Mácsai Pál: A színészpálya pont nem a bohéméletről szól

2017.10.06. 15:56

Nem szereti magában tartani a haragját, mert ilyen esetekben az ember előbb-utóbb robban. Voltak olyan élményei, amelyekből meg tud érteni egy súlyos veszteséget, egy drámai változást, és van pár haragosa a szakmámban, akiknek talán nem is fog megbocsátani soha. Néha visszagondol álmaira, elemzi őket, és úgy véli, nem véletlenül szemelték őt ki a Terápia sorozat főszereplőjének.

Ennyire nehéz helyzetbe még nem sodródott András. Honnan vette az ihletet a figurához?

Ez egy jól megírt szerep. Az ember fél az elmúlástól, betegségtől, akár ok nélkül is... ki nem ismeri ezt? Én is azonnal utánajárok, ha valami szokatlant érzékelek az egészségem körül, de nem vagyok hipochonder... csak egy kicsit.

Fotó: Mudra László - Origo

A karakternek folyamatosan családi problémái vannak. Ön mit vett át saját életéből?

A színész egyrészt saját élményeiből, másrészt a fantáziájából dolgozik. Néha a szerepeiből szerzett élmények is saját emlékként maradnak meg, ezeket pedig nem tudatosan veszi át az ember a szerepbe, hanem spontán beleépülnek. Nem csinálunk táblázatot arról, hogy ezt innen, vagy onnan vettük. A tapasztalat működik. Ha nem hagyjuk, kontrollált lesz minden.

Nyugalmat sugárzó figurát alakít, aki akkor lesz hangos, haragos, amikor őt próbálják analizálni. Ön is ilyen csendesebb, nyugodt ember?

Dargay nem nyugodt, hanem nagyon is nyugtalan figura, csak fegyelmezett. Valójában minden perc nyugalomért megdolgozik. Én is képes vagyok ilyesmire, van, hogy kontrollálom magam egy rövid ideig, de tudatosan és hamar szólok, ha valami nem tetszik: nagy visszafojtás nyomán az ember robban. Ezt szeretem elkerülni, ma már ritka is nálam, nem vagyok hisztis.

Fotó: Mudra László - Origo

És hedonista? Ezt olvastam egy interjúban önről.

Ott aszkétaként jellemeztek, ahhoz képest mondtam csak, hogy hedonista vagyok. Azt hiszem, normális késztetéseim vannak. A civil életben is sok minden szerez örömet... mint a család, a munka, emberi magatartás, és természetesen érzéki dolgok is.

A karakterét néha kihozzák nyugalmából. Önt mivel lehet felbőszíteni a munkájában?

Apróbb fegyelmezetlenségekkel is néha, de azért én a szerencse fia vagyok, ami a kollégákat illeti: az Örkény Színházban eltökélt, jó morálú a társulat. Olyan üggyel, ami miatt ordibálnom kéne, nemigen találkozom. Persze minden emberben, bennük is, bennem is van néha linkség, restség, vagy nevezzük fáradtságnak, de ezek az élet velejárói. Vannak jó tanulók is az iskolában, akik néha mégsem írnak leckét - emberek vagyunk.

Fotó: Mudra László - Origo

A sorozatbeli András álmokat is fejt. Emlékszik a sajátjaira?

Néha igen, és gondolkodom is rajtuk. A mások álmain is, már ha elmondják nekem. Minden álom titokzatos kódnyelven, szimbólumokban fogalmazott üzenet, amit izgalmas elemezni, forgatni, megpróbálni megfejteni.

Három évadon át alakított pszichológust. Önmarcangolóbb lett ettől?

Nem. Ez egy szerep. Nem véletlenül választottak engem, van alkati hasonlóság köztem és a szerepem között, el tudom magam képzelni terapeutaként: két éven át hallgattam is pszichológiát és antropológiát az egyetemen, esztétika szakosként. Érdekelt. De színházi ember lettem. Minden színész tudja, hogy amit a karakter kimond, pusztán a jéghegy csúcsa. A pszichológia gyakorlatához nem kerültem sem közelebb, sem távolabb a sorozat miatt.

Fotó: Mudra László - Origo

Volt, aki a sorozat miatt úgy fordult önhöz, mintha tényleg terapeuta lenne?

Nem, az emberek meg tudják különböztetni a színészt a szerepétől.

Van olyan, hogy szerepben marad? Hallani sztorikat színészekről, aki a darab után még az éjszakai bárban is úgy szónokolnak, mint a karakterük.

Én kételkedem ebben. Ez játék, néha ugyan ködös határokkal, de az ember pontosan tudja, hogy mikor játszik, és mikor nem.

Nem igazak a színészek bohémságától szóló sztorik?

Van egy anekdota, hogy Mensáros László és Latinovits Zoltán jönnek ki éjjel háromkor a Rádió épületéből, felvételről, ahol Adyt és József Attilát szavaltak. Feljön a csemői borozóból egy piás figura, meglátja őket, és ordít, hogy „színészek, bohémok!" Szóval, ez a bohémia marhaság... komoly fegyelmet igénylő szakma miénk, és aki nem alkalmas erre, kikopik belőle. Nem is évek, inkább hónapok alatt. Linkségből, megúszásból nem lehet ezen a pályán játszani. Olyan ez, mint az artista munkája: repül, de ha nem kapja el a partnert, baj van. A színésszel is ez történik a színpadon... nem a szereplő, csak a pillanat hal meg. A jelenet. Jön a végszó, ott kell lenni. Az egész előadást összetörheti egyetlen linkség, és a társak nem tűrik meg ezt. Ez a bohéméletes szöveg egy toposz.

Két irányból jön ez a színész = bohém képzettársítás: egyfelől a színész játékos lelki alkat, a feszültségeit is így vezeti le, másrészt pedig, amikor nem is olyan régen a színész még pária, csepűrágó volt, a családok ijesztő történetekkel beszélték le fiaikat-lányaikat erről a pályáról. Bezárult személyiségű polgár számára ijesztő az a lehetőség, hogy valaki felnőtten is játszik. És ott a bulvársajtó igénye, hogy a színész balhézzon. Én is mondtam egyszer az HBO egyik producerének, hogy egyből meglenne a sorozat reklámja, ha egyszer részegen jönnék be forgatni, megvernék pár sminkest, felborogatnék pár asztalt, aztán elaludnék a díszletben. Ez a pálya nem a bohéméletről, hanem az ellenkezőjéről szól.

Fotó: Mudra László - Origo

A szerdai nap a Terápiában a kiszakadásról is szól. Önnek volt ilyen élménye?

Voltak olyan élményeim, amelyekből meg tudok érteni egy súlyos veszteséget, egy drámai változást.

András úgy érzi, volt terapeutája elárulta. Árulással találkozott a színészi pályán? Van önben szakmai sértettség?

Amit a Dargay gondol, inkább paranoid félreértés. De van, akire haragszom a szakmámban, és most úgy érzem, hogy nem is fogok megbocsátani neki. Aztán egyszer csak megtörténik, ki tudja? Nem vagyok haragtartó... de hát vannak cserbenhagyásos gázolások. Valójában nem is haragszom, sőt, értem is őket, csak elment a kedvem tőlük.

De azért köszön nekik?

Ha összefutok velük véletlenül, természetesen köszönök, de ha párbeszéd kezdene kialakulni, kilépek belőle. Amúgy nem vagyok merev, de mind tudjuk, hogy vannak bolond szomszédok, notórius feljelentők, kötözködő alakok a világban, őket jobb kerülni. Ha nem sikerül, meg kell ütközni velük... az is egy feladat.

Fotó: Mudra László - Origo

Súlyos titkot hordoz András, a betegségét a fiának sem mondja el. Hasonló helyzetbe került élete során?

Szerencsére megúsztam a komolyabb betegségeket. Úgy kell elmondani ezeket a komoly dolgokat, ahogy az eszünk, az ösztönünk diktálja. Az elfojtás nem vezet sehova.

Nagyon sok szerepet eljátszott pályája során: mi lenne, ha színész nem lehetne?

Elmúltam 17, amikor eldöntöttem, hogy színész leszek. Előtte gyerekorvosnak képzeltem magam, de lehet, hogy ez is színészi képzelgés volt. Gyerekorvost viszont nem játszottam.

Fotó: Mudra László - Origo

Mit gondol a magyar sorozatiparról?

Nem nagyon ismerem, sajnos, időhiány miatt nem vagyok tévénéző.

Balsai Mónival a Terápiában együtt játszik, őt sem nézi a Válótársakban?

Láttam egy-két részt: érdeklődésem lenne, de krónikus időhiányom van. Az Aranyéletet sem néztem végig, csak pár részt, és jó volt látni benne a kollégákat.

A Terápia harmadik, befejező évada novemberben érkezik az HBO-ra és az HBO GO-ra. A korábbi évadokat bármikor meg lehet tekinteni az HBO online videótárában.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK