Vastag Csaba: Nem mélyhűtőben hibernálva vártam, hogy felfedezzenek

2016.09.10. 19:14

Vastag Csaba a jó zsaru szerepében szeretett volna bemutatkozni a Star Academy versenyzőinek, de időközben rájött, hogy a szigorra és a kritikára is nagy szükség van: ugyanazt várja el tőlük, mint saját magától. A túlzásokba eső rajongókról ma már tudatosan nem beszél, naivsága miatt gyakran átverik, és ha eljön az ideje, kimondottan nagy családot szeretne - az énekes mesélt az Origónak.

Mennyire sűrű ez az időszak, sok időt tölt a Star Academyben?

Nagyon sokat vagyok bent az akadémián, tulajdonképpen egész nap foglalkozunk a fiatalokkal. Különböző feladatokat, a fejlődésüket szolgáló missziókat kell végigvinni, hisz az a feladatunk, hogy kísérjük figyelemmel, és koordináljuk a fejlődésüket.

Milyen a társaság?

Nagyon jó! Kár volna titkolni, hogy egy ilyen csapat nem a tipikus valóságshow-hősökből áll, ők nem arra valók, nem is olyan típusú emberek. Ők művészek, sokkal jobban el vannak foglalva a felkészüléssel, és nem fognak senkit megdobálni, lehányni, és semmit nem fognak megpörgetni, ez nem az a világ.  Még akkor sem, ha van néha egy-egy buli. Igyekszünk olyan minőségi munkát felmutatni, ami a reality keretein belül értékeket képvisel.

Úgy érzi, a műsor értéket képvisel a reality keretein belül

Fotó: Polyák Attila - Origo

Énekesként milyennek látja őket?

A stáb célja az volt a casting során, hogy olyan fiatalokat találjanak, akik képesek a fejlődésre, nem pedig kész, kiforrott előadók. Olyan fejlődőképes és eszköztárukban sok mindennel rendelkező embereket válogattak össze, akik ebben a műsorban meg tudják mutatni az igazi valójukat a segítségünkkel. Azt, hogy mennyire jó énekesek, még ők sem biztos, hogy tudják. A legtöbbjük a képességei nagyjából húsz százalékát sem használja. Ebben az is benne van, hogy még nincs tapasztalatuk, de majd nekik is nagy öröm lesz, hogy olyan dolgokat hoznak ki magukból, amikre álmukban sem gondoltak volna.

Mit tud adni nekik?

Az elmúlt jó pár évem tapasztalatát. Idestova húsz éve zenei irányban tevékenykedem, az X-Faktor előtt is zenével foglalkoztam. Eddig még nem fordult meg a fejemben, hogy tehetségkutató műsorban hasonló szerepet vállaljak. Ez volt az első olyan formátum, ahol úgy láttam, valóban tudok hathatós segítséget nyújtani. Nagyon sokszor a tévéműsorokban ez csak a látszatról szól. Látunk egy nagy show-t és eljátsszuk, hogy a hentesből Michael Jackson lett, de nincs ilyen. A Star Academy előtt nem volt képernyőn olyan műsor, amiben ennyit foglalkoztak volna az énekesekkel.

Az X-Faktor-ba nem ment volna zsűrizni?

Ha az X-Faktor-ban lettem volna zsűritag, sok nehézséggel kellett volna küzdenem. Mindig zavart ezekben a műsorokban, és fájdalommal is néztem, hogy szórják ki az embereket. Nagyon nagy a zsűri felelőssége. Ha mondjuk pont véletlenül nem figyeltél oda, és hazaküldesz egy olyat, aki nem érdemelte volna meg, az a te lelkeden szárad. Ha nem veszel észre egy tehetséget, és ezáltal nem adsz neki lehetőséget, az olyan nyomot hagy benne, amivel nem biztos, hogy segíted a karrierjét. Azt se szeretem, amikor az első néhány adás arról szól, hogy egyesek hülyét csinálnak magukból. A tévének tök jó egy pár másodperces poén vagy beszólás, de az embernek tönkretehetik vele az életét. A TV2 viszont előállt a Star Academy-vel, ami nagyon tetszett, és hatalmas kihívást jelent. Ez a műsor más, mert itt segítséget tudok nyújtani olyan embereknek, akiket nem én választottam ki. Abból főzünk, ami van. Lehet őket minősíteni, hogy ilyenek vagy olyanok, de az biztos, hogy fejlődni akarnak, és fognak is.

Az X-Faktor zsűrijében sok nehézséggel kellett volna megküzdenie

Fotó: Polyák Attila - Origo

Van recept a sikerre, vagy olyan tanács, amit ha megfogadnak, garantáltan befutnak?

llyen nincs, ha lenne, én se 28 éves koromban kerültem volna napvilágra tízévnyi munkával a hátam mögött. A legjobb tanácsom, hogy magadat kell adni, és őszintének kell lenni. Én az akadémián abból indulok ki, hogy ők kik igazából. Nem akarok semmi olyat mondani, ami eltávolítja őket saját maguk valójától. A jó tulajdonságaikat igyekszem kihangsúlyozni, a gyengeségeiket megerősíteni. A másik tanácsom, hogy dolgozni kell folyamatosan, és mindamellett, hogy meg kell mutatni azt, amiben jó vagy, fejleszteni kell a háttérben azt, amiben hiányosságaid vannak. El kell kezdeni gitáron vagy zongorán játszani, szolfézst tanulni, dalokat írni. Ez az egész nem csak arról szól, ami látszik. A jéghegy teste sokkal nagyobb, de csak a csúcsáról beszél mindenki.

Tetszik ez a beköltözős formátum?

Nagyon tetszik, a beköltözős része lenne számomra a legnehezebb, de ezek a gyerekek biztosan bevállalósabbak, mint én.

Megvannak a veszélyei?

Egyetlen veszélye az, hogy az ember hajlamos szerepet játszani, ha tudja, hogy nézik. Ha az énekesek el tudják felejteni, hogy kamerák veszik körbe őket, és sikerül elérniük az őszinteséget, akkor csak jól járhatnak. Egyébként úgy látom, kellett pár nap, mire megszokták ezt a helyzetet, már majdnem mindenki magát adja.

Mennyire tud velük kritikus lenni?

Azt terveztem, hogy nem leszek szigorú, csak következetes. Én akartam lenni a jó zsaru, de aztán nem így lett. Kénytelen vagyok kritikusabb lenni, mert hasonló dolgokat várok el tőlük, mint magamtól. Az igazságot tudniuk kell. Ha csak simogatjuk őket, sosem tudják meg, mi a jó irány, és ami veszélyesebb, elhihetik magukról, hogy jók, akkor is, amikor nem azok. Az őszinteségnek fontos szerepe van, de figyelek arra, hogy segítő, tanító és előremutató legyen, amit mondok.

Volt olyan mondat, amit korábban kapott és elkeserítette?

Vannak kritikák, amiket meg kell fogadni, de idővel megtanulja az ember, hogy milyen mértékben érdemes beépíteni őket.

Kénytelen kritikus lenni

Fotó: Polyák Attila - Origo

Nagy dilemma volt a csatornaváltás?

Az RTL Klubnak nagyon sokat köszönhetek, de már régóta nem volt szerződésünk. Ez a formátum pedig hihetetlenül megtetszett, így nem sokat gondolkodtam. Remekül érzem itt magam. Tizenegy éve már dolgoztam a TV2-nél, a Popdaráló című műsorban, ezért sok az ismerős arc. Én soha nem láttam, fogtam, ástam el és ástam ki csatabárdot. Szerintem ennek a két nagy csatornának most már nem egymással kell megmérkőznie, hanem sokkal inkább az internettel. A hírportálokkal, a Facebookkal és a YouTube-bal, a Spotifyjal, a letöltőoldalakkal, valamint az ezernyi másik kisebb csatorna által képviselt figyelem- és nézettségmegosztó masszával.

Jut idő a saját zenekarra, fellépésekre?

Nemrég jelent meg a legújabb lemezünk Optimum címmel, mára már dupla platina minősítést szerzett, ami nagyon jónak számít a mai világban, főleg annak fényében, hogy ma már mindenki letölt. Az új lemez zenei anyagát bemutatva járjuk az országot a zenekarral. A szombat esti élő show-k miatt sok koncertet le kellett mondanunk, amiért ezen a fórumon is elnézést kérek, igyekszünk bepótolni. Az új dalok írását télre és a következő évre ütemeztük át.

Sokat játsszák a saját dalokat a rádiók?

Sosem lehet elégedett az ember, nyilván mindenki azt szeretné, ha csak az ő zenéje menne. Kimondottan sok típusú dalunk megy különböző rádiókban, ami azért jó, mert meg tudjuk mutatni, milyen széles a zenei palettánk. A zenekarunk egy elektronikuspop-, punk-, rockzenekar. Nem azért nem álltunk eddig egyik specifikus irányba sem, mert nem tudunk dönteni, hanem mert lenyűgöz a zenei sokszínűség, és elégedetlenséggel töltene el ennek hiánya.

Tavaly sok cikk született olyan rajongókról, akik zaklatták, és egymásnak is estek. Ezen a területen mi újság?

Azért nem akarok beszélni erről, mert nem szeretném, ha ismét energiát és ezáltal figyelmet kapna ez a jelenség. Mindig lesznek olyanok, akik eltérően gondolkodnak, de bízom benne, hogy mindenki megtalálja a saját helyét és a helyes kommunikációt. Az óvodában, amikor tetszett egy lány, meghúztuk a haját, de felnőttként rájövünk, hogy nem ez a legcélravezetőbb. Fel kell nőni ebben a tekintetben is.

A korábbi zaklatós ügyekről ma már nem akar beszélni

Fotó: Polyák Attila - Origo

A koncerteken jellemzően nők vannak?

Amikor az első koncertemet csináltam 2007 környékén, egy százfős helyet béreltünk ki. Kilencvenkilenc nő és egyetlen férfi jött el. Odamentem az úriemberhez, és megköszöntem, hogy eljött, mire közölte, hogy csak a feleségét hozta el Nyíregyházáról, mert neki nincs jogosítványa. Ezen jót nevettünk, és azóta egyébként ő is velünk van. Majd kisvártatva rájöttek az urak, hogy érdemes hozzánk jönni bulizni, mert sok a szeretetre éhes szép lány. Ezáltal kialakult egy jól működő ivararány. Alapvetően nem csak lányoknak szólnak a számaink, attól még, hogy a rádiókban a popdalaink mennek, a koncertjeinken egészen más történik.

Van ideje a rajongókra?

Általában sietni kell tovább a koncert után, de előfordul, hogy ott maradok bulizni.

Mennyire bulizós alkat?

Meglehetősen, régen is az voltam. Először dolgozom, megteszem, amit kell, de utána, ha már nyugtával dicsértem a napot, akkor jöhet a bulizás.

Mi pihenteti?

Az alvásban hiszek, bár mostanában kimondottan kevés jutott belőle. Volt, hogy egyik éjjel kettő, a másikon három órát aludtam. Nem bírok se kávét, se energiaitalt inni, úgyhogy sok vízzel próbálkozom, és igyekszem egészségesen étkezni. A sok rohanásban én is csak a benzinkúton előre csomagolt szendvicseket találom, ezért tudatosan kell figyelnem. Ha időm engedi, főzök magamnak önvédelemből, hogy ne egyem mindig azt a sok egészségtelen gyorskaját.

Meddig lehet ezt csinálni?

Lassan hét éve ezt kérdezi tőlem mindenki. Majd ha már nem akarom, akkor abbahagyom. Általában úgy fekszem le este, hogy alig várom, hogy reggel legyen, és lehessen valamit csinálni. Ha nincsen semmi dolgom, az a furcsa érzésem van, hogy valamit elszúrtam, nem tettem meg mindent azért, hogy legyen mit tennem. Úgy gondolom, hogy nem addig kell ütni a vasat, amíg izzik, hanem azért kell ütni, hogy izzon. 28 évesen jött az igazi siker, de előtte sem otthon vártam a mélyhűtőben hibernálva, hogy felfedezzenek, hanem dolgoznom kellett.  Téeszben szedtem barackot, építkezésen voltam segédmunkás, tudakozóban dolgoztam, színházakban játszottam, és igyekeztem több vállalkozást beindítani. Valamiből kellett kenyeret venni, de mindig próbáltam a zene irányába haladni.

A régi barátok megmaradtak?

A régi barátságok nem múlnak el. Ők tudják az összes régi sztorit, nem kell nekik bemutatkozni még egyszer. Amikor apukám megy haza a saját falujába, két községgel arrébb már tájszólással beszél, ilyesmi ez is. Ha otthon vagyok, visszacsöppenek kicsit a múltba. Nagyon rég voltam Veszprémben, de ha a régi barátaimmal találkozunk, mindig ugyanabban a kocsmában, ugyanazokkal, ugyanannál az asztalnál ülünk, a bárpult minden egyes karcolását ismerem.

A régi barátai megmaradtak, igyekszik időt szánni rájuk

Fotó: Polyák Attila - Origo

A tanácsokat megfogadja, elgondolkodtatják a kritikák?

A valódi kritikán elgondolkodni mindenkinek tanácsos. Bár az internet áldásos névtelenségébe burkolózva sok mindenki szakértővé válik. Ezért hosszú időbe telik, mire az ember ki tudja válogatni az igazi jó tanácsot. Nem lehet, és nem is kell mindenkinek megfelelni, talán ez a legnagyobb tanulság.

Sok levelet kap?

Igen, és igyekszem minden üzenetre reagálni. Ha valaki vette a fáradságot, hogy írjon, akkor megérdemli, hogy választ is kapjon. Ellenben nagy gondban vagyok a hosszabb levelekkel, érdemes inkább röviden és tömören írni.

Családra, gyerekekre vágyik?

Kimondottan nagy családot szeretnék, sok gyereket, de még nincs rá se időm, se figyelmem és energiám. Egy gyerek mindent megérdemel, sok odafigyelést, időt, energiát, szeretetet és nevelést. A nevelés az egyik legfontosabb dolog a világon. Sokszor az elfoglalt szülők gyerekei nem kapnak eleget ezekből, és ez nem válik hasznukra. Engem kimondottan igyekeztek tiszteletre és az emberek szeretetére nevelni, ezért  az érzelmi intelligenciám a mai világnak szinte meg se felel, annyira igyekszem becsületes lenni, naivan hinni az emberekben.  Persze ezzel sokan visszaélnek, át is vernek gyakran, de azért igyekszem felzárkózni.

Elégedett a szakmai- és magánéletével, vagy érez hiányosságot?

Pont egyik nap merült fel egy beszélgetésben, hogy kell-e az embernek többre vágynia annál, mint amije van. Szerintem kell. Ha másoknak nem okozol vele kárt, és becsületesen csak a saját magad erejéből, a munkád által éred el, akkor az utolsó óráig többre kell vágyni. Mindig fejlődni kell, többnek kell lenni. Nem szabad megtorpanni, viszont időnként körbe kell néznünk. Kicsit olyan ez, mint egy hosszú vándorút közben, a tűz mellé néha lefeküdni, és rácsodálkozni, milyen szép a világ.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK