Bár szenvednek, a férfiak dominálnak a Válótársakban

2015.11.20. 09:08

Elindult az Aranyélet, elrajtolt a Válótársak, az élet pislákoló jeleit mutatja a hazai sorozatipar. Reméljük, Stohl András libidója kitart az évad végéig!

Végre beindulni látszik a hazai sorozatgyártás, már ami a heti szériákat illeti. Napi szappanopera kettő is van, realitynek álcázott, napi fikciós sorozat is akad, (Éjjel-nappal Budapest), de heti drámai sorozatok terén igen csehül álltunk az elmúlt években. A közmédiának csak szitkom kellett, és csak Kálomista Gábortól (Munkaügyek, Fapad), az MTVA-n kívül még a magyar HBO volt aktív (Társas Játék, Terápia), de a csatorna prémiumjellegénél fogva ezek az igényesebb szériák nem jutottak el milliókhoz. Úgy tudjuk, országos vetítésre csak nagyon drágán adta volna át másnak a tévétársaság, annyi pénzért, amennyiért az esetleges vevő már készíthetett volna saját heti sorozatot is.

Stohl András műsort már nem vezet az RTL-en, de sorozatban főszerepet kapott

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Nem a szándék vagy az ötlet hiánya miatt nem készültek nagy mennyiségben heti sorozatok itthon: egyszerűen kicsi a szűk tízmilliós piac, nem érte meg, hiszen ha ugyanolyan nézettséget lehet elérni egy vásárolt Szulejmán- vagy Dr. Csont-résszel, jóval olcsóbban, akkor mely programigazgató kockáztatna százmilliókat egy saját fikciós szériára? Mert ezek nem olcsók: míg egy szappanopera-epizód kijön 6-8 millió forintból (a válság előtt a Barátok közt 10 millió körül volt), egy kétszer olyan hosszú, képileg jóval igényesebb heti széria egy-egy része 20-50 millió is lehet.

Stohl András, Lengyel Tamás, Scherer Péter a forgatáson

Fotó: Marton Szilvia - Origo

Más szempontból a 20-30 millió forint nem is olyan sok, hiszen jó esetben egymillió tévézőt is hozhat az adott epizód. Ha összevetjük a Veszettek című filmmel, amely egymilliárd forintból készült, és kegyetlen nagy bukta volt (két héttel a premier után volt olyan nap, hogy 40 ember ült be a moziba megnézni), akkor látjuk, hogy nem is feltétlenül olyan rossz ötlet heti, fikciós szériába fektetni, pláne, ha vannak szponzorok is mögötte – mint a Válótársaknál. Viszont a nemzetközi forgalmazásban nem nagyon hiszünk: egyfelől ez eleve egy holland sorozat remake-je, magyar átdolgozása, másfelől a magyar nézőt érdekelheti Scherer Péter családi kálváriája, Stohl Buci szexfüggősége, de egy cseh vagy bolgár tévézőt ez aligha hoz lázba, hiszen soha nem hallott ezekről a színészekről.

Amerikai sorozattal pedig ne nagyon vessük össze, ott nem ritka a 2 millió dolláros ár per epizód, ami 560 millió forint. Nálunk ebből két évad is kijönne.

Gubás Gabi is remek a szerepben

Fotó: Marton Szilvia - Origo

A Válótársak dupla résszel bemutatkozott november 19-én, egy hetet csúszott a tervezett időponthoz képest, mert épp norvég-magyar pótselejtező volt az eredeti időpontban. Az első két rész kellemes szórakozást hozott, pár poén ült, néhány másik nem, de alapvetően színvonalas, korrekt színészi alakításokat hozó másfél-két órát kapott a néző. A férfikarakterek egyelőre sokkal hangsúlyosabbak, mint az asszonyok, az elhagyott vagy férjüket épp kitevő nők inkább csak asszisztáltak: úgy tűnik, a három, egyszerre facérrá váló férfi kalandjairól szól inkább ez a sorozat, mint a nők problémáiról.

Lengyel Tamás 4-5 sorozatban is felbukkant

Fotó: Marton Szilvia - Origo

A két rész alapján Bálint (Stohl András) kapta a legtöbb jelenetet: az első részben egyszer élt nemi életet, a másodikban kétszer, ha ez így megy tovább, a hatodikban már bajban lesz. Jocit az a Lengyel Tamás alakítja, aki nagyon felkapott manapság a magyar sorozatokban, ott volt a Fapadban, a Kossuthkifliben, szerepelt a 3 részt megélt Casinóban, látható az HBO-s Aranyéletben (amit itt méltattunk), de itt még nem hangsúlyos a szerepe. Scherer egy Dávid nevű, igen gazdag vállalkozót alakít, színészi kvalitásai megkérdőjelezhetetlenek, de jelleme, korábbi alakításai miatt nehéz elhinni róla, hogy budai milliárdos.

Scherer Pétert is szereti a közönség

Fotó: Marton Szilvia - Origo

A sorozat nem pont a magyar valóságot mutatja be, de ez lehet előny is, hiszen ki szeretné viszontlátni – szórakozás gyanánt - a mindennapi nyomorúságát, a postán való, tökéletesen reménytelen és végtelennek tűnő sorban állást, a zsörtölődést a huzatos villamosmegállóban, a hajléktalanokat az aluljáróban? Inkább a felső-középréteg jelenik meg itt, egy sokak által irigyelt életnívó, miközben világosan látszik, ha pénz van, attól még probléma és szenvedés is akad bőven.

Legalább ugyanilyen szintű folytatást, sok évadot várunk, a női karakterek alaposabb kibontásával. Ha ez a széria bejön, talán más csatornák is kedvet kapnak, és fellendül a hazai sorozatipar, ami csak jót jelent színésznek, nézőnek, statisztának, stábtagnak egyaránt. Akinek meg nem ez kell, ne keseregjen, ne picsogjon, van válaszása: nézze az NCIS-t vagy a Szulejmánt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK