Singh Viki: Sokak szemében én vagyok a sírós lány

2017.08.29. 10:28

Singh Vikit a Rising Star versenyzőjeként ismerte meg a nagyközönség, de már 2014 előtt is énekelt, különböző bárokban, és tengerjáró luxushajókon is fellépett. Szeret mélyről énekelni, érzelmeket közvetíteni a színpadon, így sokan csak a sírós, érzelgős lányként gondolnak rá, de mint mondja, van egy laza, vicces énje is, amit szívesen megmutatna - erre a Sztárban sztár ötödik évadjában lesz lehetősége, ő az egyik új versenyzője a TV2 műsorának.

Többször mondtad, hogy a bakancslistádon van a Sztárban sztár, nagyon szeretnéd magad kipróbálni benne. Miért olyan vonzó számodra ez a műsor?

Egyrészt egy nagyon nagy feladat, másrészt pedig jó lehetőség arra, hogy az ember megtalálja a határait, és közben játsszon. Máshol nem lenne lehetőség ilyen dolgokat kipróbálni énekesként. Ha színésznőként dolgozik valaki, annak más, időről időre új szerepekbe, jelmezekbe bújhat, de egy énekes életében ez ritka. Régebben is sokat léptem fel hajón zenekarokkal, és rendszerint azzal szórakoztattuk magunkat, hogy megváltoztattuk a hangunkat, és úgy énekeltünk egymásnak és a közönségnek. Én már akkor is imádtam ezt a hangszín leszedést, és úgy érzem, a színpadon is fog menni.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Férfi előadót is könnyen tudnál utánozni?

Megpróbálom! Nőként nehezebb férfihangot utánozni egyébként. Ha egy férfi elkezd fejhangon énekelni, akkor hasonlít a hangja a nőihez, de a nőknek van egy olyan hangterjedelme, amibe nem mindenkinél fér bele a mélyebb.

Mennyire tartasz a kritikáktól, bírod, ha valaki a szemedbe mondja a véleményét?

Az a nagy szerencsém, hogy a Rising Star és A Dal alatt is nagyon kevés olyan eset volt, amikor nagyon bántottak volna. Úgy érzem, nem osztom meg annyira a közönséget. Igyekszem mélyről, szívből csinálni a dolgokat, törekszem az alázatra, sosem problémázom semmin, és szerintem ez lejön a képernyőről is. Annak köszönhetem egyébként ezt, hogy rengeteg év van mögöttem, a tehetségkutató előtt éveket dolgoztam a szakmában, csak nem voltam ennyire előtérben. Óriási öröm, hogy előre léphettem.

A műsor óta több dalt csináltam, három Pilvaker előadáson ott voltam, szerepeltem az Eurovíziós előválogatón, álltam nagyobb színpadokon, élő műsorokban. Mivel sokat voltam a háttérben, vokalistaként, tudom, hogy ez mennyire nem természetes, így sokkal inkább áldásként tekintek erre. Nem úgy fogom fel, hogy nekem ez jár, és szerintem a többiek sem, akik még itt vannak az ötödik Sztárban sztár csapatában.

Vannak köztük közelebbi ismerősök?

Kevés van köztük, akit nem ismertem személyesen, a többséggel találkoztam már.

Milyennek látod őket, van félnivalód?

Talán nem ez a jó szó, mert én próbálom nem versenyként felfogni ezt, hanem őrületesen nagy buliként. Nem versenyezni jöttem, bármeddig jutok, boldogan megyek majd haza. Ha úgy látom, hogy én mindent megtettem, a produkciómat büszkén vállalom, de kiesek, akkor is úgy érzem majd, hogy jó volt ebben részt venni, és tök jó, hogy meg tudtam mutatni magam.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Akkor is, ha az első körben mész haza?

Bevallom, akkor nagyon szomorú lennék. Szeretnék minél tovább menni, hogy aki eddig nem kedvelt, vagy nem ismert, most megismerjen. Jó lenne még több ember szívéhez eljutni. Aki szeret, azt szereti bennem, hogy nagyon mélyről, érzelmesen adom elő a dalokat, és ha kell, sírok is a színpadon. Én vagyok sokak szemében a sírós lány, de itt mást is láthatnak belőlem. Egyébként érdekes lesz, mert én is tudok bolondos lenni, itt pedig nagyon ki lehet élni ezt a jó értelemben vett őrültséget! A közönség ezt az oldalamat nem ismeri, nemcsak a lelkekhez tudok szólni, van egy szórakoztató, baromi laza Viki is bennem. Imádok csinos lenni és magas sarkúba bújni, de egy fesztiválon is jól érzem magam tornacipőben a fűben ülve, sörrel a kezemben.

Miért olyan fontos, hogy megismerjék a másik oldalad?

Szeretném, ha nem azt látnák bennem, hogy ez a lány mindig csak szomorkodik meg sír. Lehet, hogy azt mondják, „jaj, annyira mélyreható, ahogy énekli a Szomorú vasárnapot”, de én nem csak ez vagyok. Jó lenne, ha ennyi év után igazán megismernének.

Mennyire engeded be őket az életedbe?

Nagyon aktív vagyok a közösségi médiában, gyakran posztolok az oldalaimra. Szeretem megmutatni, hogy élek, merre járok, nagyon közvetlen vagyok a rajongóimmal. Minden egyes levélre igyekszem válaszolni, és a kemény magot, akik évek óta követnek és jönnek a koncertekre, névről is ismerem már. Ők a privát oldalamon is ismerősök, kisgyerekek voltak, amikor elkezdődött a Rising Star, most meg már tinik, velem, a zenémen nőnek fel, és ez szuper érzés. Nagyon nehéz volt titokban tartani, hogy felkértek erre a műsorra, régóta várom, hogy elújságolhassam mindenkinek.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK