Marsi Anikó: Új helyzet van, és ehhez alkalmazkodnom kell

2017.02.26. 09:55

Hogy érzi magát a Tényekben, mit vár a műsor vizuális, technikai megújulásától, és mit gondol kollégájáról, Gönczi Gáborról? A híradós elmesélte, melyik a legintimebb terület a tévé székházán belül, hogy mit lehet tenni egy váratlan helyzetben, és kiderül, meddig bántja egy-egy baki.

Fél éve beszélgettünk hosszabban, akkor minden új volt. Milyen itthon?

Nagyon jó, szeretek dolgozni! Szeretek a TV2 csapatához tartozni. Nyilván töltenék több időt a családommal, de egyszerre az életben minden nincs. Fel kell fognom, hogy új helyzet van, és ehhez alkalmazkodnom kell. Ma már nem csak a családom ügyeit intézem, mint korábban éveken át. Ha épp belázasodik a kisebbik fiam, és nincs ott az anyja, az persze borzasztóan rossz érzés, de van egy szuper, zseniális apukája, aki megoldja a helyzetet. Bizonyos szerepeket át kellett vállalnia.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Férjéről, Palik Lászlóról mit lehet tudni? Sok olvasónkat érdekli.

Ahogy tavaly ősszel is mondtam, ő évek óta nem közszereplő, és e döntését továbbra is szeretném tiszteletben tartani. Természetesen imádom, csodálatos férj és apa, de nem akar szerepelni. Jó fej módon intézi a családi ügyeket, ha én a munka miatt nem érek rá.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Gönczi Gáborral napi szinten találkozik. Mit szeret, és mit nem szeret benne?

Gáborral nagyon könnyű jóban lenni, ő tipikusan könnyű eset. Szerintem neki nehezebb dolga lehet velem. El sem tudom képzelni, hogy létezik ember, aki vele ne tudna tökéletesen együttműködni. Ő egy kedves, rugalmas, udvarias ember.

És ha gond van?

Nem nyafog - hála az égnek - inkább megoldja a problémát. S ennek azért is örülök, mert meggyőződésem, hogy semmire nem megyünk a panaszkodással és a nyavalygással.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Milyennek tartják önt a munkahelyén a sminkesek, fodrászok, stylistok, szerkesztők?

Kíváncsi lennék, hogy mit mondanának ők... az ugye autentikusabb vélemény lenne, minthogy én próbálok válaszolni erre a kérdésre. De itt szinte mindig jó hangulat van, én nagyon szeretek bejárni a tévébe, megbízom ebben a csapatban. Amúgy intim szakma az övék, heti több órát eltöltünk egymással: ők találják ki, milyen ruha legyen rajtam, látják, ahogyan átöltözöm, hosszú perceket töltenek el az arcomhoz nagyon közel, ez ugye a smink... készítik a hajam, és nemcsak megmondják, milyen cipőt vegyek fel, hanem ha kell, rám is adják. Közben persze róluk is beszélgetünk, előkerülnek a belső, intim témák, a család, az érzelmek. Én jó érzéssel megyek be hozzájuk, szerintem kölcsönös szimpátia van köztünk. Soha nem szóltak rám, hogy nem szeretik, ahogyan a kávét szürcsölöm, vagy hogy túl hangosan csattogok a folyosón.

Kinek a tanácsára hallgat?

Ez attól függ, miről van szó. Úgy látom, folyamatosan, szinte észrevétlenül működnek ezek a dolgok, mármint a tapasztalat átadása. Nem tanácsokat vagy utasításokat osztogatunk egymásnak, hanem beszélgetünk. Van olyan, amikor tátott szájjal hallgattam, például a stúdió technikai leírását, egy részét nem is értem túlságosan a szakmai nyelvezet miatt. Ám azt, ami számomra lényeges, kihalászom az információk közül, például, hogy mit és hogyan lehet kihozni ebből az új, szupermodern stúdióból,  mennyit és hogyan tudunk mozogni. Összefoglalva: a közös gondolkodás jellemző a stábra, és én ezt nagyon nagyra értékelem.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Az új stúdióról mit gondol?

Nagyon modern, várom, hogy vasárnap végre megmutathassuk nézőknek is, mi már sokat próbáltunk benne. Más a technika, máshonnan látom a képeket, a szituációkat. Sok olyan részlet lesz, ami nem rutinszerű. Az egész rendszer minden apró elemében megújul.

Megfigyelhető, hogy párosan vezetett hírműsorokban néha incselkednek egymással a hírolvasók, vagy röviden személyes dolgokat visznek a hírek közé. Most mi várható a Tényekben?

A legelején, amikor megérkeztem a TV2-höz, volt arról szó, hogy több interakciót vigyünk a Tényekbe. De időközben változtattunk, mert úgy éreztük, hogy a régi stúdió mégsem engedi meg a lazább diskurálást, maximum az adás legeslegvégén szólunk egymáshoz Gáborral a kamerák előtt. A vicceskedéssel nagyon óvatosan kell bánni, pláne a hírműfajban, nem oda való. De közben meg találni kell valamifajta egyensúlyt a neutralitás, az érzelemmentesség és a humor között.

A bakikkal hogy áll? Sokat őrlődik, ha becsúszik egy-kettő?

Nem vagdosom fel az ereimet, ha baki van egy adásban. Ez sajnos elkerülhetetlen, és ettől élő a dolog. Ha nagyobb hiba akad, az persze bánt. Érdekes, hogy általában a legegyszerűbb szavakba gabalyodunk bele, mint hogy habos torta vagy babos torta, a nehezebbeket szinte sosem rontjuk el! Amúgy épp tegnap, az adás legelején még egyeztettünk pár gondolatot, és abban a másodperben, hogy Gábornak meg kellett volna szólalnia, az én tollam egyszerűen kilőtt, mint egy rakéta, ergo szétesett atomjaira. Nem nevette el magát, de nehéz volt megállnia. Ebből a nézők szerintem semmit sem vettek észre,  legalábbis ahogy én visszanéztem az adást, azt is alig lehet kivenni, hogy a tollam darabokra hullott, abból meg végképp semmi nem látszott, hogy ez hatással lett volna Gáborra.

Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Aki tévézik, szem előtt van, azt könnyen megtalálják.

Kinn ülök a kirakatban, persze, bárkinek joga van kritizálni, de erre sok-sok éve már felkészültem.

A hírszerkesztéssel hogy áll?

Nem változott semmi ezen a téren, változatlanul nem szólok bele a tartalomba, sajnos a tévés időbeosztásom sem engedi ezt meg, nem fér bele.

Van valamilyen fogadalma?

Minden reggel megfogadom, hogy eggyel kevesebb kávét iszom, hogy nem vacsorázom, majd ezeket a fogadalmakat néhány perccel később meg is szegem. Viszont tisztességesen járok sportolni! Voltak időszakok, amikor ki kellett hagynom edzéseket. Futni szeretek, az átlag penzumom heti 50 kilométer volt.  Ma picivel kevesebbet futok, viszont legalább hetente kétszer erősítőedzéseken veszek részt. Van egy edzőterem nem messze a tévétől... az első edzésbe majdnem belehaltam, durva volt. Oda szoktam betérni vagy dél és kettő között, ebéd helyett, vagy este az adás után, levezetésképpen.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK