Ha van gyomra hozzá, pótolja 2017 legbrutálisabb sorozatát

Különös hangulatú, brutális sorozatra vágyik? A Tin Star – magyar keresztségben A bosszú csillaga – pont önnek való, ha szívesen figyeli egy seriff ámokfutását, aki a családját megkörnyékező gyilkos után nyomoz egy kanadai kisvárosban, havas hegyek és kristálytiszta tavak között. Persze nem árt, ha egyúttal azt sem bánja, hogy közben borzalmas haláltusákat, lehetetlennél lehetetlenebb gyilkossági kísérleteket és kínzásokat is végig kell majd néznie. Enyhén spoileres ajánló.

Adott egy idilli hangulatú hegyi kisváros – bár a képernyőn a Twin Peaks óta aligha létezik ilyen –, ahová nagyjából egyszerre érkezik meg a múltja elől menekülő, egykori londoni titkosrendőr, vagyis az új seriff, illetve egy gonosz olajtársaság, rengeteg vendégmunkással. Előbbinek a múlt árnyai loholnak a nyomában, utóbbi pedig drogokat, prostitúciót, szervezett bűnözést szabadít a városkára, ráadásul a két szál lépten-nyomon összefonódik.

Nagyjából ennyi az idén szeptemberben indult Tin Star alapsztorija, de nem is a történet, inkább a megvalósítás teszi valamelyest egyedivé. Rögtön az első rész egy feszült menekülési kísérlettel indul, és már az első pár percben egy lavórnyi vér fröccsen a hátsó ülésen utazó kamaszlány arcába – hogy kinek a vére, az majd csak az epizód végére derül ki: háromesélyes a történet, mivel négytagú a főszereplő család.

A Tin Star promóképe, Tim Roth Forrás: HBO

Persze, nem nehéz kitalálni, a seriff volt a célpont, csak azért sem hagyják békén az anyaországból való ellenségei, hiába tett meg körülbelül hétezer kilométert, hogy új életet kezdjen. Az, hogy voltaképpen miért üldözik, csak az első évad második felére válik világossá, de ez annyira nem is érdekes, hisz az orgyilkosnak állt négy férfi motivációjáról hosszasan lehetne vitatkozni akár egy egyetemi klubban, a pszichológusnak készülő haverokkal is.

Ötletes gyilkosságok, raklapnyi vér

Ami a Tin Star-t inkább érdekessé teheti, az kétségkívül a hangulat: a gyönyörű képek tárházát kínáló környezet és a markáns szereplőgárda mellett az a folytonos, nyugtalanító érzés, hogy bármely békés helyzetből pár pillanat alatt eljuthatunk a vérontásig – és hogy ez a szereplők számára teljesen természetes.

Egy tragédia után a család Forrás: HBO

A sorozat világában egy fütyörészős reggeli után a kocsiba ülve a hátsó ülésről simán fojtogatni kezdhetik az embert, egy ráérős kocsikázásnak is lehet a vége a sofőr felgyújtása, a seriff pedig teljes természetességgel lövi lábon a saját emberét, vagy épp esik neki egy törött sörösüveggel a kocsmárosné combjának, ha úgy adódik.

Merthogy emberünk, a múltja elől menekülő seriff alkoholista. Tisztán érkezik a városba, de az elején lezajló családi tragédia miatt újra inni kezd, amivel előhozza sötét énjét, pár whisky után Jim Worth helyett már egy bizonyos Jack Devlin ül a bárpultnál.

Tim Roth karaktere(i) a bárpultnál Forrás: HBO

A családnak ez persze nem kellene, hogy tetsszen, és a felszínen e szerint is reagálnak, csakhogy a Tin Star-ban semmi nem fekete vagy fehér: a seriff maga bűnözőként viselkedik, ennek megfelelően pedig az asszony, ha szexről van szó, jobban gerjed Jackre, mint Jimre, és a londoni nyüzsgést hiányoló kamaszlánynak is jut elég kaland olyasmikkel, hogy eltakarítja a két ájult prostit az apja hotelszobájából.

Örülünk, hogy nem szépek a szereplők

Hogy Tim Roth egy őrült, azt nagyjából 1990 óta tudjuk, abban az évben Vincent Van Gogh szerepében és a Rosencrantz és Guildenstern halott-ban is bebizonyította, most is van rá lehetősége bőven. A mindent és mindenkit leszaró, bárkit könyörtelenül megkínzó, lemészároló seriff szerepében még úgy is meggyőző, hogy szinte az összes többi szereplőnél fél fejjel alacsonyabb, elsőre inkább tűnik gyűrött, töppedt manónak, mintsem sebzett vadállatnak.

Egy családias pillanat Forrás: HBO

A hollywoodi produkciókhoz képest a brit-kanadai sorozatban üdítően hat, hogy a szereplők nem az álomgyár termékei, leegyszerűsítve a dolgot: nem szépek. Kivéve persze a modern televíziózás egyik legizgalmasabb nőjét, Christina Hendrickst (tavalyi interjúnkat itt találja vele, már akkor is szó esett a Tin Star-ról – a szerk.), akinek viszont pont az a dolga, hogy dekoratív legyen, hisz a karaktere a gonosz olajtársaságnak dolgozik, elvileg neki kéne elsimítania a cég és a lakosság közötti nézeteltéréseket.

Christina Hendricks a Tin Starban Forrás: HBO

Vele szemben a Star Wars-univerzum Mon Monthmája, Genevieve O'Reilly a seriff feleségeként egy száraz, halvérű nőt alakít, aki talán csak az emberi vérre képes felizgulni; a lányukat játszó Abigail Lawrie pedig egymástól távol ülő békaszemeivel, pengeszájával pont az a tipikus lapaj kamasz, akit az európai nézők valószínűleg nagyságrendekkel közelebb éreznek magukhoz, mint például a Beverly Hills 90210 gimnazistáit.

Kell a bátor tempó

A sorozatnak egyébként a tempója is inkább európai, néha csak percekig azt nézzük, hogy a szereplők miként autóznak a lélegzetelállító hegyek között néptelen utakon, vagy hogy a seriff feles pohara miként telik meg whiskyvel, újra meg újra – csak hogy aztán gyorsan orrba vágjanak valakit, vagy előkerüljön egy pisztoly, és ezáltal az egész történetnek megváltozzon a menete, és ettől legyen a Tin Star az, ami.

A Tin Star-t, A bosszú csillagá-t elcsípheti itthon az HBO-n, az HBO3-on és az HBO GO-n, jön majd a második évad is.