Wolf Kati: Van, aki szállítja helyettem is a botrányt

Wolf Kati énekesnő ad interjút 2016 január 10-én Wolf Kati énekesnő ad interjút 2016 január 10-én
Wolf Kati énekesnő ad interjút 2016 január 10-én
Vágólapra másolva!
Mindig úgy érezte, hogy pofátlanság előretörni, de úgy véli, minden előadó életében eljön az a pillanat, amikor azt mondja, ez az én lehetőségem, most én jövök. Az Eurovíziós Dalfesztiválon nem olyan helyezést ért el anno, amire számított, de így is sokat lendített a karrierjén, egyre kevésbé akar megfelelni másoknak, a koncertek mellett pedig családja, gyerekei töltik fel. Wolf Kati mesélt az Origónak.
Vágólapra másolva!

Január elején szokta összegezni az előző évet, vagy inkább már a jövő felé tekint, és újabb dolgokat tervez?

Mindig nézek előre is, de nem vagyok egy veszettül tervezgető típus. Csak begörcsölök attól, ha eltervezek előre dolgokat, mert folyamatosan izgulok, hogy minden jól alakul-e, miket kellene még csinálni, a terv szerint haladok-e. Nem tesz jót. Jobb, ha szabadon hagyom magam, és minél kevesebb a megfogalmazott konkrétum.

A tavalyi év azért volt fordulópont az életemben, mert végre elértem, amin régóta dolgozom: jóval többször voltam zenekarral fellépni. Nekem nagyon furcsa volt az elején, hogy csak egy lemezt viszek magammal, és felpattanok a színpadra, de nem mondom, hogy ezt nem lehet jól csinálni. Így is lehet olyat adni a közönségnek, amit élményként haza tudnak vinni.

és azt látom, hogy nyitottak erre az emberek. Az év végi nagykoncertemen a saját zenekarom mellett a Liszt Ferenc Kamarazenekar volt a vendégem, izgultam a fogadtatás miatt, de a közösen előadott, teljesen másképp hangzó dalokat is szerette a közönség.

Forrás: Szabó Gábor - Origo

Ennyi év után sem múlik az izgalom?

A lámpalázhoz nem lehet hozzászokni, egyre durvábban ott van az emberben.

Mi miatt?

Nem a zene miatt, mert minden százszor össze van gyakorolva, mielőtt felmegyünk a színpadra. A zenészeim isteniek, a kamarazenekar is fergeteges, és azt is tudom, hogy működni fog a hang és a fény, mert profikra bízzuk.

viszont nagyon szeretném megosztani a közönséggel. Az előadó-művészet pedig azért egy csoda, mert mindig ott, abban a pillanatban történik meg a kapcsolat a hallgatósággal. És ez viszont kicsit mindig lutri. Velem egyre nagyobb csodák történnek a koncerteken, ezért egyre nagyobb bennem a drukk is.

Nem tudom megmondani, hogy mitől izgulok, olyan megfoghatatlan. Kicsit vásárra viszi a bőrét ilyenkor az ember, bár tudom, hogy egy fizetős koncertre azok jönnek el, akik szeretnek, olyan ember nincs, aki annyira gyűlöli magát, hogy olyan programra vesz jegyet, amit nem bír hallgatni. Én egy dolgot tudok tenni: készülök a koncertjeimre, addig „gyűröm a dalokat”, míg mindent, amit ki akarok vele fejezni, bele tudok tenni.

mert vannak olyan dalok, amiken dolgoznom kell, és kell a külső fül és kontroll. A para nagyjából két hónapig tartott a nagykoncert előtt, aznap embertelenül izgultam, de amint elkezdtem, öt másodperc alatt megszűnt.

Forrás: Szabó Gábor - Origo

Sok fellépése van, elégedett a felkérések számával?

Hála istennek van, rengeteg helyre jutok el koncertezni. Nem vállalok el azonban mindig mindent, előfordul, hogy kihúzok hétvégéket a naptárból, és nem megyek sehova. Nem lehet megcsinálni két gyerekkel, hogy mindig dolgozik az ember.

Úgyhogy néha én is szabira megyek, kirándulunk, mozizunk, korcsolyázunk, ez nagyon kell, nem csak nekik, nekem is.

Nehéz a zenei karriert építeni két gyerek mellett?

Aki dolgozik és gyerekezik, mind ugyanazzal néz szembe, és ez minden szakmára igaz. Az biztos, hogy nem megy egyedül, nem megy segítség nélkül. Kell hozzá egy szakmai csapat, és kell, hogy otthon ezt elfogadják és támogassák. És mellettem van egy olyan férj, van két olyan lányom, vannak nagyszülők, akik valóban részesei ennek a sikernek, rengeteg munkájuk, lemondásuk, szeretetük van benne. Van mögöttem egy olyan szakmai csapat, ami professzionális munkát és rengeteg energiát tesz bele a karrierembe.

Hogyhogy nem előbb kezdte a pályát, miért nem tűnt fel korábban?

Valószínűleg nem volt bennem annyira erőteljes a vágy, hogy előrekeveredjek a színpadon, márpedig ez nem megy anélkül. Én is azt hittem, hogy majd a klubba lejön egy nagy ember, észrevesz a színpadon a zenekarral, és felfedez. Ez nem így működik a valóságban. Ha nincs a bandában, az énekesben egy egészséges mértékű előadói vágy, hogy megmutassa magát, akkor nem lehet előretörni. Kell az érzés, hogy na, most én jövök.

Ha szólista énekes vagy, van egy kemény küzdelem magaddal is, hogy mikor lépj. Meg kellett találnom azt a fórumot, ahol anélkül, hogy átmásznék valakin, előrekerülhetek a színpadon egy normális versenyben.

Forrás: Szabó Gábor - Origo

Ez a fórum csak egy tehetségkutató lehet, vagy enélkül is lehet érvényesülni?

Ma már nem feltétlenül ezek jelentik az előrelépést, telítettek az emberek. A dalszerző-előadók nagyon jó helyzetben vannak, irigylem is őket, mert rögtön leírják, amit mondani akarnak, közvetlenül tudnak adni valamit a közönségnek. Körülöttem szerencsére vannak olyan dalszerzők, hangszerelők, szövegírók, akik megírják azokat az energikus, szenvedélyes dalokat, amiket magaménak tudok érezni.

A mai fiatalok a saját berkeiken belül nagyon ügyesen mozognak, sokkal önállóbbak, megvan a független világuk. A menedzsereknek korábban könnyebb dolguk volt, megvoltak azok a lapok és műsorok, ahol érdemes volt megjelenni egy előadónak, ma már annyira szét van forgácsolódva a média, hogy nem tudni a biztos helyeket. Ha a tini tömeg rátalál egy szimpatikus videómegosztó csatornára, akkor két másodperc alatt a csúcsra röpíthet. Ebben a világban otthon vannak, akik most nőnek fel, van bennük erő és önállóság, de egészen másféle, mint bennünk volt.

Mennyire tartja fontosnak a tévés és online jelenlétet?

Volt, amikor úgy éreztem, hogy eltűntem, és kell. A Sztárban sztár nagyon jó volt, amikor hazajöttem Hongkongból, tudtam, hogy meg kell mutatnom magam. Arra akartam használni, hogy egyrészt sokan lássanak, másrészt arra, hogy megtörjem a dívaképet.

extrém határok közt mozogtam, nagyon jó móka volt. Átment az üzenet, sokak szemében megváltozott a rólam alkotott kép, látták, hogy nem is vagyok olyan karót nyelt alak. Egyre többen tudják, hogy lazább darab vagyok, nem késsel-villával eszem a hamburgert.

Forrás: Szabó Gábor - Origo

Követni fogja A Dal adásait?

Nagyon fontosnak tartom, hogy legyen ilyen műsor, mert nincs itthon más lehetőség dalokat bemutatni. Sok olyan show van, ahol énekeseket is foglalkoztatnak, de olyan, ahol be lehet valamit mutatni, ez az egy van. Nem is értem, hogy a többi csatorna miért nem csinál ilyet. A korábban nagyon sikeres tehetségkutatók világának is talán szüksége lenne frissítésre. Update-elni kéne őket.

Nemrég voltam Hajós András Dalfutár című műsorában, hát fantasztikus volt. Egyöntetű imádat van a műsor iránt, amiből látszik, hogy szükség van ilyenekre, az emberek kíváncsiak a dalokra, és a megszületésükre is. A Dal az Eurovízióra van kihegyezve, sok alternatív együttes elmenne egy ilyen műsorba bemutatni a dalát, de nem akarnak kijutni. Az országnak tök jó dolog versenybe ereszteni a saját dalait, és amellett, hogy látjuk, milyen színes a hazai zenei paletta, az előadók is pontosabb képet kapnak arról, hogy mit gondolnak róluk szélesebb rétegek, és milyen nagyközönség elé kiállni.

Kétszer próbálkozott az Eurovízióra jutással, egyszer sikerült is. Menne még egyszer?

Többször pályáztam azelőtt dallal. Amikor a Szerelem, miért múlsz?-szal jelentkeztünk, nem volt még válogató show, csak be kellett küldeni pályázatra a dalt. Hongkong után pedig vissza akartam térni, és bemutatni az akkor legújabb, Ne engedj el! című dalomat. Jó lett volna, ha úgy megy a műsor, hogy megmutathatom a dalt, de nem kell továbbmennem, ha nem akarok. Nem akartam, és most sem akarok Eurovízióra menni, bár életem egyik legszebb élménye, hogy ott lehettem, és belendítette a pályámat.

Forrás: Szabó Gábor - Origo

A helyezés számít?

Nálam nem az lett a helyezés, amire számítottunk. Ha az ötödik vagy nyolcadik helyen végzek, azt mondjuk, hogy na, jó, mi gondoltuk túl, de akkor pocsék lett a helyezés. Ettől függetlenül jól jöttem ki ebből, mert nem a helyezés, hanem a dal utóélete dönti el, hogy jó vagy sem. Nálam a mai napig erősen él a Szerelem, miért múlsz?, az emberek emlékeznek rá, tudják, hogy ez volt az eurovíziós dalom, máig kapok visszajelzéseket, hogy

A felemás helyezés ellenére az itteni és kinti közönség fantasztikus elismerése életre szóló élményt adott, valamint német közönségdíjat, itthon pedig Comet Legjobb Énekesnő gömböt hozott.

Nyilván nagyon jó dolog, ha valaki szép helyen végez, de szerintem elsők sosem lehetünk, mint ahogy szépségversenyen semfog nyerni soha magyar induló. Adja az Isten, hogy ne legyen igazam. Minden évben jó dallal megyünk, a dalok mostanában mindig bejutnak a döntőbe, és nyomot hagyunk, ami nagyon fontos egy ilyen versenyen.

Fontosak a szakmai megmérettetések, visszajelzések?

Igen is, meg nem is. Sokáig nagyon fontos volt, de most már felnőttem annyira, hogy el tudom dönteni a magam és más produkciójáról is, hogy szakmailag milyen. Az ember megtanulja visszanézni magát. Utólag tudom, hogy mi volt jó, vagy min kéne javítani.

Van egy-két ember szakmailag, meg a szakmán túl is, akiknek adok a szavára, őket meghallgatom, az ő véleményük nagyon fontos. Nem lehet mindig mindenkinek megfelelni, baromság. Féltem régebben, hogy valakinek nem tetszik valami, vagy nem olyanra gondolt, most már tudom, hogy sokkal jobb, ha valaki megosztó. Biztos van, aki kígyót, békát kiabál rám – és meg is teheti, mert van internet –, és van, aki szeret.

Forrás: Szabó Gábor - Origo

Megosztónak gondolja magát?

Nem, és ez nem biztos, hogy mindig szerencsés egy előadó esetében. Szeretnek az emberek, mindig nagyon kedvesen fogadnak, ez nagyon jó dolog, ugyanakkor azt érzem, néha nehezebben mozdítom meg az embereket. Amikor már ott vannak a koncerten, tudom vinni őket magammal, de mire oda elcipelem őket, az nem könnyű.

Egy megosztó embernél megvannak a szélsőségek, az emberek egy része a városból is elhúz, ha oda megy fellépni, a másik része meg odáig van érte, és már reggel odamegy a helyszínre, hogy az első sorban állhasson. Kifordulni nem tudok magamból, és nyilván nem fogok olyan dolgokat csinálni, amitől ez hirtelen megváltozik.

Koncertekre gyakran jár?

Sokat, és mindig nagyon figyelem, hogyha nagy világsztárok jönnek Budapestre. Élő koncerten derül ki, mit tud adni egy előadó, tud-e személyes élményt adni, magát adni.

Én például sosem voltam Depeche Mode-rajongó, de a férjem imádja őket, így elmentünk. Nem véletlenül világsztárok. Minden egyes koncert után úgy megyek haza, hogy megnőttem, hogy több lettem. Ezek feltöltenek, ilyen élményekre szükség van. Nem véletlenül vannak a világ tetején, akik ott vannak.

Forrás: Szabó Gábor - Origo

A pályatársakat is figyeli?

Sok jó előadó van itthon, nagyon sokan tudnak jól énekelni, és adni a közönségnek a színpadon, de nagyon meg kell keresni azt, aki jó dalt és jó szöveget ír – ez a legnehezebb része. A popzene könnyen emészthető műfaj, nem fogsz hatvan akkordból álló őrületes harmóniavilágú dalokat hallgatni. Arra van, hogy könnyen emészthető legyen, könnyen bemenjen a fejekbe, és talán könnyen is ki, de lehet a műfajban jó minőségűt csinálni. A színvonalas zene mellé a szöveg irtó fontos, az nem szabad, hogy semmitmondó legyen.

Említette Hongkongot, az utazás mennyire része az életének?

Soha nem voltam nagy utazó, szeretek inkább a fenekemen lenni, szeretem az otthont, a konyhában sündörgést.

Ehhez képest elmentünk Hongkongba, ami tizennégy órás repülőút volt. Utazni kell, meg tudom, hogy néha ki kell lépni a komfortzónából, de ritkán vágyom ilyesmikre. Ahhoz lazább, strapabíróbb embernek kell lenni nálam, nem vagyok az a típus, aki nyakába veszi a táskáját, és elindul.

Mi kapcsolja ki, tölti fel?

Amikor a koncertből, zenéből sok, feltölt a gyerekekkel egy nap, egy közös este. Imádok síelni, imádom a telet, a hideget, ettől megvadulok, mennék ki a hegyekbe. Ilyenkor letompít a hó, a csend, egész évben ellennék így.

Forrás: Szabó Gábor - Origo

Félti a gyerekeket a médiától?

Nagyon. Most már nem annyira kíváncsiak rájuk, és szerencsére őket sem izgatja túlságosan ez a világ. Nem teszek ki róluk képet a Facebookra, mert jól tudom, hogy az internet nem felejt, és nem akarom, hogy a most cukinak tartott fotó miatt pár év múlva számonkérjenek. Lehet, hogy túlparázom, de nem tartom jónak, hogy gyerekekről osztunk meg képeket. Volt tavaly egy újságfotózás, amire felkértek a gyerekekkel együtt, otthon megbeszéltem velük, hogy beleegyeznek-e, és a koncertekre is csak akkor jönnek, ha akarnak.

Nem lehet könnyű ismert ember gyerekének lenni, sőt, kemény lehet, ez az igazság. Nekik meg kell küzdeni azzal, hogy anyát mindenki ismeri, mindenkinek megvan a véleménye róla, és hasonlítgatják őket hozzám. „És, te is tudsz énekelni? Énekesnő leszel?” – amikor századjára hallják a kérdést, gondolom, kimenekülnének a világból. Nem könnyű úgy felnőni, hogy ez vesz körül, óvatosan kell ezzel bánni.

de a szemük sarkából néznek minket, vagy odajönnek a suliban gyerekek. A tiniknek egyébként is minden ciki, nemhogy még egy ismert szülő.

A rossz tapasztalatok miatt ilyen elővigyázatos?

Volt az is, de a nagyon gázos dolgok elkerültek. Nálam a „karrier és gyerek”-téma kifogyhatatlan, erről mindig lehet beszélgetni, ezzel minden dolgozó szülő küzd, jó téma a lapoknak. Ha a szakmámban csinálok dolgokat, új dalokat, új koncertet, van miről beszélni, van miről írni, és nem kell gyártani más hírt.

nem hiányzik, és ezt nagyjából tiszteletben is tartják. Élem az életem, dolgozom, a szakmámmal foglalkozom, és próbálom kerülni a fikagép kommenthuszárokat. A cikkek alatti kommenteket soha nem nézem meg, a zenék, klipek alatt viszont igen, az értelmes megjegyzéseket szeretem, azokból le lehet vonni következtetéseket. Jó zenék kellenek, vannak újabb koncertötleteim, ezen dolgozom.