Origo

Milyen lesz a képi világ?

Filmes vezető operatőr mellett döntöttünk, ő Maly Róbert, hogy segítsük a képi világot, a díszlettervező pedig Juristovszky Sosa, aki elsősorban színházi tapasztalatokkal rendelkezik. A vezető rendező televíziós, Vígh Róbert, és ez így remek felállás volt. Mindenki hozott valami újat, extrát, pluszt, hozzá tudott tenni a műsorhoz a saját világából. A képi világ inkább az angolszász vonalhoz közelít, kevesebb a szín és a fény, a karaktereké a főszerep, nem a díszleté, már-már puritán, hozzám ez áll közelebb. 

A színészek meg akarták nézni a felvételt?

Nem, de volt, aki nem volt annyira elégedett önmagával, kevésnek érezte az időt, hogy kihozza a helyzetből a maximumot. Ebben a műfajban keveset segít a klasszikus rutin, hiszen másodpercek alatt kell karaktert formálniuk, és előre megírt szöveg nélkül kell helytállni.  Csodásan izgalmas élmény volt látni a színészek óriási koncentrációját, azt a művészi feszültséget, ahogyan bontják ki a történetüket, másodpercek alatt formálják és rajzolják meg a karakterüket, látszólag könnyeden sodródva az eseményekkel, de közben hatalmas erőbedobással. Vannak vendégeink, akik nem színészek, őket másfajta játék jellemezte, Soma és Lakatos Márk is nagyszerűen oldotta meg a feladatot. 

Soma és Bakács országosan a Megasztárral lett ismert

Forrás: TV2

Hat éve beszéltünk legutóbb hosszabban: Somát és Bakács Tibort nagyjából te hoztad fel a mainstreambe a Megasztárral, ahol főszerkesztő voltál az első három évadban. Kapcsolatban maradtatok?

Bakáccsal már régen beszéltem, és Somával is kicsit elsodródtunk, de tudunk egymásról. Akikkel volt kapcsolatom, azokat én hívtam el ebbe a műsorba, és Soma egyből igent mondott, bízott bennem, hogy nem fogok cikit csinálni. 

Az Éden Hotel első két évadjához sok közöd volt, de mit szólsz a harmadikhoz? 

Egy-egy hónapot voltam Kolumbiában, Mexikóban, belülről láttam működni a formátumot. Ezeknek a műsoroknak a lelke a jó casting, ha az sikerül, és vannak jó szerkesztőid, akkor nyert ügyed van. A TV2 verziójának kudarcán nem lepődtem meg, számomra érthetetlen szempontok alapján választottak szereplőket.  Berki Krisztián kiválasztását végképp nem értem, de ez a fajta mainstream nem az én területem, bizonyára voltak fontos szempontjaik a döntéshozóknak ezzel kapcsolatban. Én hiszek az erős tartalom erejében, szerintem nem csak a trash vonz tömegeket, és erre számtalan példa létezik a kereskedelmi televíziózás idejéből is. 

Az első Éden Hotel helyszíne, Kolumbiában

Fotó: Origo, Kalmár Csaba

És az Éden-botrányról mit gondolsz?

Én másképp kezeltem volna a helyzetet, nem értek egyet semmilyen körülmények között azzal, hogy hagyjuk bántani az embereket. A televízió emóciókkal operáló platform, a bennlakós valóságshow-k pedig különösen erősen hatnak az érzelmekre – de szerintem széles a spektrum, ahonnan választani lehet, az események mozdíthatók a pozitív felé, erősíthető a szebb és elegánsabb vonal is a tartalom meghatározásában, ahogyan a szereplők életének irányításában is.

Annak a brandnek annyi itthon?

Szerintem nem, én nem temetném az Éden Hotelt. Sokszor gondolom azt, talán túl komolyan vesszük a branddel kapcsolatos elméleteket, és a nézők egyszerűbben működnek, mint gondoljuk. Vannak jól és vacakul sikerült műsorok, és ha egy program megkapja a kellő segítséget kommunikációban, bevonzzuk a nézőket, és ha szeretni fogják, akkor maradnak, ha meg nem köti le a figyelmüket, akkor keresnek mást. Az Éden és a Big Brother is remek formátumok,  és látszik, hogy sok más országban – ahol tíz, húsz évad megy le belőlük – nem vesztettek a népszerűségükből. Nem a nézők unták meg itthon a realityt, hanem a készítők amortizálták le ezeket a formátumokat. Nem a magyar néző lett más, hanem a hazai műsorkészítői kultúra lőtte be a színvonalat sokszor tévesen. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK